Titkos boszi

1. rész

Hétfő;

-Csrrrrr!-csörög a reggeli ébresztőm.

 6:30 van. Kinyitom a szemem, de csak résnyire és lenyomom a vekkert. Megpróbálok visszagondolni az álmomra. Ó megvan! Azt álmodtam, hogy Félix megmentett egy gonosz szobától. Ez elég röhejes, de így volt. Beléptem a szobámba, de hirtelen minden tárgy meg akart támadni. Aztán hirtelen megjelent Félix, belendült az ablakon és legyőzte a bútoraimat. 

Ránézek a karórámra. Már 6:45 van. Percenként próbálom kinyitogatni a szemem, de nem nagyon sikerül.

 - Gyerekek ébresztő! 7 óra!- kiáltja fel anya, mint minden reggel. 

 Nekirugaszkodom és kikecmergek az ágyból. Félálomban kinyitom a szekrényemet és kiveszem a mai ruhákat. Egy fekete farmert, egy fekete pólót, egy zöld pulcsit és végül egy világoskék zoknit. Ledobom a földre őket és vissza megyek az ágyamba.

 - Hét óra öt van! Nem jöttök? Fent vagytok már?- kiáltja anya.

 - Igen mindjárt.- kiáltom vissza a legerőteljesebb hangommal.

 Áron is mormog valamit. Dávid szerintem még mindig alszik. Szerencsére a fiúknak és nekem külön szobánk van, így anyáék sem őrülnek meg és mi sem szedjük szét egymást. 

 Ismét visszadőlök az ágyba és az álmomon gondolkodok. Végre álmodtam Félixszel! Közben a szivecskés párnámat szorongatom. 

7:10 Most már ideje elkezdeni öltözni.

7:15 van.

 - Emily, fiúk gyertek már!- kiált ismét anya. 

 - Megyek.- mondom. Gyorsan megfésülködök és felveszek egy nyakláncot. Odasétálok az asztalomhoz, elrakom a tankönyveket amit este otthagytam, feldobom a fél vállamra a táskám, a másik kezembe pedig az uzsonnás dobozomat meg a kulacsomat tartom. Lekecmergek a lépcsőn. A fiúk is jönnek utánam. 

 - Jó reggelt.- mondom álmos hangon. 

 - Jó reggelt.- mondja anya ránk mosolyogva. Egy erőltetett mosollyal visszamosolygok rá (apa ilyenkor már dolgozik).

 Ahogy leérek ledobom a táskám az egyik székre, a kulacsom és az uzsonnásdobozom pedig elviszem a konyhába. Még mindig az álmomon gondolkodok. Ezután elmegyek a fürdőszobába és összekötöm a hajam. Valahol középen helyezkedik el a copf. 

Odaülök az asztalhoz. Már ott van a tányéromon a vajas pirítós. Szép lassan elmajszolom. Dávid majdnem beledől a tányérjába, de még idejében felkapja a fejét. 

7:25 van. Megyek fogat mosni. 7:30. Felveszem a kabátom és felhúzom a cipőm. A táskámban már ott a kulacsom teletöltve teával és az uzsonnásdobozomban is van egy szendvics. Berakom a táskámba. Kimegyek. Huba már tűkön ül a reggeliért. Gyorsan adok neki tápot. Eztán bemegyek a táskámért, elköszönök anyáéktól és elindulok az udvarra. 

 - Sziasztok!- mondom és már lépek ki a bejárati ajtón. 

 - Várd meg a fiúkat is!- kiált utánam anya.

 - Jó.- mormogom és kimegyek. Azonnal jönnek utánam, és indulunk is. Dávidot kitesszük az oviban, mivel ő még csak 5 éves, Áronnal pedig sétálunk tovább. Ahogy beérünk az iskolába Áron a negyedikesek felé veszi az irányt, én pedig ahhoz a pár hetedikes lányhoz indulok akik már itt vannak. Csak Netti és Lea van ott, akik sugdolóznak. 

 - Sziasztok.- köszönök nekik.

 - Szia Emily.- mondja Netti. 

 - Légyszi elmennél? Éppen egy titokról beszélgetünk.- mondja Lea rám sem nézve. Elég érzéketlen lány.