Amikor visszajöttél - Damiano David ff.

23. rész - Kis közönség (Harry Styles koncert)

   Sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak a napjaim így, hogy a saját életemet élem, nem pedig valaki másét, akinek hittem magam. A napok továbbra is repülnek, de tartalmasak, rengeteg a munka, a sajátom és a szerkesztőségé is egyaránt. Közelednek az időpontok, amelyeket a banda menedzserével egyeztettünk, valamint a napokban Harryvel is elkészítünk egy újabb interjút a turnéjával kapcsolatban. Ezen kívül sok utazóblogos tervem van, az asztalom feletti tábla tele van cetlikkel, így próbálom követni magam és a gondolatmeneteimet.
   Ha nem dolgozom, akkor az időt Damiano házában töltöm Jaggerrel, odafigyelve arra, hogy egyelőre elkerüljem a fiúk anyukáját. Általában ebédidő körül jön, amikor én már nem, vagy még nem vagyok a házban. Vele még nem találkoztam, Jacopo és Benji ellenben rendszeres vendégeim. A férfi érezhetően távol akar lenni a feleségétől addig is, amíg nem talál magának új lakást. Ebben a házban mindkettőjüknek van bőven hely, Damiano pedig örül, ha a testvére le tudja foglalni magát. Esténként, a koncertjük előtt és a szabadnapjaikon is szoktunk beszélni. Van, hogy egy órát is, van, hogy néhány mondatot váltunk csak. Mikor milyen hangulatban vagyunk, vagy épp mennyi idő áll rendelkezésünkre.

   Az élet azonban nem áll meg azzal, hogy a legtöbb barátom távol van, ugyanis Tito és Harry továbbra is a városban vannak. Énekes barátunk is készül a turnéjára, ami váltva a bandát, szeptemberben indul. Ebben a hónapban már csak néhány koncertje lesz, ami az én legjobb barátom szerint felér egy tragédiával. Azt talán még át sem gondolta, mi lesz vele, vagy velük, amikor Harry az év többi részét Európában utazgatva fogja tölteni. Mivel nem én akarok lenni a rossz, aki elrontja a pillanatot, sosem kérdezek rá. Elmondja ő magától is, ha már akar róla beszélni.
   Addig is, a ma estét a párja koncertjén fogjuk tölteni, aminek a különlegessége, hogy egy belvárosi bárban lesz nagy csarnok helyett, mindössze ötven vendéggel. Ma délután Tina is hazarepült már, így hármasban fogjuk az első sorból támogatni a kócos férfit.
   Készülődés közben még dolgozom egy kicsit, befejezem az anyagok feltöltését és a dokumentációt. Még két órám van az indulásig, így simán belefér minden, amire hétközben egyébként sem volt időm. Arcpakolástól a teljes szőrtelenítésig mindennel lefoglalom magam, de még így is marad időm arra, hogy feldobjak egy szolid sminket és kétszer átöltözzek. Végül egy fehér, lenge inget veszek fel, félig betűrve a fekete, combközépig érő szoknyámba és hozzá szandálba bújtatom a lábam. Púderszínű blézerrel, meg néhány egyszerű kiegészítővel tökéletes a szettem, pont időben útnak is indulok. Számítok rá, hogy az este vége nem józanságba fog torkollni, ezért taxit fogok.

