Nagy levegőt vettem és vártam. Páran a szélén máris elkezdtek fulldokolni és köhögni, de pár ember magabiztosan járkált az üvegcsével az orra alatt.
Az én főzetemnek még kell 20 másodperc, szóval addig nem szabad levegőt vennem.
A füst már beterítette az egész pályát, szinte mindenki fuldokolt körülöttem és alig láttam el pár méter messzire a sűrű füst miatt. Még 10 másodperc kell a főzetnek, de nem biztos, hogy kibírom. Sosem voltam jó a lélegzetem visszatartásában. Általában fél percig sem bírom ki.
Még 5 másodperc. Megfogtam a csipeszt, és készenlétbe álltam.
5, 4, 3, 2, 1 most! Gyorsan kikaptam a neonnyúlkarmot a bájitalból, de véletlen levegőt vettem. Nem egy nagy szippantást, éppen csak egy picit, de az elég volt ahhoz hogy köhögőrohamot kapjak. Gyorsan a főzetem fölé hajoltam, és nagyot szippantottam a fűillatú kotyvalékból. Működött. Nem kellett köhögnöm. Nagyon örültem, körbenéztem, hogy hányan vannak még talpon, de nem sok embert láttam.
-Jólvan, akik még talpon vannak, kérem maradjanak a helyükön! A füstöt 2 perc múlva eloszlatjuk, addig kérlek bírjátok ki! Hajrá elsősök!- mondja a nő. Tényleg muszáj ennyire megkínozni a többieket?!
Visszamentem a helyemre, de körülöttem szinte mindenki fuldokolt. Páran felém nyúltak mint a zombik, néhányan pedig az orruk elé tettek valamit, hogy kiszűrjék a levegőt, de úgy láttam nem nagyon használt.
Leültem a helyemre, és vártam. Nagyon rossz, legszívesebben elfutnék innen, vagy adnék mindenkinek ebből a löttyből, hogy senki ne fulladozzon...
Felpattantam és összegyűjtöttem egy csomó tálat és üvegcsét. Mindegyikbe öntöttem egy kicsit a bájitalból és a közelemben lévő gyerekek orra alá tartottam a löttyöt.
-Szia, figyelj légyszi ezt ne csak te szagold, hanem legalább hárman vagy négyen hajoljatok fölé.-magyarázom egy tündérlánynak akinek most nyomtam egy bajitallal töltött tálat a kezébe.
- Öö...Oké, köszönöm.- tér magához és elkezdi ébresztgetni a mellette már ájulófélben lévő démoni erejű srácot.
- Nincsmit.- mondom, és megyek, osztogatom tovább a tálakat és üvegcséket.
Páran, akiknek sikerült elkészíteni a bájitalt szintén elkezdték osztogatni azt, így egyre többen kaptak normálisan levegőt.
Mire a füst eloszlott, már szinte senki sem fuldokolt. Én is megosztottam az üvegcsémet így már nem is láttam magam körül szenvedő embereket. Lehet, hogy már mindenki jól van? Lehet, hogy sikerült mindenkit „megmentenünk"?
Amikor a füst eloszlott a tanárok, akik ott voltak és az orvosok, akik a biztonság kedvéért készenlétben álltak, mind meg voltak lepődve. Még a hangosbemondós nőnek is elállt a szava.
-Öhm... gyerekek, mit történt?- kérdezi a nő a hangszórón át.
Ez után a tanárok közelebb jöttek és próbáltak rájönni, hogy ki lehet az akinek tényleg sikerült elkészíteni a bájitalt.
-Azt te készítetted?- kérdezi az egyik tanár az egyik varázslófiútól, akinek az üvegcséje tele van.
- Igen. Én nem osztogattam el.- mondja nagyképűen, dicséretre várva.
- Öhm... kérem akinek sikerült elkészítenie a bájitalt az lépjen előre.- mondja a nő a hangosbemondóba.
Velem együtt 11 gyerek lép ki a tömegből.
