• 𝙿𝚊́𝚗𝚒𝚔𝚋𝚊𝚗 𝚟𝚎𝚕𝚎𝚍 • (𝙱𝚊𝚔𝚞𝚐𝚘𝚞 × 𝚁𝚎𝚊𝚍𝚎𝚛) [BEFEJEZETT✔︎]

7. Fejezet - Hang a fejemben

♡︎♡︎♡︎

- Liba ne parancsolgass vagy te is kapsz egy robbantást a csinos kis arcodba - hajolt kicsit közelebb a kelleténél, amire persze elpirulva toltam el.

- Túl közel vagy te baka! - erre csak felkuncogott.

- Figyelem - hallottuk meg Aizawa-Sensei ismerős, álmos hangját - Kiderítettük, hogy miért volt a kapu lerombolva, és azt is, hogy miért volt riadó - a társaság fele izgatottan várta, a másik fele pedig feszült volt - Téves riasztás volt - jelentette ki teljes nyugodtsággal a fekete hajú.

- D-De hát a UA egy tisztességes iskola! - háborodott fel a szemüveges Iida - Miért vernek át minket?

- Nem mi vertünk át titeket, ugyanis ha gondolkoznál, akkor felfognád, hogy minket is átvertek - válaszolt a férfi, és a hangjában még mindig nem volt se düh, se harag.

- Igaz! - nyomott le pár robot mozdulatot Tenya - Bocsánatot kérek a butaságomért Aizawa-Sensei! - hajolt meg.

- Meg van bocsájtva - mormogta Aizawa álmosan - Most pedig mars haza, ugyanis átkutatjuk a környéket, és nem akarjuk, hogy valakinek baja essen.

- Hai! - hangzott a felelet a tömegtől, majd mindenki szétoszlott.

Bakugou csuklón ragadott, és az osztály fele húzott. Ahogy húzott, és húzott egyre jobban vörösödött a fejem. Talán szerelmes lennék belé? Á, nem képtelenség! Hiszen... Nem lennék sem vagyok neki elég jó. Ő neki a céljai az elsők. Ideje sőt, lehet nem is akar párkapcsolatot. Egyszer csak Katsuki hangja szakította meg a gondolatmenetemet.

- Oi jól vagy? - lengette meg az egyik kezét az arcom előtt.

- P-Persze Bakugou! - mosolyogtam rá, és megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztítsam a fejem és a gondolataim.

- Nekem nem úgy tűnt - hajolt megint az arcomba Katsu - Még egyszer megkérdem. Jól vagy [Teljes Név]? - nézett komolyan a szemébe.

- I-Igen, csak elkalandoztak a gondolataim - mosolyogtam tovább.

- Na ez már hihetőbb volt. És min gondolkozol? - adta a kezembe a táskám.

- Huh? - lepődtem meg a táskám láttán, amit a kezembe adott, meg a tettén is - Arigato, de nem kellett volna.

- Tsk - hangzott a mindig hallatszódó kis hangocska - Ha hős leszek, akkor egy csomó embernek kell majd segítenem. Ez lesz a munkám. És ez csak szívesség! - morogta, majd megfogta a csuklóm, és újra elkezdett - de most kifele - húzni.

Vajon Ő is szerelmes belém? Ha nem, akkor a pánikbetegség felemészt...

♡︎♡︎♡︎

[Név] szemszöge:

Otthon nem voltam a toppon. Szokásosan. De az amit Katsuki iránt érzek, az valami olyan, amit még soha nem éreztem. De úgyse viszonozná, szóval igazából mindegy, és csak az állapotom rosszabbodik.

– [Név]! Vacsora! – kiáltott nagynéném a földszintről.

– Megyek!

Leszaladtam, és leültem az asztalhoz, amire a vörös hajú nő letette elém az onigirit, majd leült velem szemben.

– És most beszélgessünk a szőke barátodról – mondta elég furán a zöld szemű nő.