Amikor visszajöttél - Damiano David ff.

22. rész - Felelevenített emlékek (+18)

   Úgy érzem, erre az estére a józan ész és a gondolkodásra való képesség már elhagyott. Csak és kizárólag a férfi érintéseire, csókjaira tudok figyelni. Határozottan, mégis gyengéden bánik velem végig, mialatt a falnak nyomva igyekszik a vágy őrületbe kergetni. Akarom őt. Eddig is akartam, de attól a perctől, hogy kettesben maradtunk a lakásban, talán még inkább. Felidézte bennem az összes emléket arról, hol és hogyan szeretkeztünk régen ugyanezen a helyen. Talán sok minden történt azóta, talán sok dolog megváltozott, az mégsem, hogy ugyanúgy rajongunk egymásért.
   Az ölébe emel és a fürdőszobába visz. Elsőre meglep, hogy nem a hálót választotta, de hamar rájövök, mindketten jobban örülnénk egy ilyen hosszú, fárasztó és egyben izzasztó nap után egy illatos együttlétnek.
   - Tudod ugye, hogy... - szeretném befejezni a mondatot, de belém folytja egy csókkal. - Tudod, hogy nagyon hálás vagyok?
   - Tudom, de megmutathatod, mennyire - válaszol szemtelen vigyorral.
   A mosdószekrényre ültet, majd a zuhanykabinban megnyitja a csapot. Amíg ő ezzel foglalkozik, én kigombolom a blúzom és leveszem, de végig rajta tartom a szemem. Nadrágjának dudorodásán kicsit hosszabban időzik el a tekintetem, azt is végignézem, ahogy kicsatolja az övét, lehúzza a cipzárt, kigombolja azt. Végül elém lép, félmosollyal emeli fel lassan a kezeit. Megszabadítom a pólójától, aztán a nadrágját is letolom. Damiano a nyakamba hajol, megcsókolja a fülem alatti gyengéd területet, közben pedig kicsatolja a melltartómat. Miközben lehúzza rólam, a melleimre simít, ezután a ruhadarab a padlón végzi, ujjai a nadrágom gombján. Mialatt a zuhanykabint elönti a gőz, ő levetkőztet, finom csókokkal hinti bőrömet, én meg élvezem a maradék együtt töltött időnket.
   - Velem jöhetnél ám. Szerintem elég volt a titkolózásból - súgja rekedtesen a fülembe két lágy csók között, mellyel a nyakamat kényezteti.
   Veszek egy nagyobb lélegzetet és a zuhanykabinba lépek, magam után húzva őt is. Hagyom, hogy a fentről jövő vízsugár eláztassa a hajam és a testem.
   - Dolgoznom kell, le vagyok maradva a saját munkáimmal, így nem mehetek. Na meg nem is tartom ezt még jó ötletnek. Félre ne értsd, Damiano, ami köztünk van, a legjobb dolog, amit el tudok képzelni, de már mondtam, mi a véleményem - végig az arcát nézem, míg beszélek.
   - Nyugodjak bele, hogy három hétig nem látlak, azt mondod? - csalódottan cseng a hangja.
   Aprót bólintok, s kinyújtom felé a kezem. Tesz felém egy lépést, aztán a kezem helyett a csípőmet fogja meg és óvatosan megfordít, így háttal állok neki. Elveszi a tusfürdőmet a polcról, a kezébe folyatja, majd összedörzsöli, csak azután simít vele végig a bőrömön. A hátamon, vállaimon kezdi, egészen az ujjaimig lecsúsztatja tenyerét a karomon át. Tesz egy újabb adagot a tenyerébe, mellyel a derekamon át előre, a hasamra nyúl. Felfelé indul el, melleimet alaposan áttisztogatja, ezzel a mozdulatával pedig magához húz. Merevedését a fenekemhez préseli, a fülembe sóhajt. Egyik kezével a nyakamra tér át, másikat a lábaim közé csúsztatja és gyengéden simogatni kezd.
   - Kikészítesz - hangom elcsuklik, a szemeimet lehunyom.
   Megmozgatom a csípőm, a fenekem férfiasságán, de tovább kínoz és elhúzódik. A tusfürdő melletti samponos flakonért nyúl, majd a hajamba kezdi masszírozni a kókuszillatú gélt. Egész testemben megborzongok, olyan jól esik, ahogy ujjaival a fejbőrömet kényezteti. Elidőzik rajta, úgy érzem, tényleg kihasználja a rendelkezésünkre álló időt. Ahogy a víz kimossa a hajamból a habot, ő úgy simogatja tovább, míg ki nem tisztul.
   Ekkor felé fordulok, egyetlen csókot nyomok ajkaira és mivel neki nincs itt még semmije, az én tusfürdőmből öntök a tenyerembe, amivel mosdatni kezdem. Hol a testét figyelem simogatásom mentén, hol a tekintetében merülök el. Némán mosolygunk egymásra, közben a combomhoz préseli magát és néha türelmetlenül felmorran, jelezve, most már alaposan megmostam. Én azonban nem így gondolom, eleinte direkt kerülöm férfiasságát, végül rásimítok és a habos kezemmel masszírozni kezdem. Kiváltok belőle egy-egy hosszabb, mélyebb sóhajt, ezáltal az én szívverésem is gyorsulni kezd.
