Kettőnk Meséje |Miya Atsumu Fanfiction - Befejezett|

9. - Vigyázok rád

Órák után Yokominak elkellett mennie haza, én azonban a fiúkkal mentem az edzésükre. Atsumut az öltöző előtt megvártam és miután kész lett, kijött hozzám és együtt mentünk a tornaterembe. Bent egyedül Aran-san és Kita-san voltak. Köszöntünk, nekik, majd leültünk az egyik padra.

  - Menjünk már hazaaaa - sóhajtott Atsumu, majd a vállamra döntötte a fejét - Legyen már vége a sulinak. Legyen nyár.

  - Még csak most kezdődött el - nevettem el magamat kedvesen, majd megsimogattam a combját.

  - Jó, most mehetsz kicsit feljebb - szólt hirtelen, mire elröhögtem magamat.

  - Maradj már - húztam el a kezemet a combjáról.

  - Mondom, mehetsz feljebb! - szólt rám erőszakosan, majd megragadta a kezemet, és rányomta a férfiasságára.

  - Mi a jó istent csináltok? - állt meg előttünk Suna.

  - Zaklat! - szóltam egyből, majd elhúztam a kezemet.

  - Most mi a baj? Ez olyan természetes a pároddal - pislogott Atsumu, majd lendületből rátette a kezét az egyik mellemre.

Suna fintorgott egyet, és végül leült mellém, majd kicsit előre hajolt és Atsumura nézett.

  - Három fiú, kettő lány hétvégén - mondta hirtelen, mire értetlenül néztem rá.

  - Mehet - nevette el magát Atsumu.

  - Suna, neked is kerítünk addig valakit - mentem bele a hülyeségükbe.

  - Félek tőletek - ment el előttünk Osamu, és Kita-sanékhoz ment helyettünk.

  - Talán nem kellene ilyenről beszélnünk hangosan? - kérdeztem.

  - Elvihetünk a szertárba is - nézett rám Atsumu.

  - Jézusom - röhögtem el magamat.

  - Jut eszembe! - hajolt előre Atsumu, majd ránézett Sunara - Mi van azzal a csajjal, akit fűztél?

  - Mi lenne? - könyökölt Suna a saját térdére, majd a kezén megtartotta a fejét - Párszor összefutunk.

  - Most akkor nem komoly a dolog? - kérdeztem meglepődve.

  - Eleve nem akartam komoly dolgot tőle - vont vállat - Átjön, vagy átmegyek én, lemegy pár menet, aztán jó napot.

  - Milyen lazán beszél erről - illetődtem meg.

  - És veletek mi a helyzet? - nézett felénk érdeklődve.

  - Vasárnap jöttünk csak össze - világosítottam fel a barátunkat.

  - És? - kérdőjelezett meg a barna hajú - Születésetektől fogva ismeritek egymást. Szerintem ha ilyen emberek együtt vannak, nem szükséges hónapokat várni. Tudtommal elég nagy bizalom van amúgy is köztetek.

  - Legjobb barátok voltunk, eddig. Nem lehet csettintésre máshogy viselkedni. Kissé még feszengek emiatt, és furcsa pár dolgot megtenni - vakarta meg magyarázkodva Atsumu a tarkóját.

  - Jól van Atsumu, te amúgy is szűz vagy, mint a Szent Anya - offolta ki őt Suna - Te meeeg - nézett rám kérdően - Te mi vagy?

  - Mi az, hogy "ő mi"? Ésszel beszéljél vele - szólt rá Atsumu.

  - Nem mondod semmi rosszat, nyugi - néztem Atsumura, majd megsimogattam az arcát - Szeretném azt mondani, hogy az vagyok, de sajnálatos módon, nem.