Kettőnk Meséje |Miya Atsumu Fanfiction - Befejezett|

8. - "Azt hittük, hogy vége lesz"

Reggel Osamuval illetve Yokomival mentem iskolába. Atsumu nem volt velünk, ugyanis a testvére állítása szerint, nem kelt fel, ő pedig nem akart amiatt elkésni, hogy őt keltegeti. Nem ez volt az első, hogy Atsumu nem kelt fel reggel, viszont tudtuk, hogy ugyanis bejön a suliba.
  Atsumu végül nem jött be első órára, azonban első óra utáni szünetben beért.

  - 'Samu! - üvöltötte az aranybarna hajú fiú, ahogy a terembe ért.

  - Ne visíts már! - szóltam rá Atsumura.

  - Hol van 'Samu?! - nézett körbe idegesen.

  - 17 éves vagy, ne már, hogy a testvéred nélkül nem tudsz felkelni - sóhajtott Suna.

  - Felkellett volna keltenie! - dühöngött.

  - Mint valami öt éves - nevetett halkan Yokomi.

  - Hah? - nézett felé Atsumu mérgesen.

  - Hé, őt hagyd - álltam Yokomi elé.

  - Asszony, félre, és add át a testvéremet! - szólt haragosan.

  - Asszony a nénikéd! - néztem rá elkerekedett szemekkel.

  - Most verekedni fogtok? - szólt oda nekem Suna - Mert akkor készítem a telefonom!

  - Oh, 'Tsumu! - hallottuk meg a másik ikret, aki most jött vissza a mosdóból.

  - Téged kereslek! - fordult felé idegesen az aranybarna hajú.

  - Téged is keresnek. Egy lány mondta, hogy szóljak neked, hogy menj a tornateremhez.

  - Most csak szívatsz, igaz? - fintorgott Atsumu.

  - Dehogy, tényleg mondta - lepődött meg Osamu.

  - Visszajövök szétkaplak! - ment el testvére mellett, majd elhagyta a termet.

  - Miért kereste egy lány? - érdeklődte meg Yokomi.

  - Nem tudom - vont vállalt Osamu, majd barátnője mellé állt.

  - Halljátok - szólt Suna - Hétvégén nem lesznek otthon a szüleim. Nem jöttök át? - nézett felénk a telefonjáról.

  - Ottalvósra? - kérdeztem rá.

  - Aha - válaszolt a barna hajú, miközben visszavezette a tekintetét a telefonjára - Vennék nasit, meg néznénk filmeket. Vagy játszhatunk is valamit, ha akarjátok.

  - Atsumut leakarom verni végre FIFA-ban! - szólalt fel egyből Yokomi.

  - Majd adok pár ötletet - szólt Osamu kedvesen barátnőjéhez.

  - Szombaton mennénk és aznap este aludnánk nálad? - kérdeztem Sunatól.

  - Ahaaa - húzta el a szót - Oh, ezt nézd - tartotta felém a telefonját, így én is láthattam a képernyőt.

  - Mi ez? - néztem a telefonra, majd megláttam a kiscicát, ami egy falevéllel játszott - Úristen, de aranyos! 

  - Ugye? - mosolygott Suna.

  - Máris itt vagy? - szólalt fel Yokomi, én pedig az ajtó felé néztem, ahol Atsumu jött be a kezében egy tábla csokival.

  - Az mi nálad? - kérdeztem rá.

  - Karamellás csoki. A csaj szerelmet vallott, odaadta a csokit, és miután közöltem vele, hogy barátnőm van, elbőgte magát.

  - És te mit csináltál? - kérdezett rá Suna.