Jungkook:
Miután leszálltál a metróról valami fura alak követ téged. Kétségbeesetten nézel körbe-körbe azon gondolkozva, hogyan tudnád lerázni, de a férfi túl gyorsnak és okosnak bizonyul. Amikor bementél a bevásárlóközpontba és nem láttad magad mögött, egyből fellélegeztél, de amint kiléptél az épületből, láttad, ahogy a fickó végig várt rád odakint, most pedig ismét a nyomodban van.
Túl félénk vagy bárkit is leszólítani, mindenki a saját dolgával foglalkozik, még csak rád sem néznek. Vagyis majdnem mindenki. Ott van az az egész helyes srác, aki csak félénken mosolyog rád.
Ahogy közeledsz felé, érzed, hogy az arcod egyre csak forróbb lesz, de jól tudod, hogy ez az egyetlen esélyed.
"Ne haragudj, tudom, hogy ez eléggé kínos, de kérnék tőled valamit" szólítod le a fiút, közben hátrafordulsz, és azt látod, hogy a fura fickó szúrós tekintettel figyel téged "Az a fickó, aki figyel minket, azóta követ engem, hogy leszálltam a metróról, és ez rohadtul megijeszt. Nem tudnál esetleg úgy tenni, mintha a barátom lennél vagy hasonló, hogy lássa nem vagyok tehetetlen, de főleg, hogy nem vagyok egyedül?"
A fiú zavartan néz rád, fogalma sincs hogyan kéne reagálnia. De amint feltűnik neki, hogy tényleg a szart is kiijeszti belőled az alak, gyengéden megragadja a kezed és maga mellé húz
"Jungkook vagyok" mutatkozik be
"T/N..." mondod ugyanolyan nyugtalanul, mint ő az imént
Mindketten elég kínosnak érzitek ezt a szitut, a fura fickó sem veszi be a színjátékotokat
"Talán ha elmegyünk valahová, akkor eltűnik" súgod, mire Jungkook határozottan bólint egyet
"Éppen a Techno Mart-ba tartottam, mehetnénk oda" közli halvány pírral az arcán
"Tényleg? És miért?"
"Egy új kamerát szeretnék venni. Mindig is érdekelt maga a fotográfia és a vágás, szóval..."
"És hobbiként csinálod, vagy ez a munkád?"
Jungkook sosem volt jó az ilyen apró beszélgetésekben, de veled valahogy könnyen ment neki. Talán mert te tényleg érdeklődsz iránta, nem csak az idolléte érdekel.
"Valójában mindkettő..." hazudik, amikor rájön, hogy nem is ismered fel.
Nem akar kiábrándítani a ténnyel, hogy ő valójában egy híres előadó, mert attól fél, hogy akkor teljesen máshogy néznél rá. Mint idolra, nem mint emberre.
Idővel a fura alak eltűnt, ti elmentetek a Techno Mart-ba, vettetek burgert és minden random dologról beszéltetek, ami csak szóba jött. Hiába nem fenyeget már benneteket a veszély, továbbra is kézen fogva sétáltok, talán észre sem veszitek. Nem vagytok éppen "társasági lények", de mégis van köztetek valami, amitől ez megszűnik, amíg együtt vagytok. Észre sem vetted, hogy eltűnt a fura fickó, amíg eszedbe nem jut, hogy miért szólítottad le Jungkookot az utcán.
"Igazából nagyon örülök annak, hogy az a pasas követett téged" vallja be Jungkook, amikor már a lakásod előtt álltok.
"Mi? Miért?" kérdezed sértődötten, mire ő csak elneveti magát.
"Mert akkor csak elmentünk volna egymás mellett, és sosem beszéltünk volna."
Elpirulva kezded harapdálni alsó ajkad "Talán igazad van. Ez esetben hálás vagyok annak az alaknak, hogy követett. Nem tudtam volna egy jobb kamu barátot elképzelni magam mellé, akinek egész nap foghattam volna a kezét."
"Ez azt jelenti, hogy szeretnél még látni a jövőben?" kérdezi kaján félmosollyal az arcán, bár nagyon jól tudja a választ.
"Igen" válaszolsz habozás nélkül.
"Akkor ne cseréljünk számot? Tudod, ha esetleg újból megmentésre szorulnál."
V:
Rohansz keresztül az utcákon, hogy minél előbb hazaérhess, mert egy elég fárasztó napod volt, és sehogy sem akart elviselhetőbb lenni. Plusz egy nagyon helyes srácba is belefutottál és ahelyett, hogy megragadva az alkalmat próbálkoztál volna, csak egy gyors bocsánatra volt időd és rohantál tovább.
És mindennek a tetején, egy másik srác, aki messze nem volt olyan helyes, mint akibe belefutottál, kitartóan próbálkozik nálad. Több féleképpen is éreztetted már vele, hogy kicsit sem vágysz a társaságára, de a fickó egyre csak közeledett feléd, esélyt sem adva arra, hogy elmenj.
"Ha megadod a számod, elengedlek" mondja a fickó egy gúnyos mosollyal az arcán.
"De nem akarom, én..."
Ekkor hirtelen egy kéz fonódik a derekad köré. Ijedten nézel fel, majd szíved kihagy egy ütemet a meglepettségtől. Az a helyes fiú az, akibe az imént belebotlottál.
"Minden rendben, Jagi?"
Magad sem tudod miért, de valami oknál fogva érezted az érintéséből, hogy egyáltalán nem olyan szándékok vezérlik őt, mint azt a pasast, aki éppen a számodért epedezik. Segíteni akar.
"Fogalmam sincs, Oppa. Talán meg kéne kérdezned ezt a srácot itt" húzod fel a szemöldököd és fonod keresztbe magabiztosan a karod a mellkasod előtt.
A megmentőd hűvös tekintettel figyeli a fickót, aki felváltva nézi a fiút melletted, majd téged
"Bocs haver, egy szóval sem mondta, hogy van barátja."
"Akkor sem kéne így zaklatnod, ha nem lenne barátja" mondja a fiú melletted magabiztos és mély hangon, ami rögtön elcsitítja a fickót "Most pedig takarodj innen!"
Megkönnyebbülten nézel fel a megmentődre, akinek már a mosolya a füléig ér, pedig előbb még készen állt arra, hogy agyonüsse a fickót.
"Ez nagyon kedves volt tőled, köszönöm. Ötletem sem volt, hogyan rázzam le ezt az alakot."
"Úgy láttam rád férne egy kis segítség. Mekkora egy barom volt ez az alak..."
"Igen, az volt. Az igazat megvallva már kezdtem kicsit félni. A hősöm vagy, de tényleg. Egyébként a nevem T/N." mutatkozol be hálálkodva.
"Tae vagyok. Hagyjad, megtiszteltetés volt, hogy megmenthettelek, T/N" mondja viccelődve, majd sarkon is fordul, hogy elmenjen.
"Tae?" szólsz utána.
"Igen?" fordul ismét feléd, szíve pedig egy hatalmasat dobban, ahogy kiejted a nevét.
"Van most valami dolgod, vagy van esetleg időd egy kávéra vagy valamire?"
Taehyung belül már felrobban az örömtől, de minden erejével azon van, hogy ezt ne mutassa ki
"Szerintem be tudjuk tuszkolni valahova a napirendembe ezt a randit."
"Szóval ez egy randi?" kérdezed szintén szélesen mosolyogva
"Csak ha szeretnéd, hogy az legyen."
