• 𝙿𝚊́𝚗𝚒𝚔𝚋𝚊𝚗 𝚟𝚎𝚕𝚎𝚍 • (𝙱𝚊𝚔𝚞𝚐𝚘𝚞 × 𝚁𝚎𝚊𝚍𝚎𝚛) [BEFEJEZETT✔︎]

3. Fejezet - Gyengélkedő és fagyi

Az udvaron, 11:30:

Minden féle erősítő gyakorlatokat csináltunk. Egy edzéshez hasonló gyakorlósort vettünk, majd átismételtük az alsós testnevelés alapokat úgy, hogy a képességünket használhattuk. Az utolsó a kislabda dobás volt. Bakugou kezdett.

- 765,5 méter - mutatta fel a mérőt Aizawa.

Aztán sorra a többiek jöttek. Uraraka végtelent dobott. Nagyon durva. Az utolsó előtti én voltam. Eldobtam a labdát csak puszta kézből, de egy nagyon kicsi löketet is adtam neki.

- 234,6 - nézett a mércére Aizawa - Szép volt.

- Arigato - mosolyogtam.

Az utolsó fiú először csak 56 métert dobott, mert Aizawa hatástalanította a képességét, aztán magához húzta az egyik szalagjával, és mondott neki valamit. Azt nem tudom, hogy mit, de kapott egy második esélyt, és akkor nagyobbat dobott.

Egyszer csak éreztem, hogy rám jön a roham. Próbáltam visszaszaladni az épületbe, de egyszer csak minden elsötétült...

♡︎♡︎♡︎

[Név] szemszöge:

– Oi liba! – bökdöste valaki az arcom.

– Hagyj még anyu... – fordultam álmosan a másik oldalamra.

– Nem a kibaszott anyád vagyok! – kiabált az illető.

– Bakugou-kun ez nem szép dolog! – csóválta meg rosszallóan a fejét egy alacsony idős hölgy.

Mintha ismerős lenne a néni. Mintha láttam már volna valahol.

– Tsk – morgott – Leszarom – erre a hölgy a fecskendő alakú botjával a fejére kopintott – Áú! Ezt miért kaptam?

– Nem beszélgetsz így egy lánnyal – mondta Szanitécia – Nem tanították ezt meg neked?

– Fogja már be, az istenért... – mormogta halkan Katsuki.

Kinyitottam a szemeim, és körbe néztem.

– Hol vagyok? – kérdeztem teljes meglepettséggel a hangomban.

– A gyengélkedőn kedvesem – sétált hozzám Recovery Girl – Elájultál.

– Tényleg?

– Tényleg – bólogatott a nő.

– Végre felkeltél Csipkerózsika! – mordult rám a vörös szemű, mire én kérdőn néztem rá – Mindenki azt hiszi meghaltál. Szánalmas csürhe – csettintett a nyelvével.

– Ő hozott ide – bökött a szőkeség felé Szanitécia – Azért van itt.

– Köszönöm Bakugou-kun – mosolyogtam rá.

– Tsk. Te köszönd. Ha hős akarok lenni akkor meg kell mentenem az embert második sorban.

– Huh? És első sorban? – döntöttem oldalra a fejemet.