Figyelem: zombik, halál, szexuális tevékenység említése, kérlek csak saját felelősségre olvasd el
A teádat szürcsölgeted, miközben őt nézed, ahogy a fegyvereit tisztítja. Akkora a csend, hogy még a szoba másik végében ülve is hallod a fém hangját, ahogy az ócska rongy hozzáér és gyenge kézmozdulatokkal törölgeti. Azon agyalsz, hogy vajon ő tudja-e, hogy te még mindig itt vagy. Egyetlen egyszer találkozott a tekintetetek, amikor bejöttél úgy fél órával ezelőtt, akkor is csak felhúzta jobb szemöldökét, aztán kezébe vette a pisztolyát és tisztogatni kezdte, ami azóta is tart.
De hát ő Min Yoongi, a kis túlélő csoportotok vezetője, a Kapitányotok. A reflexei emberfelettiek, olyan, mint egy macskáé. Nyilván tudja, hogy ott ülsz az asztalnál, csak úgy döntött, figyelmen kívül hagy téged. Ennek számtalan oka van, az egyszerű "hadd végezzem nyugodtan a dolgomat"-tól egészen valami komolyabbig, amit még nem tudtál megfejteni.
Már rég megtanultad, hogy felesleges megpróbálni Yoongi tettei mögé látni. De közben mégis ő az egyetlen ebben a megfogyatkozott emberiségben, akiben teljesen megbízol. Jobban, mint a családodban vagy barátaidban. Jobban, mint saját magadban.
Az ajkadhoz támasztod a teáscsészét, úgy figyeled őt tovább a szoba túloldalából. Ahogy vonásai kirajzolódnak a gyertyafényben megvilágított falon, a szokásosnál is nagyobb rejtelmesség érződik benned az árnyékára nézve. Alakja alacsony, talán fél fejjel, ha magasabb nálad, ami még a mai napig is meglep téged. Akció közben, mindkét kezében fegyverrel, minden alkalommal kegyetlen pontosan célozva, és élettelen testekkel a lába mellett felhalmozva, sokkal de sokkal magasabbnak tűnik.
Karcsú dereka van, halvány feminin alkatot tükröz a mindennapi öltözékében, ami méretre szabott kabátból és szakadt farmerből áll. De még onnan messziről is látod az alkarján kidudorodó ereket, amik a feltűrt ruhájának ujjai végett láthatnak most napvilágot, és ahogy azok megrándulnak, akárhányszor a pengéjét és a kezében tartott követ összeüti, hogy még több gyertyát gyújthasson meg.
A vakot sem tudja megtéveszteni vékony testalkata. Tetőtől talpig áramlik benne az erő és a gyorsaság.
Tekinteted az ádámcsutkájára irányul, ahogy az kicsit feljebb csúszik, ahogy ő nyel egyet. Arcáról semmilyen érzelmet sem lehetett leolvasni; mint mindig, minden figyelmét szigorúan a munkájának szenteli. Vonásai szépek és szimmetrikusak, főleg a két szép szeme. Első pillantásra talán nem látszanak olyan különlegesnek; álmos, félig becsukódott szemek, alatta sötét karikák, mintha komoly álmatlanságban szenvedne. De ha közelebbről megnézzük, teljesen magával ragadóak.
Talán jelenleg nincs a tekintetetek egymáséba fonódva, de teljesen beleborzongsz, ahogy visszaemlékezel azokra a pillanatokra, amikor éjfekete szempárja a tiédet nézték. Alakja olyan, mintha egy pont ugyanolyan éles pengével vágták volna meg, amiről tudod, hogy mindig a csizmájában tartja. Tartod magad a kifejezéstelen arcvonásokhoz, közben csak a gondolattól végigfut a hideg a hátadon.
És itt van a legerősebb férfi, akit valaha ismertél; Min Yoongi, a te Kapitányod. A világ végére is követnéd őt. Ki tudja, talán holnap következik be ez a vég.
– Pihenned kéne, kölyök - végre megtöri a csendet, anélkül, hogy felnézne – Az, hogy ilyen sokáig bámulsz engem, nem fog felkészíteni a holnapi napra.
Egy normális ember ilyen helyzetben zavarba jön. De te még csak egy pillanatra sem nézel oldalra elszégyenkezve, megpróbálod szemeddel az arcának minden egyes vonását a fejedbe vésni, hiszen lehet ez az utolsó alkalom, hogy erre lehetőséged van.
– Elnézést, Kapitány - mondod tisztelettudón még mindig az arcát vizslatva.
Az időt nem sajnálva óvatosan leteszi a felszereléseit mielőtt rád néz.
