Órák után Yokominak elkellett mennie haza, én azonban a fiúkkal mentem az edzésükre. Atsumut az öltöző előtt megvártam és miután kész lett, kijött hozzám és együtt mentünk a tornaterembe. Bent egyedül Aran-san és Kita-san voltak. Köszöntünk, nekik, majd leültünk az egyik padra.
- Menjünk már hazaaaa - sóhajtott Atsumu, majd a vállamra döntötte a fejét - Legyen már vége a sulinak. Legyen nyár.
- Még csak most kezdődött el - nevettem el magamat kedvesen, majd megsimogattam a combját.
- Jó, most mehetsz kicsit feljebb - szólt hirtelen, mire elröhögtem magamat.
- Maradj már - húztam el a kezemet a combjáról.
- Mondom, mehetsz feljebb! - szólt rám erőszakosan, majd megragadta a kezemet, és rányomta a férfiasságára.
- Mi a jó istent csináltok? - állt meg előttünk Suna.
- Zaklat! - szóltam egyből, majd elhúztam a kezemet.
- Most mi a baj? Ez olyan természetes a pároddal - pislogott Atsumu, majd lendületből rátette a kezét az egyik mellemre.
Suna fintorgott egyet, és végül leült mellém, majd kicsit előre hajolt és Atsumura nézett.
- Három fiú, kettő lány hétvégén - mondta hirtelen, mire értetlenül néztem rá.
- Mehet - nevette el magát Atsumu.
- Suna, neked is kerítünk addig valakit - mentem bele a hülyeségükbe.
- Félek tőletek - ment el előttünk Osamu, és Kita-sanékhoz ment helyettünk.
- Talán nem kellene ilyenről beszélnünk hangosan? - kérdeztem.
- Elvihetünk a szertárba is - nézett rám Atsumu.
- Jézusom - röhögtem el magamat.
- Jut eszembe! - hajolt előre Atsumu, majd ránézett Sunara - Mi van azzal a csajjal, akit fűztél?
- Mi lenne? - könyökölt Suna a saját térdére, majd a kezén megtartotta a fejét - Párszor összefutunk.
- Most akkor nem komoly a dolog? - kérdeztem meglepődve.
- Eleve nem akartam komoly dolgot tőle - vont vállat - Átjön, vagy átmegyek én, lemegy pár menet, aztán jó napot.
- Milyen lazán beszél erről - illetődtem meg.
- És veletek mi a helyzet? - nézett felénk érdeklődve.
- Vasárnap jöttünk csak össze - világosítottam fel a barátunkat.
- És? - kérdőjelezett meg a barna hajú - Születésetektől fogva ismeritek egymást. Szerintem ha ilyen emberek együtt vannak, nem szükséges hónapokat várni. Tudtommal elég nagy bizalom van amúgy is köztetek.
- Legjobb barátok voltunk, eddig. Nem lehet csettintésre máshogy viselkedni. Kissé még feszengek emiatt, és furcsa pár dolgot megtenni - vakarta meg magyarázkodva Atsumu a tarkóját.
- Jól van Atsumu, te amúgy is szűz vagy, mint a Szent Anya - offolta ki őt Suna - Te meeeg - nézett rám kérdően - Te mi vagy?
- Mi az, hogy "ő mi"? Ésszel beszéljél vele - szólt rá Atsumu.
- Nem mondod semmi rosszat, nyugi - néztem Atsumura, majd megsimogattam az arcát - Szeretném azt mondani, hogy az vagyok, de sajnálatos módon, nem.
YOU ARE READING
Kettőnk Meséje |Miya Atsumu Fanfiction - Befejezett|
Fanfiction[Név] élete teljesen felfordul, amikor egy szörnyű titok lát napvilágot, mely miatt a lány és legjobb barátja, Atsumu kapcsolata elindul egy utazáson, ahol a fiú legnagyobb célja, hogy a kaland közben boldoggá tehesse a lányt, aki fontosabb neki, mi...