• 𝙿𝚊́𝚗𝚒𝚔𝚋𝚊𝚗 𝚟𝚎𝚕𝚎𝚍 • (𝙱𝚊𝚔𝚞𝚐𝚘𝚞 × 𝚁𝚎𝚊𝚍𝚎𝚛) [BEFEJEZETT✔︎]

2. Fejezet - Találkozás

– [Név]! – szólalt meg a nagynéném, amire gyorsan abbahagytam az evést, kikapcsoltam a tv-t, és kiszaladtam a szobából.

– Igen?

– Ma vendégeink lesznek – vetette oda hetykén.

– U-Ugyan kik? – kérdeztem kicsit félve.

– A bal oldali szomszédaink – hangzott a felelet.

– Huh? Akik állandóan kiabálnak? – firtattam.

– Nem mindig. Régi ismerősöm a nő. Azt hiszem az osztálytársam volt – mormogta – De addig csinálj vacsorát, és teríts meg – dobott nekem egy csomag szalvétát – Ezeket meg szépen hajtogasd össze és bort is készíts elő.

– Hai... – motyogtam, miközben kimentem a konyhába, és elkezdtem a ramen tésztáját kifőzni. Amíg az főtt megterítettem, és előkészítettem mindent úgy, ahogy azt a vén boszorka kérte.

Ahogy visszaértem a konyhába, elkapott a légszomj. Lerogytam a földre, és egyre szaporán vettem a levegőt. Azt hittem, hogy majd' megfulladok.

– [Teljes név]! Mégis mit képzelsz magadról?! Vissza dolgozni! Nem henyélünk! – dörrent rám hirtelen a vörös hajú.

– H-Hai! – ugrottam fel, és kiszedtem négy tányérba a rament, majd felszaladtam a szobámba.

Lentről csevegés hallatszódott, de nem igazán érdekelt. Előkészítettem az egyenruhám, hiszen a felvételi már megvolt. A füzeteim meg a könyveim a tolltartómmal együtt a táskámba dobtam, majd elindultam venni egy forró fürdőt.

Amint kész lettem felvettem a pizsamám, és tovább majszoltam a burgerem. De nem sokáig ehettem, mert a boszorka leküldött mosogatni. Azután fáradtan hulltam az ágyba, és rögtön álomba szenderültem.

♡︎♡︎♡︎

Másnap, 7:45:

– Elmentem! – tettem a táskámba a reggelim, de ne kaptam választ.

Amint mentem az utcán, a sarkon beleütköztem valakibe. A földre estem, és amikor felnéztem nem hittem a szememnek...

♡︎♡︎♡︎

[Név] szemszöge:

– Huh? – néztem a szőke tüsi hajú fiúra, aki előttem állt. Név szerint Bakugou Katsuki, aki a legtöbb harci pontot érte el a gyakorlati vizsgán.

– Vigyázz már! Nem tudsz a lábad elé nézni hülye liba?! – förmedt rám a vörös szemű, miközben a kezeiben kisebb robbanásokat generált.

Milyen jó képessége van...

– Oi! Mit bambulsz bazdmeg? – kérdezte egyre idegesebben.

– S-semmit! – dadogtam, majd felálltam és leporoltam a szoknyám.

– Tsk – ciccegett – Szóval te is UA-s vagy?