   Tito és Tina együtt érkeznek nagyjából velem egy időben. A bár előtt üdvözöljük egymást és rágyújtunk, előkerülnek a gyenge, vékonyszálú cigaretták. Nem is a nikotin a lényege, hanem az érzés, ahogy nevetgélve kint ácsorgunk egy zárt körben és elegáns mozdulattal pöccintjük el a cigarettacsikket. Harry már bent van, hamarosan kezdődik a koncert, de nekünk fix asztalunk van a színpad előtti bal oldalon.
   - Hölgyeim, csak Önök után - int Tito, majd maga elé terel mindkettőnket.
   Odabent minden modern stílusban van berendezve. Fekete bárpult előtt haladunk el, melyet kék neonfények világítanak meg alulról. Körasztalok vannak a belső részen, körülöttük párnázott, szürke székek. Félhomály uralkodik az egész helyiségben, ezen a részen csak a színpad kapott kivilágítást. A behangolás láthatóan megtörtént már, Harry pedig a színpad előtt állva integet nekünk, amikor észreveszi, hogy megérkeztünk.
   Az én figyelmemet azonban valami más vonja el róla. Az egyik asztalnál két személy ül, egy nő és egy férfi. Ez a férfi Tom, oldalasan ül és találkozik a tekintetünk, amikor körbenéz. Nagyot nyelek, majd Valentina karja után nyúlok és rászorítok.
   - Itt van Tom - súgom neki.
   - Mi? Hol? - a szemei összeszűkölnek, a hangsúlyán érezhető, hogy a név hallatán is a plafonon van.
   - Ott ülnek jobbra. Szerintem az a volt felesége. Baszd meg! A volt felesége - a döbbenettől elnyílnak ajkaim.
   Még szerencse, hogy az asztalunkhoz érünk és le tudok ülni. Hirtelen arra gondolok, hányszor utazott vissza Londonba, mióta ide költöztünk. Valószínűleg nem a munkaügy hívta vissza, hanem a nő, akinek most is a kézfejét simogatja az asztal fölött. Idegességemben lehúzom a pezsgőspohár teljes tartalmát, amivel a pincér kínál minket.
   - Mi történt? - kérdezik egyszerre a fiúk.
   - Itt van a seggfej exe. A volt nőjével ráadásul - válaszol helyettem a barátnőm.
   - Az elejétől megcsalt... Hogy én milyen kicseszett vak voltam! - hitetlenkedve pislogok rájuk. - Harry...ne haragudj! Örülök, hogy látlak - erőltetek mosolyt az arcomra, miközben felemelkedem az asztaltól és megölelem.
   - Megverjük neked a koncert után? - súgja a fülembe.
   Megrázom a fejem, halvány mosolyt erőltetek arcomra. Veszek egy nagy levegőt, aztán hosszan fújom ki, remélve, hogy ezzel el tudom engedni a dühömet, hisz feleslegesen rontanám el mindenki hangulatát azzal, hogy sajnálatatom magam és idegeskedek.
   - Csak érezzük jól magunkat. Te pedig ügyes legyél - megveregetem Harry vállát most már egy őszintébb mosollyal.
   Nem nézek a páros irányába, egyenesen a barátaimra fókuszálok és az énekesre, amikor felmegy a színpadra. Ez nem csak az én szemeimet vonzza oda, hanem mindenki másét is a közönségből. Tito arcán büszkeséget vélek felfedezni, őszinte boldogsággal figyeli párját és vele együtt énekli a dalokat - mindezt persze halkan, hogy senki ne hallja.
   A koncert közben nagyon kellemes hangulat uralkodik el a bárban, Harry a hangjával és a közbeszúrt beszélgetéseivel olyan hangulatot teremt, amire még nagyon kevés példát láttam korábban. Elfeledteti az emberrel a hétköznapokat, kiszakít a jelenből és egy lebegő buborékban tart valahol az égben. Én végig így érzem magam, a mosoly levakarhatatlan az arcomról. Nem gondolok senkire és semmire, a jelenben élve élvezem a pillanatot.
   Minden dal között megjelenik mellettünk a pincér, szinte észrevétlenül iszogatjuk sorra a koktélokat. Egy idő után nem csak az elmém érzi az előadás könnyedségét, de az alkoholnak köszönhetően a testem is könnyebbé válik, mintha már nem ülne a feszültség kis szörnye a vállaimon. Felszabadultan dülöngélek a két legjobb barátommal a zenére.

   Az utolsó dalt követően Harry búcsúzkodik a közönségtől, majd pár újságíróval beszélget és készít fotókat. Mi egész idő alatt róla és a tehetségéről beszélgetünk az asztalnál maradva. Ez egészen addig zajlik így, míg a vállamra nem kerül egy nagyobb tenyér és az ismerős torokköszörülés üti meg a fülem. A hang irányába fordulok jeges tekintettel.
   - Jó estét! Jól éreztétek magatokat? - kezd bájologni Tom a már jól megszokott bűvös mosolyával.
   - Hooogy van képed ide jönni?! - csattan fel Tina, meg sem várva, hogy bármit reagáljak rá. - Te utolsó gazember, hordd el magad, mielőtt feldugom a seggedbe a tűsarkúmat!
   Már nyúl is a cipője után, a barátnőm elég komolyan gondolja a fenyegetést. Tom exfelesége meglepetten kapja a mellkasa elé a kezét, miközben a férfi a vörösről meg a cipőjéről felém fordítja tekintetét, mintha azt várná, hogy majd én kimentem a szituációból.
   - Hallottad - bökök a fejemmel Tinára, ajkaimra unott félmosoly húzódik.
   Még a fejemet is elfordítom, érezze, mennyire nem érdekel már a megjátszott bájolgása és a szép mosolya. Hallom a nő cipőjének koppanásait, ahogy Tom mellett lohol kifelé. Erre összenézek a barátaimmal és egyszerre nevetjük el magunkat. Ennyi, egyetlen elcseszett vicc volt az elmúlt öt évem.

