• 𝙿𝚊́𝚗𝚒𝚔𝚋𝚊𝚗 𝚟𝚎𝚕𝚎𝚍 • (𝙱𝚊𝚔𝚞𝚐𝚘𝚞 × 𝚁𝚎𝚊𝚍𝚎𝚛) [BEFEJEZETT✔︎]

5. Fejezet - A szél elviszi neked

- [Név] - simította meg az arcom lágyan.

- Igen? - súgtam halkan.

- Itt a vized - mosolyodott el.

- Rendben - ültem fel, majd levettem a szekrénykéről a vizes poharat, és inni kezdtem. Egyszer csak megcsörrent a táskámban a telefonom.

- Idehoznád Katsuki? A táskámban van - kértem meg a szőkeséget, mire egy aprót bólintott, és kivette a kis készüléket, majd odaadta nekem.

Gondolhattam volna. A nagynéném hívott. Biztos "aggódik". Sóhajtottam egy nagyot, és felvettem.

- Szia - próbáltam magam vidámnak tetteni, de nem nagyon sikerült.

- Mégis hol a búbánatos faszba vagy [Teljes Név]?! - kérdezte ingerülten.

- Egy barátomnál. A házinkat csináljuk - hazudtam.

- Szóval házi feladatot csináltok, hah? - morogta.

- Igen! A hőstörténelem nem a te fajtád. Nem ezt mondtad az első nap előtt? - firtattam kuncogva, mire Bakugou is megeresztett egy félmosolyt.

- Nem! - emelte meg a hangját - Azonnal gyere haza!

- R-Rendben - motyogtam, és kibújtam a takaró alól, és leraktam.

- Huh? Hova mész [Név]? - kérdezte érdeklődöen - Még a házi feladatot is meg kell csinálnunk - kuncogott, de amikor meglátta, hogy nem nevetek, akkor tudta, hogy mennem kell.

- Kikísérlek - elmosolyodva felsegített, és az ajtóig kísért.

- Köszönök mindent Katsuki - öleltem meg a tüsi hajú fiút.

- Tsk. Semmiség liba - viszonozta a tettem.

Amint kiléptem az ajtón a nagynéném pillantottam meg...

♡︎♡︎♡︎

[Név] szemszöge:

- H-Huh? - lepődtem meg - Te meg mit keresel itt, és honnan tudtad hogy itt vagyok?!

- Elfelejtetted, hogy van képességem is, és valaki mondta is - morogta az utolsó mondatot, majd megragadta a csuklóm, és elkezdett a kocsi felé húzni.

- Engedd el te vén kurva! - generált kisebb robbanásokat a tenyereiben Katsuki, és megfogta a másik kezem, ami még szabad volt.

- Ez meg ki a frász [Név]?! - ordított a nő.

- Katsuki engedj el kérlek - suttogtam a légszomjtól már.

- Nem! - jelentette ki.

- Ez nem kérdés volt.

- Válaszolj mocskos kölyök! - adott egy pofont a mostmár nagyon felidegesített nagynéném.

- Engedj el kérlek... - néztem rá könyörgően könnybe lábadt szemekkel.

- Tsk... - morogta, majd elengedte a kezem.

- Gyerünk már! Ki ez?! - förmedt rám a vörös hajú nő.

- Az egyik osztálytársam... - suttogtam.