Jin:
– T/N, gyere haza! - ront be Seokjin a stúdiód ajtaján – Hiányzol, Jagiya!
Egy szoros ölelésbe húz téged, te pedig fáradtan, már félálomban elolvadsz a karjai közt. Megköszönöd, hogy képes volt az éjszaka közepén ideautózni, de ő csak felhorkant, mondván, hogy bármit megtenne érted. Aranyosan a nyakhajlatodba fúrja a fejét, és úgy mondja:
– Túl keményen dolgozol, Jagi. Kérlek... gyere haza - kérlel aggódva.
Bólintasz és egy cuppanósat nyomsz Seokjin arcára.
– Attól tartok, igazad van. Menjünk haza.
Suga:
– Beteg is lehetsz! - mondja aggódva Yoongi – Vagy rosszabb! Meghalhatsz!
Kuncogva megborzolod a barátod haját.
– Yoongi, te több időt töltesz a stúdiódban, mint amennyit én dolgozom, biztos vagyok benne, hogy rendben leszek.
– De nézd milyen fáradt vagy, T/N! - tart ki Yoongi a saját véleménye mellett, közben az ölébe húz téged, az állát pedig a válladon pihenteti.
– Pihenned kell, nem is, aludnod kell! - folytatja, majd halkabban hozzáteszi – És ölelésekre van szükségem.
Vigyorogva felhúzod a szemöldököd az utóbbi mondat hallatán.
– Ölelésekre van szükséged?
– Igen - bólint habozás nélkül – És neked is! Ez a jutalmad a kemény munkádért.
Végigsimít az arcodon és mosolyogva mondja:
– Menjünk haza és öleljük meg egymást, de úgy istenesen, oké?
J-Hope:
– Ez nem fair! - húz közelebb magához Hobi – Beteg is lehetsz, Jagi!
– Nem vagyok beteg, Hobi - ingatod meg a fejed fáradtan.
Hoseok lebiggyeszti ajkait, majd két tenyerét az arcodra teszi és felemeli a fejed, hogy rá nézz.
– Haza. Jössz. Velem. Most - közli.
Halványan elmosolyodsz, majd megrázod a fejed és a nagy papírhalomra nézel az asztalodon.
– Nem lehet, Hobi, rengeteg munkám van még.
Hoseok idegesen kifújja a tüdejében rekedt maradék levegőt, majd hirtelen az ölébe vesz, homlokon csókol, és a lábával kilöki az irodád ajtaját. Te pedig semmit sem tudsz tenni ellene.
– Pihenned kell, Jagiya!
– Hobi! Tegyél le! - kuncogsz aranyosan – Egy óra és indulok haza, ígérem!
– Nem, Jagi! Ígérd meg azt, hogy most hazajössz velem és pihensz egy jót - vigyorog.
– Rendben, Hoseok - mosolyogsz vissza rá – Megígérem.
– Szeretlek, Jagi! - nyom egy apró puszit az arcodra.
RM:
– Akkor legalább csak engedd, hogy itt lehessek melletted, amíg dolgozol - mondja Namjoon, miközben leül az asztalod előtti kissé már rozoga székre.
– Zavarnál, Joonie - ingatod meg a fejed mosolyogva.
– Ne már, Jagi, mondd, hogy nem én vagyok a legjobb zavaró tényező - dönti oldalra aranyosan Namjoon a fejét.
– Te vagy a legjobb zavaró tényező - kuncogva puszit nyomsz a homlokára – A legédesebb zavaró tényező.
– Akkor fejezd már be végre a munkát és ölelj meg! - tárja ki a kezeit Namjoon egy nagy ölelést várva.
– Mindjárt, Joon, de mo– jéZUS, NAMJOON! - kiáltod el magad kuncogva, ahogy Namjoon váratlanul a derekadnál fogva a magasba emel.