   Nem itt ér véget az este, a bárból a Venusba megyünk át szórakozni és persze tovább iszogatni. Az elfogyasztott koktélok hatására már becsiccsentve lépjük át a klub küszöbét, ott pedig a pultnál kezdünk és sorban iszunk meg három tequilát fejenként. Ünneplünk, hát meg kell adnunk a módját. Harry az este sztárja, így a következő környi koktélt ő választja mind a négyünk számára. Kinek esernyős sex on the beach érkezik, kinek mojito, de egy a sorsuk. Koccintunk velük, majd bevágjuk magunkat a tömegbe és egyszerre táncolunk, iszunk és nevetünk. Felszabadult, kellemes esténk van. A párosunk ma este nincs annyira egymásra tapadva, valószínűleg már abban az időszakjukban járnak, amikor a kapcsolatuk lényege nem az, hogy folyton smároljanak. Emiatt mi ketten borzasztóan hálásak vagyunk, mert míg az én párom nem is publikus, valamint itt sincs, addig Tinának továbbra sincs pár napnál, esetleg hétnél tovább tartó kapcsolata.
   Valamikor úgy hajnali egy óra tájában Harry közelebb lép hozzám és megfogja a karom. A fülemhez hajol, hogy kérdezzen.
   - Kijössz beszélgetni? - a fejével a dohányzóudvar felé mutat. - Hoztok még egy koktélt? - ezt pedig már Titotól és Valentinától kérdezi.
   Ők bólintanak, én pedig megfogom a kezét, hogy átverekedjük magunkat a tömegen. Odakint már kell a blézer, a vállamra terítem és a táskámból előveszem a cigisdobozt. Dülöngélek, ezért nekitámaszkodom az épület falának. Harry valamivel józanabb, ő tartja nekem a gyújtóját és velem szemben áll meg.
   - Én úgy szeretlek, Legra - mondja széles mosollyal.
   - Én is téged, de most ezt miért mondod? - kérdezek vissza értetlenül, sűrűn pislogva.
   Beleszívok a cigimbe, a füstöt hosszan fújom ki, míg a választ várom. Ő meg csak nézi a földet és egy követ rugdos.
   - Meg fogsz utálni, ha elviszem a legjobb barátodat? Mert szeretném megkérni, hogy jöjjön velem a turnéra. Szerinted belemenne? Tudom, hogy sok a dolga, ide köti a munka meg a barátai... - hadar, alig értem, amit mond, de nem hagyom, hogy befejezze.
   - Te hülye vagy - nevetve szakítom félbe. - Persze, hogy belemenne, sosem volt ilyen boldog még, mint veled. Én pedig nem foglak megutálni, te buta. Örülök nektek.
   Még mindig nevetek ezen az abszurd gondolaton, hogy megharagszom, ha elviszi. Hisz túléltünk mi már sok időt, amit külön töltöttünk, ráadásul én is többet fogok utazni, mint korábban. Ha úgy alakul, talán még meg is látogatom őket a turné egy-egy helyszínén.
   - Köszönöm, te vagy a legjobb. Nem mertem Tinával kezdeni, félek, hogy ő leharapná a fejem. Hallod, az kemény volt, ahogy befenyítette Tomot. Szinte láttam, ahogy a pasi golyói visszahúzódtak a hasüregébe - vinnyogva nevet a mondat végén már, annyira élvezi a visszaemlékezést. Ez az a pont, amikor én is vele nevetek.
   - Ő sem fogja hülyeségnek tartani, nem kell félned - legyintek mosolyogva.
   Annyit beszélgetünk, hogy még egy szál cigarettát elszívunk, mielőtt visszamennénk táncolni.

   Az éjszaka hosszúra nyúlik, már reggeledik, mire hazaérek Damiano házába. Mikor elterülök az ágyon ruhában, elfolyt sminkben Jagger mellett, már csak arra van erőm, hogy egy homályos szelfit készítsek magamról. Elküldöm Damianonak egy puszis emoji kíséretében, aztán a telefonommal a kezemben merülök álomba.

Ui.: Aki hiányolta, hogy Harry hozza a pizzát, annak megsúgom, be fogom tartani az ígéretem Pizzafutár Harryvel kapcsolatban. 😉