Ki a fasz vagy te? – kérdeztem idegesen.
– Kacchan már meg sem ismersz? – hallottam meg azt az őrült nyomoréknak a hangját.
– Te kis—
Nem tudtam befejezni a mondatot, ugyanis megpofozott. Nem a képességével, hanem puszta kézzel. Az orromból pár csepp vér csordult ki, amit csak egy morgással díjaztam.
– Izuku-kun ne legyél ennyire durva [Név] kis barátjával – csendült fel egy ismerős hang.
[Név] nagynénje?! Ez a vén kurva hogy a faszba kerül ide?!
– Maga vén kurva!
– Igen. Lehet vén vagyok, és kurva, de megérte. Most, hogy te a markomba vagy [Név] soha többé nem lesz engedetlen, és ha igen, annak te fizeted meg az árát! – nevetett fel ördögien.
– Oi! Nyomi Deku!
– Igen Kacchan? – hajolt az arcomba az idegesítő vigyorával.
– Mit csinált vagy fizetett neked ez a vén satrafa ezért?! – csattantam fel.
– Semmit – kuncogott a zöldike – Ingyen is megtettem amint látod.
– De minek?! Nem csináltam semmit, amivel árthattam volna a vén kurvának – böktem idegesen a vörös hajú nő felé.
– Dehogynem – jött közelebb a zöld szemű – Ellenem uszítottad a saját gyermekemet.
– Nem a tiéd!
– Hallgass! A tiszteletet add meg az idősebbnek! – ordított.
– Nem érdekel a korod, semmi az, hogy mit gondolsz – kiáltottam – [Név]-et a szolgáddá és egy lelkironcsá formáltad. Én ezt nem engedem!
– Tsk – ciccegett – Tipikus hős duma, de nem érdekel, még ha igaz is. Ki a faszt érdekeltek ti kis nyomorékok?! Csak az emberiséget basztatjátok! Semmit nem ér a hősengedélyetek! Te pedig elvetted tőlem azt, aki "fontos" volt nekem, ezért most ő fog bűnhődni. Ha nem tér vissza hozzám, akkor te sem fogsz hozzá – fogott vigyorogva a fejemhez egy pisztolyt.
[Név] kérlek siess...
[Név] szemszöge:
– Aizawa-sensei most mi legyen? – néztem a fekete hajúra.
– Nem tudom [Név]. Nem lesz ez így jó – rázta meg a fejét, és a mellkasa előtt összefonta a kezeit.
– Muszáj működnie sensei! – fortyogtam, és a pince tervrajzát nézegettem, amíg észre nem vettem egy kis titkos ajtót – Nézze!
– Oh – lepődött meg – Hát ez meg mi?
– Nem tudom...
És ekkor nem várt személyek rontottak be az ajtón...
♡︎♡︎♡︎
[Név] szemszöge:
Akik berontottak az ajtón, azok nem mások voltak, mint Katsuki, Deku és a nagynéném. A vörös hajú nő egy pisztolyt szegezett szőkeség fejéhez, miközben egyenesen rám vigyorgott.
– Meglepi [Név]! Itt az ajándékod! – nevetett, amit inkább rikácsolásnak neveznék.
– Azonnal engedje el Bakugout! – utasította a nagynénémet Aizawa-Sensei.
YOU ARE READING
• 𝙿𝚊́𝚗𝚒𝚔𝚋𝚊𝚗 𝚟𝚎𝚕𝚎𝚍 • (𝙱𝚊𝚔𝚞𝚐𝚘𝚞 × 𝚁𝚎𝚊𝚍𝚎𝚛) [BEFEJEZETT✔︎]
Fanfiction[Teljes Név] egy átlagos 16 éves lány, de nem annyira átlagos, mint akinek mindenki hinné. A szülei meghaltak egy autóbalesetben, ezért a nagynénjéhez költözik egy Tokió közelében lévő faluba, majd onnan tovább vándorol a fővárosba, hogy hősnek tanu...