Titkos boszi

7 rész

csütörtök;

Sosem gondoltam volna, hogy egy új dimenzióban, új lények között, egy új iskolát fogok kezdeni. Nagyon izgatott voltam emiatt, és szívesen elmondtam volna mindent Katának is, de nem tehettem. Esküt tettem, hogy nem mondok semmit senkinek a varázsvilágról.

Délután 2 órakor, Hubával az oldalamon már Frida háza előtt álltam és vártam hogy elinduljunk a varázsiskolába.

Bekopogtam az ajtón, de nem kaptam választ. Ismét bekopogtam, de semmi. Lenyomtam a kilincset és bementem.

-Hahó! Van itt valaki?- lépek át a küszöbön. Benéztem minden szobába, de sehol nem találtam senkit. Miközben nézelődtem, megláttam a hűtőn egy képet, ahol egy démoni erejű lény és egy tinédzser boszorkány mosolygott. A kép aranyos volt, de nem értettem miért van Fridának képe a Qvorderben élő lényekről. Talán az ismerősei?

Miközben ezen gondolkoztam valaki megérintette a vállamat. Azonnal hátrafordultam és lelöktem a kezet a vállamról. Ahogy megfordultam megpillantottam Fridát. Huh, én meg már azt hittem hogy valami betörővel van dolgom.

-Jó napot kívánok!- mondom Fridának meglepetten. Nem tudom hogyan kéne szólítanom, így inkább tanárként kezelem. Hiszen ő a „mesterem".

- Szia Emily, hát te hogyhogy itt vagy?- kérdezi.

- Jöttem, hogy elmejünk a varázsiskolába.- mondom. Lehet hogy nem ma van? Vagy csak Frida felejtette el?

- Ohh tényleg, el is felejtettem.- mondja mintha ez valami semmiség lenne. Úgy látom, hogy ezek után nem kell számítanom Frida emlékezetére.- Rendben, akkor összepakolok és már indulhatunk is.- mondja vidáman.

- Kérem ideadná a varázsvilági táskáimat?- kérdezem.

- Jaj tényleg, azok is nálam vannak.- mondja, és elindul a hálószoba felé.

- Tessék.- nyújta felém a táskákat, miután szinte az egész házat felforgatta.

- Köszönöm.- mondom és átveszem a cuccaim.

20 percnyi várakozás után mindenki indulásra készen állt.

Átléptünk a dimenziókapun, de észre vettem valamit. Huba füle megint óriásira nőtt.

- Frida, kérlek összezsugorítanád Huba fülét újra?

- Igen, de hamar el fog múlni a hatása. A házikedvencek erejét nem lehet elnyomni örökké. Egy idő után a szervezetük alakalmazkodik a varázslathoz és többé nem lesz rá hatással.- magyarázza.

- Ó. És mi lesz ha véletlen elrepül?- kérdezem, mert ötletem sincs, hogy hogyan fogok kordában tartani egy repülő kutyát.

- Nem tudunk mást tenni, minthogy vigyázunk és figyelünk a kutyára, nehogy elrepüljön. Néhány nehezéket is csatolhatunk rá, így nehezebben fog tudni repülni. Majd szerzek neked párat.- mondja, majd Huba füleit ismét átlagos méretűvé varázsolja.

Eztán azonnal a varázssuli felé vettük az irányt. Ahogy beléptünk az iskola kapuján, 3 boszorkánylány fogadott, akiknek a pólóján az állt, hogy „Segítő klub".

-Szia, te új vagy itt igaz?- kérdezi kedvesen az egyik.

- Igen.- mondom félénken.

- Menj, egyenes tovább, és látni fogsz egy hirdetőtáblát.-mutat az iskola felé, ahol vagy 30 gyerek áll körbe valamit (gondolom a hirdetőtáblát).- Ott meg fogod találni az osztálytermed számát és az iskola tervrajzát.- mondja kedvesen.

- Rendben, köszönöm.

- Szia Emily, akkor én megyek is.- mondja Frida és elindul az ellenkező irányba.- Majd jövök érted, ha vége a sulinak.- integet, és Viling felé veszi az irányt.

- Várj!- kiáltok utána, de már nem hallja.

Honnan tudja hogy mikor lesz vége az iskolának? Hova megy? Nem segítene, hogy megtaláljam a termemet?! Megint nem tudok semmit.

Mérgesen elindulok a hirdetőtábla felé, amikor hirelen valaki hátulról nekimegy a vállamnak.

-Bocsi.- fordul felém a démoni erejű fiú, de már szalad is tovább. Nagyon ismerős volt a hangja és egy picit az arca is (mondjuk mivel agyarai és szarvai voltak, a bőre szürke volt, a szeme pedig fehér egy apró pupillával a közepén, így nem igazán tudtam beazonosítani, hogy honnan ismerhetem).

- Nembaj.- motyogom, de már elszaladt.

A hirdetőtábla körül még több gyerek volt mint az előbb, de erőt vettem magamon és befurakodtam a tömeg közé. A táblára ragasztott lapon az állt, hogy az elsőéves Vilingiek terme a 2es terem.