hétfő;
Arra ébredtem, hogy Dávid és Áron tévét néznek. Már itthon vannak? Hiszen nekik négyig tart a suli. Ránéztem az órámra. Már 16:23 van?! Hirtelen eszembe jutott minden és komolyan elgondolkodtam azon, hogy csak álom volt e, de ismét rá kellett jönnöm, hogy az a valóság volt.
A délután hátra lévő részében megcsináltam a házi feladataimat és tanultam a nyelvtan dolgozatra, amit holnap fogunk megírni. Nem igazán sikerült koncentrálnom. Mindig csak a Varázsvilágon rágódtam. Mit tegyek? Menjek vissza? Vagy butaság? Egész este ezen rágódtam. Még az álmom is erről szólt.
Azt álmodtam, hogy visszamentem a Kurta Birka utca 67-be. A ház ott volt, de romos volt és nem volt sehol senki. Úgy nézett ki, mintha már több tíz éve nem használták volna. Bementem a házba és hirtelen minden fehér lett. Úgy nézett ki, mintha lebegnék a semmiben. Aztán megszólalt az ébresztőm, és felébredtem.
kedd;
Iskola után hazamentem, leraktam a táskám és azonnal indultam is a Kurta Birka utca 67-be.
Nem bírtam ki, hogy ne foglalkozzak egy ilyen ajánlattal. Igaz, hogy a nő nem úgy nézett ki mint akinek kint van mind a négy kereke, de van rá egy apró esély, hogy igazat mondott. Kisebb koromban mindig arról álmodtam, hogy egyszer lesz varázserőm. Farsangon is mindig boszorkánynak, varázslónak, tündérnek vagy más varázserejű lénynek öltöztem, szóval ha a nő igazat mondott, akkor nem szalaszthatom el ezt a lehetőséget.
Biciklivel mentem, így fél óra múlva már az erdei ház küszöbén álltam. Éppen erőt gyűjtöttem volna, hogy bekopogjak, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Az ajtón kilépett Hendl Frida, Démon nevű kutyájával az oldalán. Majdnem fellöktek, de még időben megláttak, így csak Démon lökött meg egy kicsit.
- Emily?- kérdezte meglepődve.
- J-jónapot.
- Hogyhogy visszajöttél? Le akarod tenni az esküt?- kérdezi izgatottan.
- Azért jöttem, hogy mindent megtudjak a varázsvilágról, és látni is szeretném. Ha tényleg létezik és tetszik akkor lehet, hogy leteszem az esküt.- mondom határozottan.
- Ez mind szép és jó, de amíg nem teszed le az esküt, addig nem tudsz átmenni a varázsvilágba.- mondja Frida.
- Miért? - kérdezem gyanakodva. Még mindig nem vagyok biztos ebben a varázsvilág dologban.
- Ahhoz hogy átjuss a varázsvilágba, egy dimenziókapun kell átlépned, de azon csak akkor léphetsz be, ha varázserejű lény vagy, és csak akkor leszel varázserejű lény, ha leteszed az esküt.- mondja.
Most mit csináljak? Letegyem az esküt? Vagy kérjem meg hogy nyissa meg a dimenziókaput? Vagy menjek haza?
- Mutassak pár varázslatot hogy meggyőzzelek?- kérdezi Frida, mert már 5 perce némán állok és a kezemet az államra téve gondolkozok.
- Hmm... jó.- mondom.
Frida ránéz egy fára, és hirtelen elkezd össze-vissza hadonászni a kezével ami zölden fénylik, és valamit mormog az orra alatt. Pár pillanat múlva a fa hirtelen elkezd kiemelkedni a földből, miközben Frida olyan mozdulatot csinál, mintha ő húzná felfelé a fát. Hamarosan a fa már a levegőben lebeg gyökerestül, én pedig csak tátott szájjal nézek hol a fára hol Fridára. Ez után a kezével a levegőben olyan mozdulatot tesz mintha vissza rakná a fát a földbe, és a fa tényleg visszavándorol a helyére. Eztán Frida ismét mormol valamit miközben hadonászik a világító kezével. Miután befejezte kifújta magát, (mintha futott volna vagy ilyesmi) aztán mosolyogva rám nézett:- Mostmár elhiszed?
