Tagnap estefelé végül hazajöttem Atsumutól, és otthon apának mindent elmondtam, ami történt. Ő alapjáraton egy nyugodt természetű férfi, de most nagyon mérges lett, és állítása szerint legszívesebben átment volna Seijihez, és kipofozta volna. Apu tényleg nyugodt természetű volt, és nehezen lehetett felmérgesíteni, de a volt barátomnak sikerült. Osamu és Yokomi még nem tudtak róla, ugyanis a legjobb barátnőmnek inkább élőben szerettem volna ezt elmondani. Azonban ő most Osamuval van, és nem szeretném őket zavarni. Holnap majd mindent elmondok neki az iskolában. Viszont addig is hátra van egy randiszerű találkozásom Astumuval. Tegnap, amikor azt mondta, hogy randizunk, nagyon meglepett, és egy pillanatig nem is akartam elhinni, azonban tudom, hogy ő nem csinálja ilyet, szimpla szórakozásból. Ennek ellenére, ma mindent megszeretnék vele beszélni, hogy az elején tisztázhassuk a dolgokat.
Délelőtt csináltam a magam dolgát, azonban egy óra körül Atsumu felhívott, amin kicsit meglepődtem.
- Igen? - szóltam a telefonba.
- Kicsit elcsúsztam, szóval átjössz te?
- Öhm, persze - szóltam furcsán, ugyanis nem értettem, hogy mit is csinált pontosan, amivel elcsúszott - Most menjek?
- Ja - vágta rá egyből, majd a telefont is letette.
Csak pislogva néztem a telefonomra, fintorogtam kicsit, mégis felöltöztem, majd elindultam Atsumuékhoz. Mikor elindultam, kicsit elkezdett esni az eső, így vittem magammal esernyőt is. Mire odaértem a fiúk házához, enyhén esni is kezdett az eső, így hamar beléptem az ajtón.
- Sziasztok! - köszöntem hangosan, és többesszámban, ugyanis nem tudtam kik vannak itthon.
Az esernyőt összetekertem, majd a többi esernyő közé tettem, ugyanis Atsumuéknak volt esernyőtartójuk. A cipőmet levettem, majd elindultam megnézni, hogy Atsumu merre lehet.
- Atsumu? - kiáltottama fiú nevét.
- Konyha - szólt, mire befordultam a konyhába, ahol az aranysárga hajú fiú pakolászott. Amint beértem, ő felém nézett - Cső-cső.
- Halloka. Mi jót csinálsz? - érdeklődtem.
- Piknikezni megyünk - mondta, miközben a táskáját összecipzározta.
- Öhm, hova is pontosan? - kérdeztem meg.
- A parkba, hova máshová?
- Esőben? - vontam fel a szemöldökömet.
- Milyen esőben? Az agyadban van eső, süt a nap kint - nézett rám furcsán.
- Atsumu, most jöttem be az utcáról, és ha nem is annyira, de esik kissé az eső - világosítottam fel.
- Én nem láttam, hogy esett volna - lépett el mellettem, majd elment a bejárati ajtóhoz és kinézett rajta - Mikor kezdett el esni ez a szar? - szólt mérgesen.
- Negyed órája - világosítottam fel, miközben visszafelé jött hozzám - Tudod, ha az én agyamban esik az eső, akkor a tiédben vakító sötétség van... - néztem fel rá rosszallóan.
Atsumu felvonta a szemöldö9két, majd nemes egyszerűséggel lejjebb nyúlt, és belecsípett a fenekembe, mire én ugrottam egyet. A fájó részt kezdtem el dörzsölni, miközben megilletődve néztem rá.
- Ember! - szóltam rá.
- Itt csupa okosság van - kopogtatta meg az agyát - Értve?
- Hát bazd meg, te akkora egy tapló vagy, hogy még definíció sincs rá - néztem rá elképedve, miközben akaratom ellenére is, de káromkodtam.
YOU ARE READING
Kettőnk Meséje |Miya Atsumu Fanfiction - Befejezett|
Fanfiction[Név] élete teljesen felfordul, amikor egy szörnyű titok lát napvilágot, mely miatt a lány és legjobb barátja, Atsumu kapcsolata elindul egy utazáson, ahol a fiú legnagyobb célja, hogy a kaland közben boldoggá tehesse a lányt, aki fontosabb neki, mi...
