Titkos boszi

11 rész

-Jólvan gyerekek, most egy hosszú séta következik.- beszél bele az ofő a pálcájába, ami felerősíti a hangját, mint egy mikrofon.- Elmegyünk Viling erdejének mélyére, ahol egy-egy mágikus fa ágát fogjátok felhasználni a pálcátok elkészítéséhez.- mondja miközben megérkezünk Viling központjába. Cyan tanár úr felmutat egy lapot Viling kapuőrének, és már be is léphetünk a faluba. Átvágtunk a központon és egyenesen az erdő mélye felé indultunk. Átmentünk egy hídon, ami alatt egy folyó futott (valószínűleg a Zanda folyó), majd megálltunk. Az osztályfőnök mormolt és hadonászott a pálcájával majd mikor végzett, a pálcából egy türkizkék fénycsík lövellt ki az erdő mélye felé.- Gyerekek, fogjátok meg egymás kezét! Az erdő mélye nagyon sötét és nem akarok senkit elhagyni!- magyarázza unottan.

Mindenki csak nézett a tanárra értetlenül. Most komolyan fogjuk meg egymás kezét mint az ovisok?

- Gyerünk, mire vártok, tapsra?- kérdezi ingerülten. Gyorsan mindenki megfogta a párja és az előtte vagy a mögötte álló kezét, a tanár úr pedig az első páros egyi tagjának a kezét, majd elindultunk a fénycsík irányába.

Ahogy egyre bentebb sétáltunk, az erdő tényleg egyre sötétebb lett. Egy óra kutyagolás után már alig láttunk valamit. Még a mellettem álló lány arcát is alig tudtam felismerni a sötétben.

-Megérkeztünk!- kiáltja el magát Cyan tanár úr. A sor megállt és az ofő ismét elkezdett mormolni és hadonászni. Pár pillanat múlva egy nagy faajtó jelent meg Cyan tanár úr előtt amit újabb hadonászás és mormolás kíséretében ki is nyitott.

A kapun túl világosság volt és egy csomó érdekesen kinéző fa. Valamelyiknek az ágai kacskaringósak voltak, a másik ragyogott, volt nagyon pici és nagyon nagy fa is.

Mikor mindenki beért, Cyan tanár úr elmondta, hogy mi is a feladatunk.- Gyerekek ez a kert tele van olyan fákkal, amiből varázspálcát és seprűt lehet készíteni. A feladatotok az, hogy megfelelő méretű és nektek tetsző botot vagy ágat keressetek, amit fel tudtok használni a pálcátok elkészítéséhez! A boszorkányok és varázslók a seprűkészítéshez is keressenek megfelelő botot vagy ágat!- magyarázza.- Egy órátok van kiválasztani a megfelelő faágat. Ha letelik az idő, visszaindulunk. A gyűrűtökön láthatjátok, hogy hány percetek van még botot keresgélni, szóval elvárom, hogy egy óra múlva mindenki itt legyen.- mondja szigorúan.- És most mehettek.-mondja.

Mindenki óvatosan elindul a fák irányába. A tündérek próbálkoznak a repüléssel is, és páran már a fák legtetején keresgélik a megfelelő ágat.

Én, mint a legtöbben, a föld közelében keresgélek. Az egyik halványan ragyogó fán meglátok egy elég szép ágat, de az a baj, hogy kábé három méter magasan van. Megpróbálok felmászni a fára, de nem igazán sikerül. A fa törzsének alján szinte semmi sincs amibe belekapaszkodhatnék.

Egy tündér éppen ennek a fának a tetején keresgéli a megfelelő ágat.

-Hé... öö te ott a fa tetején!- integetek a tündérsrác felé.

A fiú észrevesz és leereszkedik hozzám, a földre.

-Igen?- kérdezi unottan. A haja fehér ahogy a szárnya is. Az összes ruhadarabja fekete, ami egyáltalán nem hasonlít a tündérek öltözetére (a tündérek általában levélből és virágból készült ruhákat viselnek). A fiúnak hihetelenül gyönyörű fekete szemei vannak. Gyönyörűen szomorú szemei.

- Van egy faág ami tetszik, de az a helyzet, hogy nem érem el és a fára sem sikerült felmásznom.- magyarázom.- Kérlek lehoznád nekem azt az ágat?- mutatok a fehéren fénylő, hegyes ágra, 3 métterrel magasabban.