• 𝙿𝚊́𝚗𝚒𝚔𝚋𝚊𝚗 𝚟𝚎𝚕𝚎𝚍 • (𝙱𝚊𝚔𝚞𝚐𝚘𝚞 × 𝚁𝚎𝚊𝚍𝚎𝚛) [BEFEJEZETT✔︎]

9. Fejezet - Együtt

Figyelem!
Ebben a részben 18+-os tartalom található. Ha esetleg nem bírod, akkor, a sötét szívecskéktől hagyd abba az olvasást, és várd a következő részt❤
Arigato, és kellemes olvasást minden kedves olvasóknak❤

- O-Oi! N-ne csináld! - rugdalóztam az ágyon.

- Ahhoz ki kéne engesztelődnöm - kuncogott a szőke, és tovább csiklandozott.

- M-Mit szeretnél? - nevettem folyamatosan, megállás nélkül.

- Hmm... - hümmögött egy félmosollyal a szája sarkában, miközben úgy tett aki nagyon nagyon elgondolkodik - Nem is tudom...

- M-Mondd már te baka! - kapálóztam türelmetlenkedve.

- Na na! Türelem! - intett csendre, majd tovább csiklandozott.

- T-Te beszélsz? Olyan t-türelmetlen vagy, hogy az nem igaz! - oktattam ki.

- Oi ezt nem kellett volna mondanod! - kuncogott, majd tovább csikizett.

- K-Kitaláltad már mivel engesztelhetlek ki? - kuncogtam.

- Egy sz betűs szócskával - hajolt közelebb az arcomhoz.

- Arra gondolok, amire te? - csodálkoztam el, amire a fiú bólintott.

- Arra gondolsz [Név] - mosolygott, majd ajkaimra tapadt.

Az az érzés leírhatatlan volt. Az ajkai lassan mozogtak az enyémeken, de én még mindig nem fogtam fel mi történik körülöttem. A gondolataim egyszerűen rózsaszín ködben úszkáltak. A pánik szélén voltam, de Katsuki ezt megérezhette a légzésemből, ezért lágyabban kezdett csókolgatni.

- Arigato - súgtam neki, amíg egy kicsit elszakadt tőlem, majd visszahajolt újra.

- Ugyan, semmi baj - cirógatta meg az arcom gyengéden.

- Tudtam én! - hallottuk meg Recovery Girl hangját, mire szétugrottunk - Jaj istenem! Dúl a szerelem, és tombolnak a hormonok! Legalább ne itt szeretkezzetek, hanem majd a kollégiumi szobában!

- Cs-Csak most jöttünk össze! - mondtam elpirulva, de próbáltam takargatni.

- Ez az én csajom! - kuncogott, és megcsókolt, mire én visszacsókoltam.

- Mindig itt leszel velem? - kérdeztem halkan.

- Minden egyes pánikban veled - túrt a hajamba, majd azon vettem észre magam, hogy elaludtam.

[Név] szemszöge:

Nyöszörögve keltem fel. Katsuki karjai között voltam. A szőke békésen szuszogott.

- Oi kelj fel! - pusziltam meg Katsukit.

- Nem - motyogta, majd visszanyomta a fejem a karjaiba - Aludj még egy kicsit...

- De nem akarok! Este és éjszaka kell aludni nem délután Bakugou Katsuki! - böktem meg a vállát, amit meg sem érzett, hanem csak megfogta a kezem, és a mellkasára tette - Gyerünk! Felkelni!