Amikor visszajöttél - Damiano David ff.

2. rész - Hiányoztál

   A társaság nagy része nem tudja a teljes történetét annak, mi történt köztünk Damianoval. Egyedül Tinának és Titonak meséltem el bő másfél évvel később, hogy nem csupán arról szólt a dolog, amivel takaróztunk. Vagy legalábbis amivel én, mert azt a mai napig nem tudom, ő beszélt-e rólunk valakinek. Talán ha így lenne, most nem csak örömködő pillantásokat kapnék, bőven látnék szánakozó, vagy épp drámára éhes szemeket is. 
   Ahogy ott állok, kívülállóként figyelve a barátaimat az új otthonomban, miközben a vőlegényem varázslatos személyiségével azonnal leveszi a lábáról a nőneműeket, kicsit elveszettnek érzem magam. Tekintetem akaratlanul is az énekesen áll meg, most veszem csak észre, mennyire megváltozott. Borostás arca élesebb vonallá vált, a hullámos haját félhosszúra vágatta. Valószínűleg azóta, hogy hazaértek, nem volt alkalmuk átöltözni, hisz pont úgy néznek ki mind a négyen, mint akik az imént léptek ki egy klipforgatásról. Damiano erős, füstös sminket visel, amitől tekintete vadabbnak, sötétebbnek hat. Bordó zakója bőrhatást kelt, az alóla kivillanó bőrén pedig mintha újabb tetoválások sorakoznának.
   Feszes, távolságtartó félmosoly jelenik meg arcán, amikor Tom kezet nyújt felé. Az a pár másodpercnyi kézfogás erősnek hat mindkét részről, és mintha a tekintetük egymásra villanna. Elkapom róluk a tekintetem, még mielőtt túl sokat gondolnék a mozdulatba.

   - Érezzétek magatokat otthon! Ahogy láttam, Allegra egy hadseregre való italt hozott - Tom tökéletes úriemberként viselkedik. Kedves mosollyal tereli előre a tízfős társaságot, egyenesen az étkezőbe.
   - Mivel Tina nem közölte, mit tervez, ezért inkább több legyen alapon vásároltam be - szemeimet megforgatva válaszolok a férfi megjegyzésére, majd amikor megtorpanok mellette, finoman belecsípek a derekába. Rám villannak fekete szemei, s önelégült mosollyal fordítom el a fejem.
   - Szerintem jól tetted. Alice már alig várta ezt az estét - a vörös barátnőm nevetgélve nyom egy poharat a mellette álló nő kezébe, aki ezt hálás pillantással jutalmazza.
   - Ne ítélkezzetek, Beniamino születése óta egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mozdulatam ki otthonról. - Védekezően emeli fel szabad kezét. Jacopo széles vigyorral az arcán öleli át a feleségét, kimutatva ezzel, hogy száz százalékos támogatást igyekszik nyújtani a legnehezebb időkben is.
   Attól a perctől fogva, hogy tudták, gyarapodik a család, mindketten változni kezdtek, méghozzá a jó irányba. Igaz, a pár női tagja még a mai napig sem barátkozott meg a gondolattal, hogy én is a társasághoz tartozom. Visszavezethető ez egészen az első alkalomig, amikor a bárban találkoztunk és Damiano bemutatott nekik, de az sem segített a helyzeten, hogy hónapokon keresztül azt hitték, Jacoval randizgatunk. Megerőlteti magát, néha ő maga küld fotót a kis családról, többnyire azonban a férje az, akivel rendszeresen beszélgetünk videóhívásban, vagy írásban.
   - Jaco és Alice fia az a kis cuki, akit szoktam mutatni - fordulok Tom felé az információval, miközben egy-egy üveg pezsgőt bontogatunk.
   - Igazán? - vidáman kérdez vissza. - Alig várom, hogy a miénk is megszülessen. - Mint valami tökéletesen megrendezett filmjelentben, ahogy ezt kimondja, kipattan az üvegből a dugó.
   Tekintetem előbb a füstölgő üveg szájára, onnan pedig a barátaimra siklik. Úgy néznek ránk felváltva, mintha épp elspoilereztük volna a Star Wars filmek végét. Thomas és Katie között Damiano arcán állapodnak meg szemeim. Mintha megfagyna körülöttem a világ, felelevenedik bennem az emléke annak, amikor a fürdőszoba padlóján feküdtem és ő azt mondta, nem tudna az apja lenni egy gyereknek. Látom, amint nagyot nyel, azt is, hogy megfeszül az állkapcsa. Elkapom róla a tekintetem, mielőtt még bárkinek feltűnne, mit csinálok, vagy mielőtt akaratlanul a szemébe néznék.
   - Nem vagyok várandós, mielőtt még megszaladnának a gondolataitok - magyarázom gyorsan, visszatérve a jelenbe. - Csak tervezzük, mert hát hely az bőven van itt egy focicsapatnyi gyereknek is. - Úgy teszek, mintha itt sem lenne, és csak a barátaink hallanák ezt a mondatot, amivel még magamat is meglepem. Persze, volt szó a gyerekvállalásról, mindketten szeretnénk, ha egy-két év múlva bővülne a családunk, de az esküvőig még biztosan várunk vele. Egyszerre egy dolog miatt elég aggódni.
   A következő pukkanással a másik üveg is megadja magát, aztán sorra töltünk a vendégek poharába a mennyei italból. Nekem ma nem lesz elég egy pohár pezsgő, az egyszer biztos.
   - Legrára és Tomra, akiknek kívánom, hogy ugyanolyan gyönyörű életük legyen együtt, mint amilyen házat kifogtak - Tina mondja a tósztot, s emeli a poharát. Mosolyogva emelem én is fel a poharam. Hálásan pillantok körbe, mert nagyon sokat jelent nekem, hogy mindannyian eljöttek ma este. Még neki is, aki egy furcsa, már rég tapasztalt érzést kelt bennem.