   - Annyira gyönyörű vagy - szólal meg, de a hangja a víz csobogása mellett még így is alig hallatszódik.
   Mosolyogva nézek fel rá. Nem húzom el a kezem, Damiano viszont a tarkómnál fogva von magához, hogy megcsókolhasson. Ajkaink puhán érintik egymást, aztán nyelve hegyével tör utat magának a számba. Lassú táncba kezdünk, ezalatt két kezét a fenekemre vezeti. Belemarkol és simogatja, hol a combomon kalandozik, hol elöl, a csiklóm körül köröz.
   Hosszú percek után, amikor elszakadunk egymástól, újra kézbe veszi a tusfürdőt és letérdel elém. Már a látványtól is megremegnek a térdeim, hát még attól, amit csinál. Combhajlatomból indulva, lefelé haladva mossa meg alaposan a lábamat, alapos és odafigyel a részletekre. A vállába kapaszkodom, s ő felemeli a lábam, nem hagy ki egy centit sem. Ugyanezt megcsinálja a másik oldalon, én pedig már a számat rágom, hogy mikor lépünk tovább végre. Keze aztán megáll a térdhajlatomban, majd hirtelen a combomra csókol és meg sem áll ajkaimig. Ott szabad kezével széthúzza őket, nyelvét közéjük fúrja, csiklómat simogatja, csókolja.
   - Basszus, el fogok így esni - szalad ki a számon, miközben hosszan sóhajtok és halkan nyöszörgök.
   Minden egyes nyelvcsapásába beleremegek, görcsösen kapaszkodok a vállába, a másik oldalon pedig a polcba. Még jó, hogy le nem szakítom.
   Damiano elengedi a lábam, férfiasságát öleli körbe ujjaival, s mozgatni kezdi magán a kezét. Nyögéseink hangja keveredik a víz zuhogásával.
   - Akarlak - szinte könyörögve szólok hozzá.
   - Itt akarod vagy bevigyelek? - pillant fel rám.
   - Nem bírom ki addig - vágom rá a fejemet ingatva.
   Szemtelen vigyorral áll fel és tol a zuhanyzó falának. Derekára húzza az egyik lábamat, miközben egyetlen könnyed mozdulattal belém hatol. Egyszerre nyögünk fel, lassan kezdi mozgatni a csípőjét, mialatt a víz tovább simogatja összefonódott testünket. Szorosan ölelem a nyakát, ő tartja a combom, másik kezével simogat, ahol ér. Mellbimbóimat morzsolgatja, nyelveink játéka a csípőnk mozgásával egy ritmust vesz fel. Az élvezettel együtt a tempó is növekszik, de egy idő után már nem bírunk megállni a lábunkon.
   Damiano elzárja a vizet és kilépünk a zuhanyzóból, a hálószobába menet nagyjából megtörölközünk, átdörzsölöm a hajam, ennyire van idő. Ennyit bírunk ki mindössze egymás nélkül. Odabent a már felhúzott, tiszta ágyneműre térdelek, ő mögém helyezkedik és ott folytatjuk, ahol elkezdtük. Damiano a csípőmet, és a takarót markolászom. Képtelenek vagyunk kontrollálni a hangunkat, így azon sem csodálkoznék, ha már az összes szomszéd tudná, beköltöztem.
   Fokozódik a hevessége, már nem csak markol, de rá is csap párszor a fenekemre, ami különösen tetszik és ha lehet, még az eddiginél is jobban feltüzel. Mikor megunja ezt, átfordít a hátamra, de nem hagy egy pillanatnyi pihenőt sem. Igaz, nem is vágyom rá. Lábaimmal átölelem a csípőjét lazán, bőrünk csattanásai és sóhajaink az éjszaka csendjét is színessé teszik.
   Fogalmam sincs, mennyi ideje gyűrjük egymást, már csak azt veszem észre, hogy egyre inkább lihegünk, testem szinte minden porcikája lüktet és néhány lökés után egész testemben megremegek. Gerincem mentén végigfut a ismerős bizsergés, a nyakára harapva jutok a csúcsra. Néhány mozdulat csupán, amivel később Damiano is követ. Forrósága elönt belülről, zihálása a vállamat simogatja. Testünk együtt feszül, majd lazul el.

   Csendben fekszünk egymás mellett, a csendből is értünk mindent. Voltunk másokkal. Voltunk másba szerelmesek, éreztünk vágyat más iránt, de ez...ez utánozhatatlan. Ahogy egymás szemébe nézünk, ahogy simogatjuk egymást, az mindent elmond. Ma este így, beszélgetések nélkül merülünk álomba, hisz holnap korán kelünk. Neki az első útja a reptérre kell, hogy vezessen, nekem pedig a munkába kell temetkeznem. Igaz, arról fogalmam sincs, hogyan fog megvalósulni, ha folyton csak rá gondolok.
   Álmaimban is az őt kezét fogom, haját csavargatom és az illatát szívom magamba. Valami megváltozott már azon az estén, amikor először láttuk egymást viszont. Ezt pedig hiába tagadtuk, mindketten tudtuk.