– Pihenned kell, Jagi, túl sokat dolgozol - mondja, közben csókokkal lepi el az arcod – Tarts most egy kis szünetet, rendben? Menjünk ki egy kávéra, meghívlak.
És ahogy Namjoon szemébe nézel, nem is tudod, hogyan kell nemet mondani.
Jimin:
– Csak nézz magadra, T/N! Alig tudod nyitva tartani a szemed! - emeli fel a hangját Jimin, közben két karja a derekad körül pihen, ahogy próbál lebeszélni a munkáról.
– Nem vagyok álmos - ásítasz.
Jimin kuncogva egy puszit nyom az orrod hegyére és szorosan megölel.
– Menjünk haza, Jagiya. Pihenned kell - hajtja le a laptopod, miután elmentette az eddigi munkád.
– Nem, Jimin, nem kell - motyogsz halkan – Határozottan nem vagyok fáradt.
Jimin aranyosan felnevet, majd megpuszilja a fejed búbját.
– Olyan aranyos vagy, amikor fáradt vagy, baba~
– Megmondtam már, hogy nem vagyok fáradt! - emeled fel a hangod és megöleled Jimint, hogy a fejed a vállán pihentettesd, majd halkan hozzáteszed – De attól álmosnak érzem magam, hogy ilyen bújós kedvedben vagy.
– Mi lenne, ha hazamennénk és addig ölelgetnélek, amíg te is ilyen bújós kedvedben nem leszel? Összefonódva aludhatnánk el. Na, mit szólsz?
Mosolyogva nyomod a szádat az övére.
– Tökéletes.
V:
– Akkor tudod mit? Addig nem megyek el, amíg te sem - mondja Taehyung mérgesen, miközben törökülésbe húzza a lábait a padlón, az asztalod mellett.
– De azt akarom, hoy menj haza és pihenj, Tae - mondod, miközben próbálod a barátodat a kezénél fogva felhúzni a földről több-kevesebb sikerrel.
– Nem megyek haza, amíg te nem mész haza! - jelenti ki heves fejrázás mellett.
– Akkor itt éjszakázunk - kuncogsz, majd lebiggyeszted ajkaid – Nem akarom, hogy egész este itt legyél! Azt akarom, hogy jól bebugyoláld magad a takaróddal otthon és aludj egy jót!
Taehyung szintúgy lebiggyeszti ajkait és feltápászkodik a padlóról, hogy egy hosszú ölelésbe vonjon, állát pedig a fejed búbjára helyezi.
– Akkor gyere haza velem, pici hercegnőm.
– Legyen, Taehyungie - adod be a derekad, majd egy puszit nyomsz az arcára – Menjünk haza - mosolyogsz rá.
Jungkook:
– JAGI!! – kiált Jungkook ahogy beront a stúdiód ajtaján. Megáll az ajtó küszöbén és összeszorított állkapoccsal néz rád – Elkéstél a szokásos heti Overwatch játszmánkról!
– Ne haragudj Jungkook, de dolgoznom k— juNGKOOK TEGYÉL LE! - kiáltod el magad, amikor Jungkook egy könnyed mozdulattal felemel és a vállára dob.
– Semmi sem fontosabb annál, hogy az időmet a kedvenc csajommal tölthessem, miközben Overwatchozunk! - mondja nyugtalanul.
– Nos, Kookie, a kedvenc csajodnak mo—
– Szükségem van rád, T/N! Hogy máshogy tudnánk meghódítani a világot? - mondja, miután leemel a válláról és a földre tesz – Nem tudjuk meghódítani a világot, ha fáradt vagy és nem vagy mellettem - motyog szomorú hangon.
– Igazad van, Kook - mosolyogsz rá őszintén – Inkább játszanék veled, mint éjszakába nyúlóan dolgoznék per pillanat.
Jungkook szemei felragyognak az utóbbi mondat hallatán, és egy széles mosoly jelenik meg az arcán.
– Ezaz! Jungkook és T/N hazamegy!