Nem tudtam mit mondjak erre. A szám tátva maradt. Azt hittem a tegnapi gombás varázslatot csak képzeltem, vagy ez a nő csinált velem valamit hogy hallucináljak (mondjuk odáig már nem jutottam, hogy hogyan csinálta volna) de úgy tűnik valóság volt.
-Huh.- ül le mellém Frida. Teljesen le van izzadva.- Ez egy elég nehéz varázslat volt. Úgy hívják, hogy „Láthatatlan Kéz". A varázslat felnagyítja a kezeimet, de csak én láthatom őket. Így voltam képes kiemelni a fát a földből.- mondja.
- Hű!- csak ennyit tudtam mondani. Talán ez a varázslat dolog tényleg valódi. Legalább egy percig csak némán álltam és próbáltam felfogni amit az előbb láttam.
- Gyere, mutatok neked könyveket is.- mondja és feláll. Én is felállok és követem. Bementünk Frida házába, abba a szobába ahol rengeteg papír és könyv van.
Frida a könyvespolchoz lépett és a könyvek gerincét olvasva keresgélt. Végül levett egy vastag régi könyvet és a kezembe nyomta.
-Ebben mindent megtalálsz amit tudnod kell a varázsvilágról.- mondja.
- Köszönöm.- mondom miközben könyvet nézegetem.- Ez milyen nyelven van írva?- kérdezem.
- Ó, el is felejtettem. Le kell fordítanom a könyvet a mi nyelvünkre.- mondja.
-Hogy érted, hogy lefordítod a mi nyelvünkre?- kérdezem.
- Varázsnyelven van írva amit csak a varázslények tudnak elolvasni.- magyarázza.
- Itt kell elolvasnom, vagy haza vihetem?- kérdezem kicsit félve a választól. Semmi kedvem minden nap ide jönni csak azért, hogy elolvashassak egy könyvet.
- Haza viheted, de előtte lefordítom a mi nyelvünkre, és teszek rá egy védőbűbájt, hogy csak te láthasd, hogy mi van beleírva a könyvbe.- mondja, és nekikezd a varárzslatnak.
Frida ismét hadonászni és mormogni kezdett. A keze és könyv is elkezdett zölden fényleni. Ahogy befejezte a varázslatot leült egy székre. Ismét nagyon kifáradt.
-Ilyen fárasztóak a varázslatok?-kérdezem.
- Nem mindegyik. A varázslat típusától függ. „A láthatatlan kéz" túl sok varázserőmet szívta el.- mondja.
- A varázserő el tud fogyni?- kérdezem meglepődve.
- Nem, teljesen sosem tud elfogyni, de ha már nagyon kevés van akkor el is ájulhatsz.-magyarázza.- Vannak akiknek sok a varázserejük és vannak olyanok is akiknek nagyon kevés. Ez emberfüggő.
-Értem.- mondom elgondolkozva. Nekem vajon mennyi varázserőm lenne?
- A könyvet egy héten belül hozd vissza! Hét nap múlva a védőbűbáj megszűnik.- mondja.
- Rendben, köszönöm. Viszontlátásra.- mondom és az ajtó felé veszem az irányt. Frida feláll és kikísér.
- Örülök, hogy visszajöttél.- mondja kedvesen az ajtóban állva.
-Viszontlátásra!- mondom mosolyogva és elindulok haza.
YOU ARE READING
Titkos boszi
Fantasy...én csak visszavittem egy kutyát a gazdájának. Nem számítottam arra, hogy a nő egy boszorkány... És arra sem, hogy én is az leszek...
