Jin:
Pillantása találkozik a tiéddel, közben füled mögé tűr egy kusza hajszálat. Hatalmas mosolyra húzza ajkait, ahogy az arcodat tanulmányozza.
– Jagi, van valami, amit már hosszú ideje el szeretnék neked mondani - megköszörüli a torkát, mielőtt kimondaná a sokat mondó rövidke szót – Szeretlek.
Teljesen lefagysz.
– Umm...
– Ne érezd úgy, hogy viszont kell mondanod - mondja Jin összetört szívvel, ahogy a szomorkás arcodat vizslatja – Csak azt hittem, hogy a kapcsolatunk már van ezen a szinten, de talán tévedtem.
– Sajnálom, csak tudod senki se mondta nekem még ezt ezelőtt - mondod őszintén.
Seokjin szemei nagyra nyílnak, majd egy apró puszit nyom a homlokodra. Hogy nem vette észre előbb, hogy ilyen ideges vagy, hiszen olyan árulkodó jelei voltak, ráadásul pont az orra előtt.
– Soha senki?
Enyhén megingatod a fejed zavarodban a padlót bámulva.
– Nos, ez változni fog - jelenti ki magabiztosan – Mindent megtanítok neked a szeretetről, kezdve saját magaddal.
– Köszönöm, Jin - szívedet melengetik a barátod szavai – Te vagy a legjobb!
Suga:
Kezei a derekad köré fonódnak és amikor közelebb húzna magához, a lábad a földbe gyökerezik, így egy tapodtat sem mozdulsz.
– Minden rendben? - kérdezi kissé zavartan. Igaz, még csak három randin vagytok túl, de egy ölelés teljesen okés már – Így szeretnél barátzónába lökni?
– Nem, dehogy! - vágod rá azonnal, közben könnyektől kezd csillogni a szemed.
Yoongi felsóhajt és kezét a válladra teszi, kényszerítve téged arra, hogy rá nézz.
– Akkor mi az? Mert most nagyon úgy érzem, hogy nem kedvelsz engem úgy.
– De igenis kedvellek, csak sosem ölelt meg még így senki és egy kicsit bepánikoltam - vallod be.
Összehúzza szemöldökét, közben két kezét a válladról a derekadra csúsztatja.
– Akkor ezen most változtassunk, rendben?
Yoongi ölelésre nyitja karjait, te pedig azonnal hozzábújsz és ahogy ő is, te is a dereka köré fonod a kacsóid.
– Jó érzés - mondod, fejed közben a mellkasán pihen és érzed, hogy az ő buksija a tiéden van.
– Rengeteg ölelést fogsz még tőlem kapni, szóval jobb, ha mielőbb hozzászoksz.
J-Hope:
Hobival találkozik a tekinteted, majd kezével az arcodra simít. Érintésétől a tested jéggé dermed, arcodról semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni. Lehunyja a szemeit és az arcodhoz hajol, neked pedig fogalmad sincs hogyan kéne reagálnod.
Hobit ezt nem állítja meg, ajkát a tiédre nyomja, de mivel semmi reakciót nem kap, hamar elhúzódik tőled. Nagyon megalázva érzi magát, hiszen szentül hitte, hogy jól időzített.
– Úgy néz ki túl hamar tettem meg az első lépést - zavarában elneveti magát.
– Nem, nem erről van szó - túrsz bele idegesen a hajadba – Csak tudod ez volt az első csókom, még egy arcra puszit sem kaptam egy családtagomtól sem soha.
Szemei hatalmasra nyílnak, eddig is tudta, hogy nem jössz ki olyan jól a családoddal, de ez új információ volt neki.
– Sajnálom, fogalmam sem volt róla - magyarászkodik – Jézusom, hogy lehetek ekkora barom, mégis hogy lennél felkészülve erre?
– Hobi, nem tudhattad - fogod meg a kezét bátorítón – Kérlek ne érezd rosszul magad, talán próbálkozzunk először csak arcra puszival, rövid időn belül felkészült leszek majd, ígérem.
Bólint és kérésednek eleget téve egy gyors puszit nyom az arcodra.
– Jobb? - kérdezi.
– Sokkal jobb - nevetsz halkan.
RM:
A kocsiút csendesen telik, ahogy egyre jobban kezdesz izgulni az elkövetkezendő dolgoktól. Mint egy mérges nyuszi egy mesében úgy jár a lábad, amit Namjoon hamar észrevesz és hezitálás nélkül végigsimít a combodon.
– Hidd el, rendes szüleim vannak, biztos kedvelni fognak - próbál szavakkal megnyugtatni.
– És ha nem fognak? A saját szüleimre sosem számíthattam, és ez az én hibám. Nem lenne meglepő, ha a te szüleidnek sem lennék a szívük csücske.
Namjoon számára minden értelmet nyer. Bármikor kérdezett téged a családodról, te csak terelted a témát. Most már tudja, miért.
Lehúzódik az útról és egy szoros ölelésbe von.
– Az én családom nem olyan, mint a te családod, ha ideges vagy, megértem. Csak adj nekik egy ölelést, akárcsak nekem, tárt karokkal fogadnak majd, ígérem.
