Figyelem! Lentebb felkavaró lehet: vér, erőszak, halál, szexuális tevékenység említése. Csak saját felelősségre olvasd!
Fenyő. Füst. Bőr.
Pontosan ezen illatok egyvelege árasztja el a levegőt, nem beszélve a vér jellegzetes szagáról. Semmit mondó szemekkel bámulod az eléd táruló látvány, a sziréna fénye kéken és pirosan felváltva megvilágítja az arcodat a sötét erdőben. A sárga szalagok már körülölelik a tetthelyet; jelenleg téged és a holttestet.
Körülbelül veled egykorú nő, elnyílt ajkakkal és égboltra meredő szempárral. Sápadt bőrét megragyogtatja a holdfény, két keze széttárva fekszik a kihűlt teste mellett. Szakadozott lélegzetet veszel, ahogy pillantásod a hasára vándorol, ami nincs éppen... egyben. A bőrét felhasították, a szerveit kihúzták a helyükről, most vérben úsznak. A gyomrod összerándul, úgy sietsz egy magasba ágaskodó fa tövéhez, hogy megszabadulj mindattól, ami már a nyelőcsövedet égette. Nagy levegőt véve megtörlöd az arcod a pulcsid ujjával, ami véd téged a hideg széltől.
Négy hónap és huszonhárom gyilkosság.
Huszonhárom holttest és zéró bizonyíték.
Egy olyasvalakiként, aki már hét éve űzi a nyomozói szakmát, pocsék munkát végzel. Minden egyes alkalommal, amikor azt hitted, végre elcsípted a gyilkost, újra mindennek az elején találtad magad. Olyan, mintha körbe-körbe haladnál; rossz emberre gyanakodsz, ami egy újabb ártatlan életbe kerül. De ha tudnál olvasni a sorok között...
Lehunyod a szemed és a fa kérgének dőlve megdörzsölöd az orrnyerged. A fényképezőgépek kattanása egyik füleden be, másikon ki, ahogy idegességedben felnyögsz.
Az egész a te hibád.
– Jól vagy? - lassan felnézel és Namjoon aggódó arcával találod szembe magad. Két szép szeme tökéletesen tükrözi az érzéseidet: ugyanaz a bánat és legyőzött érzés lapul az íriszeiben, mint ami benned is ott van. Most lelsz fel először együttérzést és gyengédséget pillantásában, nem beszélve arról, hogy neked szól. Eszedbe jut, hogyan fejezte ki nemtetszését, amikor közölték vele, hogy együtt fogtok dolgozni az ügyön. Ti vagytok a legjobbak, ezért is döntöttek így a fejesek. Részedről semmi ellenvetés nem volt, hiszen már a legelején kirajzolódott, hogy egy őrült gyilkossal van dolgotok, akinek a pszichés állapota felülmúlja a szakképzettséged. Namjoon azonban régen törvényszéki pszichiáterként dolgozott, ami nagy segítségnek bizonyult. Főleg úgy, hogy alig tudsz tisztán gondolkodni a volt barátoddal, Jungkookkal való szakításotok után.
– Nem, Namjoon, nem vagyok jól. Ha hallgattam volna rád, akkor ez nem történt volna meg - minden erőddel próbálod a hangod határozott hangzását fenntartani, de Namjoon nagyon jól tudja, hogy az összeomlás vékony jegén táncolsz. Minden reményed elveszett, az összes túlóra, az irodában éjszakázás mind a semmiért volt. Bárki bármit mond, meg vagy győződve róla, hogy minden a te hibád.
– Kim nyomozó, esküszöm, ez a pszichopata egy virágárus. Megint egy nagy csokor fonnyadt orgonát hagyott nekünk - az egyik helyszínelő az arcotokba nyomja a virágcsokrot. Villámokat szóró tekintettel bámulod az elhervadt virágokat, a szirmai közül egy vérvörös kártya kandikál ki. Tudod jól, hogy mi van ráírva, hiszen minden egyes alkalommal ugyanazok a sorok köszönnek vissza.
"Csak te tudsz ennek véget vetni.
Őrülten a tied; majd kitalálod"
Azt már megfejtetted, hogy a gyilkosotok egy visszautasított férfi, aki most minden nőn kiéli haragját, aki szembejön vele az utcán. Az elhervadt orgonák az elmúlt szerelmet szimbolizálják, ebben Namjoonnal biztosak vagytok. Minden más egy hatalmas katyvasz, a tettes mondhatni hörcsögkerékben tart titeket. Már nem tudod meddig tudsz kitartani, az alváshiány szépen lassan utolér téged.
