✅My immortal love... [Jonghyun/Taehyun ff]✅

4.

A szemhéjaim mintha ólomból lettek volna, képtelen voltam kinyitni őket, pedig hallottam, hogy valaki szólítgatott. A semmiben lebegtem, miközben érzékeltem mindent ami körülöttem zajlott, de nem tudtam megmozdulni. A tudatom lassan kitisztult, beugrott az utolsó kép amit az ájulásom előtt láttam és úgy ültem fel, mint akit drót kötéllel rángattak volna.
-JONGHYUN - ordítottam kétségbeesetten, majd mielőtt vissza eshettem volna a padlóra két erős kar magához ölelt. Az illatából már tudtam, hogy Taemin az és megkönnyebbülten simultam biztonságot nyújtó ölelésébe.
-Semmi baj, már itthon vagyunk... - suttogta, miközben újra és újra végig simított a hátamon.
-Mi történt Minnie? - motyogtam erőtlenül és a kezem a fejemre tapasztottam.

-Elájultál - felelte kurtán az idol, majd aggodalmaskodva az alsó ajkát kezdte rágcsálni.
-De ez nem minden, ugye? - néztem rá szúrós tekintettel, mire lassan megrázta a fejét.
-Mi volt az utolsó dolog amire emlékszel? - kérdezte óvatosan. Finoman masszírozni kezdtem a halántékomat és erősen összeszorítottam a szemem, hogy megállítsam a kibuggyanni készülő könnyeimet.
-Jonghyun... - nyöszörögtem elfúló hangon. - Az ő arcát láttam. - Amint kimondtam ezeket a szavakat a levegő hirtelen megfagyott és Taemin arca egy furcsa grimaszba torzult. Tudtam, hogy titkol előlem valamit... Lehet, hogy hosszú ideje nem találkoztunk, de előtte évekig a minden napjaim része volt, úgy ismertem őt mint a tenyerem.

-Ki vele Taemin - fontam keresztbe a karjaim a mellkasom előtt. - Mit titkolsz? - Az idol meglepetten pislogott rám, majd szólásra nyitotta a száját, de végül csak megrázta a fejét.
-Hihetetlen, hogy előtted tényleg semmi nem marad titokban - nevetett fel szárazon a férfi, majd leült mellém a kanapéra és egy mély levegőt vett. - Ismered a TXT nevű fiú bandát?
-A Tomorrow X Togetherre gondolsz? - vontam fel a szemöldököm. Nem igazán értettem, hogy jöttek ők a képbe, de kezdett felcsigázni a dolog.
-Igen - felelte kurtán Taemin, majd gondterhelten a hajába túrt. - Ismered a tagokat? - most rajtam volt a sor, hogy megrázzam a fejem.

-Pár számukat hallottam, a nevüket tudom, de soha egy felvételt vagy képet nem láttam róluk. Szép hangjuk van - vontam meg a vállam. Taemin elővette a telefonját és elködösült tekintettel keresett valamit.
-Hihetetlen, hogy tudsz ismerni egy bandát úgy, hogy egy fotót sem láttál még róluk... Tele van velük az internet - morogta az orra alatt. - De kurva jó, hogy ezt pont én mutatom meg neked... Lehetne egy nap ennél katasztrofálisabb?! - mérgelődött tovább. Meglepetten pislogtam rá, fogalmam sem volt arról, hogy miről beszélt, de furcsa volt Taemint így látni... Egy ideig még böngészett a mobilján, majd szó nélkül a kezembe nyomta azt.

Azonnal felismertem a dalt, a "Can't you see me" volt az 4K verzióban. Szerettem ezt a számot, így mosolyogva néztem a képernyőre, izgultam, hogy végre látni is fogom a fiúkat. Hogy miért nem néztem meg eddig egyetlen MV-jüket, fellépésüket sem? Mert annyira elakartam magam zárni a külvilágtól, amennyire ez emberileg csak lehetséges volt. Boldog vigyorom nem tartott sokáig... Amikor a kamera a vöröses hajú fiúra közelített szabályosan ledermedtem.
-Mi a... - motyogtam magam elé, majd Taeminre pillantottam. Nem szólt semmit, csak meredten bámult a semmibe, a képernyőn pedig újra felbukkant a vöröske. Sokkal közelebbről és sokkal több ideig mint először.

-Ez lehetetlen... Ez nem létezik... - ismételgettem megszállottan, majd felváltva Taeminre és a képernyőre néztem. Az a fiú... Kiköpött olyan volt mint Jonghyun. A szám elé kaptam a kezem és szaporán potyogó könnyekkel néztem tovább a felvételt. Ha szavakba kellett volna öntenem, hogy mit éreztem akkor és ott, bajban lettem volna. Szó nem írhatta le azt ami lezajlott bennem, miközben a videót néztem. A szívem egyszerre szűnt meg dobogni és kezdett el egyre hevesebben verni, a mellkasom fájt, de közben furcsa melegség járta át. Úgy éreztem magam mint egy tudathasadásos és mikor vége lett a videónak visszaadtam Taeminnek a mobilját.