14. - Mesénk legszebb pillanata

440 42 21
                                    

A bowlingozást mindig az a csapat nyerte, amelyikben Yokomi benne volt. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk és utána elmentünk enni is egyet. Tudtam előre, hogy apa nem lesz itthon ma este, így megbeszéltem Atsumuval, hogy aludjon nálunk. Miután hazamentünk a szülinapozásból, vártam, hogy Atsumu átjöjjön. Mivel csak pár házra éltek tőlünk, hamar meg is érkezett, azonban túl sok cucc nem volt nála.

  - Szia, rég láttalak - engedtem be.

  - Csá-csá - lépett be, miközben rágózott.

  - Nem hoztál semmit se.

  - Van itt cuccom - vont vállat, majd levette a cipőjét - A táskámért pedig reggel majd átmegyünk hozzám.

  - Nem is értem miért hoztam ezt fel - nevettem el magamat.

  - Én sem - mosolygott, majd elindult a szobámba.

  - Kérsz valamit enni vagy inni? - kiabáltam utána.

  - Van még olyan málnás piátok? - kiabált ki a szobámból.

  - Egy kicsi van.

  - Akkor kérem - sietett ki a szobámból, a dzsekije pedig nem volt rajta már, és a telefonja, valamint a töltője is a szobámban maradt, ugyanis eddig a kezében volt.

A konyhába léptem, majd kivettem a hűtőből az italt és felé tartottam.

  - Megihatom mind? - fogta meg az üveget.

  - Persze, idd csak - vontam vállat - Éhes nem vagy? - böktem meg a pocakját.

  - Nem, tele ettem magamat - kezdett el inni.

  - Mint egy baba - mosolyodtam el.

Ő elvette az ajkától az üveget, majd rácsavarta a kupakot, és a pultra tette.

  - Ennek a babának lesz hasa, ha így folytatja a gyorskaja zabálást - húzta fel a pulcsiját a pólóval együtt.

  - Nem baj az, ha van pocakod, ugye tudod? - kezdtem el nyomkodni a hasát.

  - Csináljunk couple goals-os pocakot mind a ketten - vetette fel az ötletet.

  - Akkor utol kell érned - húztam fel a pólómat.

  - Tök pici a hasad - bökte meg - Neked is van pici pocakod - nézett a saját hasára, majd közelebb lépet, és nekinyomta a saját hasát az enyémnek.

  - Most mégis mit csinálunk? - nevettem el magamat.

  - Pocakot ellenőrzünk - nézett le a hasunkra - Jézusom, éreztem, hogy rúgott a baba!

  - Atsumu, te nagyon hülye vagy! - röhögtem el magamat - Hogy lenne már bennem baba?

  - Ki mondta, hogy a te hasadban éreztem?

  - Azt a kurva - röhögtem el magam hangosan, miközben eltávolodtam tőle - Úgy imádlak, istenem.

Atsumu kedvesen elmosolyodott, majd megpaskolta a hasamat és adott egy puszit a fejemre.

  - Nincs kedved elmenni fürdeni? - kérdezte meg hirtelen.

  - Együtt? 

  - Igen - bólintott.

  - Mikor fürödtünk együtt utoljára?

  - Passz. Szerintem hét évesen - vont vállat - Viszont azóta, - mért végig - van ami változott.

Ekkor hirtelen megfogtam, és felrántottam a ruháit, hogy látszódjon a felsőteste.

  - Te beszélsz? - néztem rá hitetlenkedve - Néztél már tükörbe?

Kettőnk Meséje |Miya Atsumu Fanfiction - Befejezett|Donde viven las historias. Descúbrelo ahora