Amikor visszajöttél - Damiano David ff.

5. rész - Tökéletes vagy

   Az idő olyan gyorsan repül, mintha valaki hármas sebességre kapcsolta volna. Reggel felébredek, pislogok kettőt és máris este van, a napok pedig hetekként szaladnak el a fejünk fölött. Azt veszem csak észre, hogy máris a születésnapomra készülnek a barátaim és arról faggatnak, mit szeretnék ajándékba kapni. A válaszom egyszerű; nyugalmat. Legalábbis kérdezgetésektől menteset, mert ki tudnak ezzel borítani, mintha nem tudnák, hogy semmire nincs szükségem rajtuk kívül. Egyszerűen csak szeretnék egy estét eltölteni velük, mondjuk egy finom vacsora a kedvenc éttermünkben, aztán egy nagy séta, esetleg tánc... Semmi olyan, amire túlságosan készülniük kellene.
   Amíg a nagy többség ezzel zaklat, szerencsére akadnak olyanok is, akik egyszerűen csak a hogylétem felől érdeklődnek. Nekik elmesélem, hogy az irodában a vártnál sokkal jobban fogadtak, a régi arcokkal pedig nagyon jó újra találkozni. Még Melissa is teljesen megváltozott, felnőtt és már nem az az idegesítő gyakornok, aki korábban volt. Sőt, saját rovatot vezet, nem is akárhogy. Büszke vagyok a csapatomra, valamint arra, ahová jutottam. Jelenleg úgy érzem, a helyére kerültek a kirakós darabjai.

   Tom az utolsó pillanatban kapott egy emailt Londonból valamilyen problémáról, ami miatt a születésnapom előestéjén, azaz tegnap el kellett utaznia. Ezerszer kért bocsánatot miatta és pontban éjfélkor ő volt az első, aki felhívott, hogy felköszöntsön és elmondja, mennyire szeret és hiányzom neki. A múltkori eset után este, a szerkesztőségből hazatérve már nem tudtam rá haragudni, hisz vacsorával várt, amit ő maga készített és kimaxolta a cukiságfaktort. Annak ellenére is így tett, hogy fogalma sincs róla, mi történt a medencében. Ezzel a társaság szinte minden tagja így van, el is engedtük már régen, maximum viccből jön fel a "vajon ki szívta ki a nyakam" téma, amikor nevetve kombinálni kezdenek.
   Egyedül ébredek huszonnyolcadika reggelén az ágyunkban. Nem ritka ez annyira, de mindig furcsa és egyszerre kellemes is. Úgy érzem, némileg megtarthatom a szabadságom azzal, hogy az ilyen reggeleken nagyot nyújtózom, majd egy ideig ásítozva olvasom a híreket a telefonomon. Ezen a reggelen a hírek helyett elsőként az üzeneteimet olvasom, a köszöntésektől mosolygósan indul a napom. A banda négyese egy közös videót küldött, a szövegükben kifejtve, milyen módon fognak fenékbe billenteni, ha elfelejtem, hogy este ünnepelünk. Hangosan nevetve küldök erre egy válaszvideót, amiben elmondom, hogy képtelenség lenne elfelejteni, alig várom, hogy ott legyek a Paradiso Étteremben a világ legédesebb barátainak társaságában.
   Alig, hogy elküldöm a videót, majd felülök az ágyban azt tervezve, hogy összeszedem magam a munkába induláshoz, a telefonom rezegni kezd. A képernyőn Damiano arca jelenik meg, videóhívásban kíván velem beszélni. Kicsit megrázom a hajam, eligazgatom a frufrum és megnyomom a zöld gombot.

   - Jó reggelt, szülinapos! - vigyorog rám épp olyan álmos és kócos fejjel, mint ahogy én mosolygok vissza rá.
   - Jó reggelt neked is. Korai vagy, hogy lehet ez? - érdeklődöm, miközben a hasamra fekszem.
   - Én viszem Benjit oviba ma és onnan interjúra megyek a toronyba. Csak előtte fel akartalak hívni, hogy megkérdezzem... - megdörgöli a szemeit a hatásszünetben, én pedig kissé oldalra döntöm a fejem. Kíváncsian várom, mit szeretne kérdezni. - Van programod délutánra? Gondoltam elmehetnénk moziba a vacsora előtt.
   Felvonom a szemöldököm hirtelen, de ezzel egy időben rá is mosolygok. Hümmögve fordulok át a hátamra, mintha annyira nagyon át kellene gondolnom, be tudom-e sűríteni a napomba még ezt a mozizást is.
   - Csak délig terveztem bent lenni, utána szabad vagyok - válaszolom végül.
   - Tökéletes. Nekem Noelékkel kell ebédelnem, de kettőkor felveszlek nálatok.
   Már megint lenyűgöz a határozottságával. Pillanatok alatt összerakta fejben a tervet és elém tárja úgy, hogy nekem nincs ellene egy szavam sem. Egyszerűen rábólintok, aztán elbúcsúzunk. Furcsa érzések keringenek bennem, amiket nem tudok hova tenni vele kapcsolatban, de úgy érzem, nem is kell nagyobb jelentőséget tulajdonítanom ennek. Aprócska dolgok ezek, ellenben azzal a fontos dologgal, hogy öt év után megint úgy állunk egymáshoz, mint amikor még minden rendben volt. Újra barátok vagyunk.