• 𝙿𝚊́𝚗𝚒𝚔𝚋𝚊𝚗 𝚟𝚎𝚕𝚎𝚍 • (𝙱𝚊𝚔𝚞𝚐𝚘𝚞 × 𝚁𝚎𝚊𝚍𝚎𝚛) [BEFEJEZETT✔︎]

1. Fejezet - Költözés

10 évvel ezelőtt:

- Anya és apa most mit csinál? - kérdeztem a nagymamámtól.

- Hát kincsem... - simította meg a fejem a mama - Alszanak.

- Alszanak? - kérdeztem meglepetten.

- Igen.

- De meddig? Mikor kelnek fel? - fogtam meg a kórházi ágy korlátját - Anya! Apa! - szólítgattam őket, mire mama szeméből csak úgy záporozni kezdtek a könnyek. Erre megfordultam - Mama miért sírsz?

- A szüleid már nem kelnek fel többé... - zokogott.

- Hogy mi? Ez nem lehet! Mindig felkeltek, ha aludtak - fordultam vissza az ágyhoz - Hahó! Ébresztő!

- Kicsim ez hasztalan! Nem fognak többé felkelni, ezt meg kell értened. Sajnálom - vont ölelésébe mama, mire előtörtek a könnyeim.

- Nem lehet! Akkor én miért nem haltam meg velük együtt?! - ordítottam, mire két orvos bejött.

- [Vezetéknév]-san vegye a kislányt magához - mondta az egyik miközben a másik a szüleim letakarta egy lepedővel.

- Rendben - szipogott a mamám.

Jelen:

A mamám 5 éve meghalt. Az utolsó reményem és akit szerettem. A nagynénémmel élek, egy kis faluban Tokió mellett. A nagynéném nem valami kedves ember, de ha nem akarok gyámhoz vagy nevelőszülőkhöz kerülni, akkor csak ez maradt.

- [Név] ma költözünk Tokióba - jött be a vörös hajú nő.

- Huh? Micsoda? - lepődtem meg - Tokióba?

- Igen, hiszen megígérted a szüleidnek meg a mamádnak, hogy hős leszel, nemde? - nézett rám kicsit megvetően.

- D-De - motyogtam.

- Véleményem szerint gonosztevőnek lennél jó - kortyolt bele a kávéjába, mire én kiköptem a teám.

- Tessék?!

- Jól hallottad - morogta - A képességed annak való.

- De csak a képességem! Én nem! - kiáltottam.

- Hogy mersz így beszélni velem?! - állt fel a piros szemű nő - A szobádba vagy rosszabbodik a helyzet!

A könnyeimmel küszködve felszaladtam a szobámba. Ebben igazam volt. A képességem az, hogy különböző színű füstöt tudok a kezemmel generálni. A piros a fagyasztás, hogy az ember megmerevedik, a kék az altatás, a lila a gondolatolvasás és a fekete... Hát az halálos is tud lenni. Ezért nem használom. De ha megtanulnám kontrollálni, akkor meg tudnám határozni, hogy a feketével ájult legyen az ellenfél vagy meg is haljon. A képességem gyengepontja, hogyha lefogják a kezem, úgy, hogy a tenyereim a föld fele fordulnak, így nem tudom használni a képességem.

- [Teljes név]! Pakoljál a bőgés helyett! - ordított a nő, mire felálltam, és az ajtóhoz szaladtam.

- J-jó! - ordibáltam vissza, és elkezdtem pakolni.

♡︎♡︎♡︎

Másnap, 5:30:

- Oi! Felkelni! - ordított a vörös hajú nő, mire felijedtem.

- H-Huh? M-Már most megyünk? - ültem fel.

- Igen, úgyhogy csipkedd magad! - morogta.

- R-Rendben! - ugrottam ki az ágyból, és megragadtam a bőröndöm fogantyúját.