– Rendben - bólintasz, mire Joon egy puszit nyom a honlokodra – Ne haragudj, csak úgy félek. Milyen hülyén hangozhatok most.
– Dehogy hangzol hülyén. Örülök, hogy elmondtad. Nagyon szeretlek és a családom is szeretni fog. Csak légy önmagad, semmi mást nem kell tenned.
Ismét bólintasz és most te hagysz egy puszit Namjoon arcán.
– Én is szeretlek.
Jimin:
Amíg te kigúvadt szemekkel nézed a tévét, Jiminnek az csak háttérnek bizonyul, a szemeivel csak téged vizslat. Elmosolyodva átdobja a karját a vállad felett és közelebb húz magához.
Megugrasz a hirtelen érintéstől, mire Jimin egyből elhúzódik tőled.
– Jagi, én vagyok az, mi a baj?
– Ne haragudj - suttogsz, közben könnyek törnek utat maguknak és folynak le az arcodon. Jimin azonnal letörli a sós cseppeket – Csak nem vagyok hozzá szokva, hogy érdeklődést vagy bármilyen érzést mutassanak felém és hirtelen nem tudtam mit kéne csinálnom.
Jimin felsóhajt és ismét próbál megölelni. Ezalkalommal a mellkasára hajtod a fejed és hagyod, hogy a könnyeid szabadon hulljanak.
– Semmi gond, nem kell bocsánatot kérned - ujjaival végigszánt a hajadon – Haladhatunk lassan, vagy előre szólok, ha készülnék tenni valamit.
– Nem, nem ezt csinálják az emberek egy normális kapcsolatban. Normális akarok lenni legalább csak egyszer és egy normális kapcsolatot szeretnék - Jimin megértően bólint és újabb könnycseppeket töröl le az arcodról – Időbe telik, de rendben leszek.
– Én pedig nem megyek sehova, mindig egy karnyújtásnyira leszek egy ölelésre, rendben?
V:
A randi egyszerűen tökéletes. Taehyung konkrétan az álom éttermet szúrta ki, ahova meghívott. A legjobb asztalhosz ültetek, ahonnan gyönyörű kilátás nyúlik a lemenő Napra, amit vörösbort kortyolgatva figyeltek.
– Gyönyörű vagy, tudsz róla? - suttogja és egy lágy csókot hint homlokodra – Nem is értem, hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy rád találtam.
– Ez nagyon édes tőled - együgyű megjegyzésed teljesen lesokkolja Taet. Kicsit romantikusabb válaszra számított.
– Azt mondod... nem vagyok jóképű? - kérdezi nyersen.
Fogalmad sincs mi lenne a helyes válasz, szóval csak kicsit dadogva, bátortalanul mondod:
– N-nem erről van szó, csak elég nehezen tudom kimutatni, hogy mit érzek. Nem vagyok hozzá szokva, hogy az emberek kedveskednek velem, szóval nem mindig tudom mit is kéne mondanom.
Összezavarodottan húzza össze két szemöldökét, nem érti mégis hogy lehet az, hogy még senki sem jegyezte meg neked milyen szép vagy.
– Várni fogok amíg meg nem szokod ezt a dolgot. Én csak azt akarom, hogy tudd hogyan érzek irántad.
– Köszönöm Taehyung - mosolyodsz el és megpuszilod az arcát – És az igazság az, hogy igenis jóképű vagy, sőt! Nálad helyesebb sráccal még életemben nem találkoztam.
Jungkook:
Szemei elkapják a tekinteted, ahogy markába veszi az apró kezed. Hajkoronáját közben a szél fújja jobbra-balra, minél jobban összekócolva.
– Mondani szeretnék valamit - kezd a mondandójába és megszorítja a kezed – Már régóta nagyon kedvellek és azt hiszem, hogy ez a pillanat a legjobb alkalom arra, hogy megkérdezzem... Szeretnél-e a barátnőm lenni?
– Hát... - zavarodban csak a padlót bámulod.
Jungkook eddigi izgatottsága eltűnik és csalódottság ül ki az arcára.
– Ne haragudj, azt hittem te is kedvelsz engem - magyarázkodik – De ezek szerint csak nagyon félreértettem valamit.
Fogalma sincs mit gondolt. Félre értette volna a jeleket? Csak azért viselkedtél vele úgy ahogy, mert sajnáltad őt?
– Nem erről van szó Kookie - mented a menthetőt – Csak még senki nem mondta nekem, hogy kedvelne, hát még megkérdezte volna, hogy szeretnék-e a barátnője lenni.
Mosolyogva végigsimít szabad kezével az arcodon.
– Nem tudtam, hogy erről van szó. Akkor mi lenne, ha még egy ideig csak barátok maradnánk? Nem szeretném elsietni a dolgokat.
– Ne, Jungkook, nagyon szeretnék a barátnőd lenni - ellenkezel és egy gyors puszit nyomsz ajkaira.
Jungkook mosolya erre csak még szélesebbre húzódik.
– El sem hiszed milyen boldog vagyok, hogy ezt hallom tőled - mondja boldogan és megcsókol.
