Nem tud bántani téged...
Emlékezteted magad, közben Jungkook szorít egyet a csuklódon lévő kötésen. Suttogása az imádatáról egyik füleden be, a másikon ki, amikor azzal nyugatod magad, mi is ez valójában: egy rossz álom, egy többrészes horror. Egy álom, ami készen áll, hogy újra és újra kínozzon téged, olyan bevillanásokat mutatva, amiktől darabokra törsz. Az eddigi legrosszabbnak, aminek szemtanúja voltál, néhány éjszakával ezelőtt történt.
...
Jimin hideg és élettelen teste elterül a padlón, Jungkook pedig ott áll fölötte, vértől pirosban. Lelkiismeret-furdalásnak még csak nyoma sincs szemeiben, sem fájdalomnak, sem haragnak, csak a gyermeki öröm csillan fel az arcán, amikor meglát téged.
– Noona! Hát megtaláltalak! Azt mondta, maradjak távol tőled, elrejtett téged előlem, de tudtam, hogy majd újra megtalállak.
A sokk elhallgattat téged, a rémálom pedig félelemmel bénít meg.
Jungkook egy lépést tesz feléd, olyan, mintha egy ember egy rémült állatot próbálna megközelíteni.
– Megijesztettelek? Sajnálom, de nem
mondhattam el, hogy jövök. Nem hagyhattam, hogy ő megtudja.
Karjai közé von és szorosan magához ölelve téged vérrel fest meg, ahol csak ér, hogy igazán passzoljatok egymáshoz.
– Hiányoztál, Noona.
...
Azt hitted miután mindezt láttad, a rémálmok befejeződnek, hogy Jungkook már nem tud ártani neked, hogy nem tud már semmi rosszat tenni, de ő továbbra is kísért téged. Minden este átkarol, azt suttogva, hogy mennyire szeret téged. Hogy mindig megtalál téged, hogy örökké veled marad.
Nem fog bántani téged, nem is tud bántani téged. Mégis bárhogyan próbálkozol nem tudsz elmenekülni. A rémálomban ragadtál, amíg Jungkook engedélyt nem ad a távozásodra.
...
Az a sok félelem és szenvedés kifizetődik, amikor Jimin mellett ébredsz. Karjai köréd fonódnak, hangosan szuszog, meleg leheletét érzed a nyakadon.
Riadtan felülsz az ágyban és ádáz szemekkel keresed Jungkookot a szobában. Még amikor ki is szabadulsz a rossz álomból, még amikor mérföldekre is vagy tőle, akkor is érzed Jungkook pillantását a tarkódba fúródni. Mindegy, hogy ébren vagy, vagy alszol, Jungkook mintha mindig valahol a közeledben lenne.
Hirtelen mozdulatod felkelti Jimint mély álmából.
– Jól vagy, kedvesem? - vizslatja rémült arcod, majd tovább kíváncsiskodik – Már megint ő volt az?
Tenyeredbe temeted az arcod, úgy bólintasz válaszképp.
– Minden rendben, amíg itt vagy nem tud bántani. Mellettem biztonságban vagy - Jimin is felül az ágyon és egy puszit nyom a homlokodra – Majd én megvédelek.
Jimin ittléte és kedves szavai mit sem érnek, még mindig azon aggódsz, hogy mi van ha Jungkook képes elérni ezt az álmot, ami elválasztja őt tőled. Mi van ha elveszi tőled Jimint, épp úgy, mint a rémálomban, a szerelmed vére pedig örökre a kezeden száradhat.
– De... - kezdesz bele ellenérvedbe, de Jimin félbeszakít.
– Csak rám figyelj - kezeid közé fogja arcodat miután elveszi tieid és mélyen a szemedbe néz, mintha pillantásával akarna megnyugtatni.
Lágy mosolyra húzod a szádat Jimin kérésére. Nehéz is lenne bármi másra figyelnem, mondod magadban. Ártatlan szemeinek és dús ajkainak nem kell erőlködniük, hogy minden figyelem rájuk irányuljon. Gyönyörű őrangyalként jött téged kimenteni a lidércnyomásból.
– Miért vagy ilyen tökéletes? - kérdezed, közben egy kövér könnycseppet törölsz le a kézfejeddel – Miért vagy ilyen jó hozzám?
– Mert szükséged van rá, hogy az legyek - válaszol miközben két ujja közé veszi az álladat és ajkad találkozik az övével.
– Szeretlek - suttogsz, miután elhúzódtok egymástól, látásod újabb könnyek sokasága borítja el.
Boldognak kellene lenned, álmaid életét élve azzal a férfival, akit a legjobban szeretsz, de valami mégsem áll össze. Hirtelen hiányérzet tölt el. Jimin letörli sós könnyeid miközben igyekszik pajzsként védeni téged a rád leselkedő rémülettől.
– Én is szeretlek - egy kósza tincset tűr a füled mögé és még egy utolsó csókot nyom ajkaidra – Erősnek kell lenned, menni fog?
Bárcsak örökre ebben a pillanatban maradhatnál. Ebbe a gyönyörű hazugságba menekülve, amit te alkottál Jiminnel. De a keserű valóság mindig megtalálja a módját, hogy visszahozzon.
...
Minden nap felkelsz az álmodból, hogy aztán a rémálmodat éljed.
Ahogy kinyitod a szemeid Jungkook néz szemközt veled. Izgatottan várja, hogy észhez térj és elfogadd azt a lidércálmot mint hátralévő életed.
Az álmaid egy biztonságos hellyé váltak, ahová bármikor menekülhetsz. Az egyetlen módja annak, hogy az elméd tiszta maradjon az az, hogy elveszel bennük. És az egyetlen módja annak, hogy újra láthasd Jimint. De az álmaid nem menthetnek meg... Tőle nem.
– Olyan békésen aludtál, szinte már nem akartalak felkelteni - Jungkook hosszasan mosolyog rád – De miért élnél az álmaidban, amikor itt vagyok neked én? Én is ugyanúgy tudlak ölelni téged, Noona - arcodhoz hajol és megcsókol, ahogy az imént Jimin is tette – Én is ugyanolyan boldoggá tudlak tenni.
Szervusztok! Ne haragudjatok rám, hogy ilyen ritkán hozok történeteket, az iskola sok időmet elveszi. De öröm olvasni azt a sok kedves kommentet, amit még akkor is kapok, amikor már több hónapja nem publikáltam semmit. Úgy érzem nem hangsúlyozom eléggé, hogy mennyit jelent nekem, hogy ennyien itt vagytok és támogattok. Ezer puszi nektek🤍
