Titkos boszi

8 rész

Elindultam a főépület felé. Ahogy beléptem az ajtón, mindenfelé qvorderi, vilingi és hawneri diákokat láttam.

- Gyerekek, kérlek keressétek meg az osztálytermeteket!- mondja a hangosbemondóba valaki.- Minden ajtóra kiírtuk az osztályok nevét és számát. Kérlek keressétek meg a termetieteket!- fejezi be.

A tanári szoba utáni folyosón elfordultam balra, és azonnal kiszúrtam a termünket. Óriási zöld betűkkel ki volt rá írva, hogy „Vilingi diákok 1. osztály". Amikor beléptem még csak pár diák volt bent. A terem átlagosan nézett ki: padok, tanári asztal, ablakok, pár címer és térkép a falon. Nem volt sehol egy dimenziókapu, seprűk vagy beszélő festmények, semmi. Ami eltért ez átlagos osztályteremtől az az, hogy a (kétszemélyes) padok oldalán két tál és egy párna helyezkedik el (gondolom a házikedvenceknek).

Leültem az egyik hátsó padba és vártam. Huba füle kezdett újra megnőni. Tudtam, hogy hamar el fog múlni a varázslat hatása, de nem gondolta, hogy ennyire hamar.

10 perc múlva mindenki más is megérkezett rajtam kívül. Az osztálylétszám elég alacsony volt. Alig voltunk 16-an. A teremben nagy csönd uralkodott. Senki sem ismert senkit, így csak páran kezdtek el beszélgetni egymással.

Huba füle kezdett újra megnőni. Tudtam, hogy hamar el fog múlni a varázslat hatása, de nem gondoltam, hogy ennyire hamar.

Hirtelen egy fehér hajú, halványrózsaszín szemű lány viharzott be a terembe. A fülei hegyesek voltak, a ruhája a kék és a zöld különböző árnyalatiban pompázott. Volt egy sötétkék palástja, egy testresimuló nadrágja amin zsebek voltak, egy türkizkék pólója, egy kis mellénykéje (ami szintén tele volt zsebekkel) és egy öv, amin egy apró táska lógott. Összességében úgy nézett ki a ruhája mintha egy titkosügynök és egy felfedező ruhát kereszteztek volna.

-Szia, leülhetek melléd?- kérdezi kifulladva.

- Szia, igen.

- Vignali Hannának hívnak.- mutatkozik be.

- Én Vern Emily vagyok.- mosolygok rá.

- Aranyos a háziállatod.- mutat Hubára.

- Köszi, a tiéd hol van?- kérdezem, mert nem látok állatot körülötte.

- Itt.- mondja és belenyúl a táskájába. Amikor kiveszi a kezét, már egy csincsilla ül rajta.- Ő itt Jenna.- mutatja be kisállatát.- A te kutyusod hogy hívják?- kérdezi.

- Huba.- mondom.- Amúgy nem ilyen nagy a füle csak amikor átjöttünk a varázsvilágba megnőtt.- magyarázom.

- Jennának is van egy képessége. Nézd!- és feldobta a csincsillát. Amikor az állat zuhanni kezdett volna, hirtelen megállt a levegőben. Lebegett.

- Hű!- csodálkozok el.

Huba most látja meg a csincsillát és odamegy hozzá. Megpróbálta megszaglászni, de nem érte el, ezért a kutyám hirtelen felugrott és csapkodni kezdett a fülével. Jennát nem sikerült elkapnia, de egyre fentebb és fentebb szállt.

- Huba állj!- kiáltom, de semmi értelme. Huba csak emelkedik és engem is magával húz a levegőbe.

Hanna pár pillanatig csak tátotta a száját, de aztán megpróbált segíteni.

- Várj Emily, mindjárt elkaplak!- mondja Hanna (mintha el tudnék menni innen). Hirtelen felugrik, elkapja a lábam és próbál lehúzni minket. Elkezdünk ereszkedni.

- Huh, köszi.- mondom neki miközben ereszkedünk.

Huba hirtelen abbahagyta a fülcsapkodást, és elkezdtünk zuhanni. Hanna már a földön volt, de én fél métert zuhantam és még Huba is rám esett.