kedd;
Ahogy az iskolának vége lett hazamentem, beraktam a táskámba a „Varázsvilág: Alaptudnivalók" című könyvet és a titokzatos erdei ház felé vettem az irányt. Vissza kellett vinnem a könyvet Fridának és el kellett mondanom, hogy hogyan döntöttem.
Amikor odaértem Frida már az ajtóban állt.
-Szia Emily!- köszönt barátságosan.
-Jó napot kívánok! Visszahoztam a könyvet.- mondom miközben a táskámban kotorászva próbálom megtalálni. Fél perc múlva végre sikerült kiszednem az 5 kilós könyvet (otthon lemértem) és átnyújtottam Fidának.
-És hogyan döntöttél?- kérdezi Frida miközben átveszi a könyvet.
- Mielőtt választ adnék, szeretnék feltenni pár kérdést.- mondom határozottan.
- Csak tessék.- mondja Frida teljes nyugodtsággal.
- Ha beleegyeznék ebbe az egészbe és letenném az esküt, akkor milyen varázslénnyé változnék?
- Valószínűleg boszorkánnyá, mivel én is boszorkány vagyok. De néha történik olyan, hogy egy varázslény tanítványa nem ugyanazzá a varázslénnyé változik mint amilyen ő. Ilyenkor a tanítvány egy másik „tanárt" kap, aki ugyanabból a varázslénycsoportból származik.- magyarázza Frida.
- A könyv azt írta, hogy az idő megáll amikor belépünk a varázsvilágba. Hogyan lehetséges ez?
- Egy gyűrűvel. Minden varázserejű lény kap egyet a beavatási ceremónián. A gyűrű megmutatja, hogy menni ideje vagy a varázsvilágban, és amikor visszatérsz a való világba akkor visszatekeri az időt. Ezt a részt én sem igazán értem, de a varázssuliban tanulni fogtok róla.- mondja szégyenkező mosollyal.
- A varázsnyelvet meg kell tanulni a varázssuliban?
- Nem, ahogy belépsz a Varázsvilágba automatikusan azon a nyelven kezdesz el beszélni. Olyan érzés mintha mindenki a te nyelvedet beszélné.- mondja.
- Emiatt az időmegállítós dolog miatt a való világban hamarabb fogok meghalni, mintha átlagos ember lennék?
- Nem, amikor visszajövünk a varázsvilágból, akkor a gyűrű nem csak az időt, de testedet is visszaállítja abba az állapotba amikor beléptél a Varázsvilágba. Emiatt nem fogod olyan fáradtnak érezni a magad amiatt hogy kábé kétszer annyi időt töltesz ébren mint a többi ember.
Azta. Kétszer annyi időt?? Nem sok az egy kicsit?!
-Oké, azt hiszem benne vagyok.- mondom bizonytalanul.
- És az esküt is leteszed?- kérdezi izgatottan Frida.
- Igen.- mondom ismét bizonytalanul.
- Szuper!- kiáltja boldogan.- Gyere utánam.- mondja és ismét a kert felé vesszük az irányt.
Frida gyorsan varázsolt egy boszorkánykört (gombakört a fűre) és már kezdtük is.
- Állj középre, tedd mindkét kezed a szívedre és ismételd utánam.- mondja.- Én, Vern Emily esküszöm, hogy hű leszek a Varázsvilághoz, létezését vagy akármilyen információt róla senkinek soha el nem árulok, varázstörvényt nem szegek és gyilkosságot nem követek el.
Miután megismételtem az eskü szövegét, Frida megérintette a fejem búbját.
-Kész.- jelentette ki elégedetten.
- Ennyi?- kérdezem meglepődve. Valami menőbbre számítottam, például hogy elkezdek lebegni vagy hirtelen ragyogni fogok, de semmi nem történt.
- Próbálj meg varázsolni.- biztat.- Itt a gomba ott a gomba, legyen most itt is gomba.- mondja miközben egy kört rajzol a levegőben a kezével (a keze közben elkezd zölden világítani). Egy zöld gomba bújik ki a földből. Olyanok mint amilyenekből a boszorkánykör áll.
- Itt a gomba ott a gomba, legyen most itt is gomba.- ismétlem és én is egy kört rajzolok a kezemmel a levegőben. Az én kezem bizsergett és elkezdett lilán világítani, de befejeztem a kör rajzolását. Egy apró, fonnyadt, lila gomba bújt ki a földből. Ahogy megláttam a lila kezem és a gombát, hirtelen levegőt venni is elfelejtettem. Tudok varázsolni!!!!
- Én is tudok varázsolni!- mondom óriási vigyorral. Kiskoromban mindig arról álmodtam hogy majd megtanulok varázsolni, mint a mesékben, és néha próbálgattam is otthon hátha sikerül de sosem jártam sikerrel. És most tényleg sikerült!
- Lehet, hogy ő is...- jegyzi meg halkan Frida.
- Azta.- még mindig nem tudom elhinni.
- Emily van háziállatod?- kérdezi Frida.- Emily?
- Tessék?- kérdezem miközben abbahagyom a gombám vizsgálását.
- Van háziállatod?
- Igen.
- El tudod hozni most?- kérdezi.
- Igen, miért?
- A beavatási ceremónia hamarosan kezdődik.- mondja teljes nyugodtsággal.
-Tessék?- kérdezem meglepődve.- A Varázsvilágban?
- Igen. Fél óra múlva el kell indulnunk.- mondja.
- Fél óra múlva??! Mire hazamegyek és visszajövök az legalább 40 perc!- mondom idegesen.
- Ohh. Az baj.- jelenti ki Frida teljes nyugodsággal.- Rakok egy kis turbót a bringádra oké?- kérdezi (hogy lehet ennyire nyugodt??!).
- Jó.
Frida rengeteg fura kézjel és mormolás után végzett, én pedig elindultam hazafelé olyan gyorsan amennyire csak tudtam. A bicikli tényleg gyorsabb lett de nem valami sokkal. Így is 18 percig tartott mire hazaértem. Gyorsan rácsatoltam a pórázt Huba nyakörvére és már szaladtunk is. A visszaút 16 percig tartott amin meglepődtem. Azt hittem Huba miatt tovább tart majd, de ügyesen tartotta az iramot.
-Itt vagyunk.- mondtam alig kapva levegőt.
- Tessék itt egy kis víz.- mondta Frida és a kezembe nyomott egy vizespalackot és egy tálat.
Gyorsan öntöttem vizet Hubának és én is ittam egy keveset.
Frida ismét mormogott és hadonászott a kezével. Az utolsó mozdulata az volt, hogy előre nyújtotta az egyik kezét, kinyitotta a tenyerét ami zölden fénylett, és megnyílt egy nagy sötét lyuk a térben.
Szóval így néz ki egy dimenziókapu. Elég ijesztő.
- Emily gyere.- kiáltja Frida és már be is ugrik a nagy sötét lyukba, a kutyájával a kezében.
- Várj!- kiáltom, de már nem hallja.
Most mit csináljak? Ugorjak utána? De félek beugrani a feketeségbe.
-Mi a baj Emily?- csak Frida feje lóg ki a dimenziókapuból.- Ne félj, nincs semmi baj. Ahogy átlépsz a kapun meglátod, hogy nincs mitől félned.- biztat.
Elindulok a kapu felé. Nagy levegőt veszek, becsukom a szemem és belépek a dimenziókapuba.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Titkos boszi
Fantasia...én csak visszavittem egy kutyát a gazdájának. Nem számítottam arra, hogy a nő egy boszorkány... És arra sem, hogy én is az leszek...
