Titkos boszi

5 rész

Ahogy átléptem a dimenziókapun, a levegő könnyebb lett és furcsa hangokat hallottam, de valamiért nem féltem. Kinyitottam a szemem és egy magas kilátóban találtam magam, aminek nem volt teteje. A kilátás gyönyörű volt. Az ég rózsazsínen ragyogott, a torony körül égig érő fák magasodtak és egy vízesés hangja hallatszott a távolból.

-Gyere Emily, elkésünk!- kiáltja Frida.

A gondolataimból kilépve azt vettem észre, hogy teljesen más ruha van rajtam, rám van aggatva egy csomó táska és Huba még nem lépett át a dimenziókapun.

-Huba még nincs itt.- mondom Fridának.

- Kicsoda?

-A kutyám.- kiáltom.-Mindjárt jövök.- és visszalépek a dimenziókapuba.

Huba megilletődve üldögél a dimenziókapu előtt. Ahogy meglát engem megörül, és csóválni kezdi a farkát.

-Gyere Huba!- mondom és felkapom a kutyust.

Gyorsan visszamentem a Varázsvilágba, de amikor megláttam Hubát majdnem elejtettem. Óriási fülei nőttek amivel csapkodott. Ha nem repül el (!!) akkor tényleg elejtettem volna. Még szerencse hogy a kezemben volt a póráza, így nem szállt el.

-Mi történt?- kérdezi Frida meglepődve.

- Hubának óriási fülei nőttek.- mondom elképedve.

- Nincs erre időnk.- mondja idegesen és megragadja Huba pórázát.- Zsugori.-kiáltja, és Huba füleire bök vele. A kutyus fülei hirtelen normális méretűvé zsugorodnak, de még mindig csapkodni próbál vele. Frida elkapja a zuhanó kutyust, megragadja a karom és kiugrunk (!) a kilátóból.

Még sikítani is elfelejtettem a meglepettségtől. Mire észbe kaptam Frida ismét mormolt és kézjeleket mutotgatott. Hirtelen rám és Hubára koppantott és előhúzott valamit a zsebéből. Egy seprű (!) volt az. Volt vagy másfél méter hosszú. Hogyan fért el a zsebében??! Frida felült a seprűre, megfogta a karom és felrántott a seprűre. Olyan érzés volt mintha lebegnék. Most látom csak, hogy Huba megállt a levegőben.

-Gyorsan fogd a kutyát!- mondja Frida.

- Várj!- kiáltom.- A te kutyád hol van?

- A táskámban.- mutat az oldaltáskájára, amibe szinte bele tudok látni ( teljesen üres), egy furcsa gyűrődés miatt- Démon képessége a láthatatlanság.- magyarázza.- Na gyere, induljunk.- emelkedünk fel a seprűvel.

Gyorsan magamhoz húzom Hubát és az ölembe ültetem.

-Oké, és most kapaszkodj!- kiáltja és már száguldunk is.

A táj alattunk varázslatos. Pont úgy néz ki mint ahogy a könyvben leírták. Qvorder sötét és tele van hegyekkel, Viling zöld, tele van fákkal (Vilingben volt a kilátó), Hawner pedig olyan, mint egy óriási tó tele szigetekkel. Középen található az iskola. Szerintem oda tartunk.

Most veszem csak észre, hogy Frida ruhája teljesen más. Boszorkánykalapja van és nagy fodros, zöld egyberuhája. Olyan mint amilyet a 18. században hordtak a nők. Most látom, hogy az én ruhám is megváltozott. Az enyém lila, fodros egyberuha, de más a varrása (szerintem az enyém jobb hihi). Nekem is van boszorkánykalapom és 2 táskám. Van egy oldaltáskám ami folyamatosan zörög, egy nagy hátizsákom, ami szerintem üres.

Már majdnem az iskolánál voltunk, amikor hirtelen ereszkedni kezdtünk.

-A beavató ceremóniát az edzőteremben tartják.- mondja Frida.-Ott.- mutat egy nagy téglalap alakú épületre az iskola területén.

Gyorsan leszálltunk az edzőterem előtt, és már szaladtunk is az ajtó felé. Át sem gondoltam a helyzetet, csak kinyitottam az ajtót és óriási robajjal berohantam az épület ajtaján.