-Rendben, mivel a füst miatt mi nem láttunk semmit, így akik az állítják, hogy sikerült elkészíteniük a bájitalt, azoknak most beadunk egy-egy igazságtablettát, hogy rá jöjjünk, hogy tényleg ők készítették e a bájitalt.- mondja a hangosbemondós nő.
Gyorsan adtak nekünk egy-egy tablettát, és elkezdődött a vallatás.
-Hogy hívnak?- kérdezi az egyik tanár a manófiútól aki már bevette a tablettáját.
- Rajos Sámuel.
- Hány éves vagy?
- 14 éves vagyok.
- Igaz, hogy sikerült elkészítened a levegőtisztító bájitalt?
- Igen.- mondja magabiztosan a fiú.
- Jólvan, vedd be ezt és menj oda ahhoz a két tanárhoz.- mutat a két boszorkányra akik jegyzetfüzettel a kezükben állnak a pálya szélén.- mondja a tanár úr.
- Most te jössz ifjú hölgy.- jön felém a vallató varázsló.
Engem is kikérdezett és mivel igazat mondtam, nekem is adott egy tablettát, ami hatástalanítja az igazságtabletta hatását, és engem is a két jegyzetfüzetes boszorkányhölgyhöz irányított.
-Szia.- köszönnek szinte egyszerre. Nagyon hasonlítanak egymásra. Lehet, hogy ikrek? Lehet olyan egyáltalán, hogy pont mindketten „kiválasztottak"?
- Jó napot kívánok.- köszönök illedelmesen.
- Szia, szeretnénk ha elmondanád, hogy hogyan készítetted el a bájitalt.- mondja az egyik.
- Rendben.
El is mondtam nekik, de amikor a gyufakupacos történethez értem, mindketten nagyon kíváncsian néztek rám.
-Ó tényleg? Hogyan jutott eszedbe ez az ötlet?-kérdezik egyszerre.
- Hát eléggé bepánikoltam, csak egy hirtelen ötlet volt ami az eszembe jutott.- magyarázom.
- Á értjük.- mondják és lefirkantanak valamit a jegyzetfüzetükbe.- Köszönjük, mostmár mehetsz.- mondja az egyik.
A többi gyerek felé vettem az irányt. Mikor odaértem helyet szorítottak maguk között, hogy ne lógjak ki a sorból.
-Hé.- kopogtatja meg a vállamat egy boszorkány.- Köszi, hogy adtál a bájitalodból.- mosolyog rám hálásan.
- Nincsmit.-mosolygok vissza
- Én is köszönöm.- mondja egy qvorderi srác.
Még páran a tömegből odakiáltottak nekem egy „köszönöm"-öt. Nagyon jól esett, hogy megköszönték. Lehet, hogy egy kicsit korai, de kezdem úgy érezni, hogy tényleg ide tartozom.
Majdnem mindenki átment az igazság teszten, kivéve egy démoni erejű lányt. Úgy tűnik, hogy hazudott a bájital elkészítéséről. Nem kapott büntetést, sem szidást, de minden felnőtt gyanakvóan méregette.
-Jólvan gyerekek, a tündérek, a boszorkányok és a varázslók sorakozzanak fel kettes sorban mögém!- kiáltja az osztályfőnökünk Cyan tanár úr.
-A démoni erejű lények és a manók pedig mögém sorakozzanak kettes sorban!- kiáltja egy manónő.- Le fogjuk tesztelni a repülési képességeiteket.
- A sellők jöjjenek velem!- mondja egy nő. Hosszú csillogó szoknyája, rövid trikója és hosszú haja volt. A nyakában pedig egy igazgyöngyből készült nyaklánc lógott. Nagyon sellősen nézett ki, annak ellenére hogy a sellőfarka helyett most lábai voltak.
A démoni erejű lények és a manók az edzőterem felé, a sellők az iskola medencéje felé, mi pedig Viling erdeje felé vettük az irányt.
YOU ARE READING
Titkos boszi
Fantasy...én csak visszavittem egy kutyát a gazdájának. Nem számítottam arra, hogy a nő egy boszorkány... És arra sem, hogy én is az leszek...
