- Voltál már tanúja bűncselekménynek? - Jisung megkérdezi Jeongint, aki az ágyán ült.
Másnap volt, és Jeongin Jisung házában volt. Gyakran jártak egymásnál, nagyon közel állnak egymáshoz. Úgy ismerkedtek meg, hogy a szüleik céges barátok.
- Honnan jött ez a kérdés? - kérdezi Jeongin.
Jisung megpördült az íróasztala melletti széken. - Nem tudom, csak kíváncsi voltam.
- Miért? Tanúja voltál egy bűncselekménynek?
- Talán.
- Jaj istenem Jisung mit láttál? Jelentetted?!
- Lopott és beszélt velem.. - Jisung folytatni készült, de aztán abbahagyta. "Miért nem jelentettem?"
- Hozzád beszélt? Mit mondott? - kérdezte Jeongin most már kíváncsibban.
- Azt mondta, ha elmondom valakinek, megtalál, és gondoskodik arról, hogy soha többé ne beszéljek.
- És feljelentetted?
- N-nem..
- Mi? Miért Jisung?
Jisung valójában nem tudta, miért. Ha ennyire fél a fenyegetéstől, jelenthette volna, de nem tette.
- Nem tudom.
- Úristen, te megőrültél. - mondta Jeongin, és visszatért ahhoz, amit a telefonján csinált, mielőtt Jisung feltette volna a kérdést.
•
Késő este volt, és Jisung a kisbolt felé tartott.
Nem is kívánt semmit, látni akarta, hátha ma megint ellop valamit a rabló, meg akarta állítani. Nem azért hogy lássa őt és a sötét, gyönyörű szemeit, amelyek a pulcsija és a maszkja között kiemelkedtek. Határozottan nem azért tartott a boltba.
- Mi a fenére gondolok? - motyogta magában Jisung, miközben átsétált az üzleten. Üdvözölte a pénztárost, de nem kapott választ. " Nem csoda, hogy innen könnyű lopni."
Jisung körülbelül 5 perce volt a boltban, és úgy kóborolt a sorok között, mintha keresne valamit. Egy középkorú hölgy is belép a boltba, így már nem volt egyedül, ezért lesütötte a szemét.
Megszólalt a csengő az ajtón, és Jisung tekintete egyenesen a zaj irányába nézett.
A férfi volt, ma piros pulcsit és fekete farmert viselt, ugyanazzal a fekete jansport táskával és természetesen fekete maszkkal.
Jisung szíve kihagyott egy ütemet, figyelte, ahogy a bolt végére sétál, és Jisung követni kezdte.
- Látom, hogy követsz, mit akarsz? - a férfi megszólalt, miközben a táskájába dobta a dolgokat, Jisung pedig majdnem megfulladt a saját nyálától.
- Csak azt akartam látni, hogy ma megint lopsz-e. - Jisungnak sikerült kimondania. Nem tudta, miért olyan nehéz beszélni vele. Nem mintha annyira félt volna.
- Miért? Feldobsz engem?
- Nem! Nem, nem. Tegnap sem jelentettelek fel.
- Igen, azt hiszem, ez igaz. - mondta a férfi, becipzárazta a táskáját, és továbbment egy másik sorhoz.
- Miért kell neked ennyi? Tegnap is sokat vittél. - kérdezte Jisung, és követni kezdte.
- A srácok azt mondták, hogy ez nem elég. 10 perc alatt megették az egészet. - válaszolta, miközben egy polcot fürkészett.
" Vannak még rablók? "
- Ó... - Jisung figyelte, ahogy újabb dolgokat rak be a táskájába. - Olyanok vagytok, mint egy tolvajbanda, vagy ilyesmi?
- Mondhatjuk ezt is. - A férfi megfordult, és ránézett. - Tudod, csak kétszer találkoztam veled, nem tudom miért mondom el neked ezeket.. - kezdte, de aztán abba is hagyta..
- Fiatalember, te lopsz? - a középkorú hölgy, akit Jisung látott belépni az üzletbe, karba tett kézzel kérdezte.
- Nem, miből gondolja ezt? - A férfi nyugodtan válaszolt. Jisung megdöbbent. Biztos sokszor csinálta már ezt.
- Hadd nézzem meg, mi van a táskában. - mondta, és a táska felé nyújtotta a kezét. A férfi megmarkolta a táskát, nem akarta odaadni neki. Jisung észrevette, hogy nyugalma kissé eltűnt.
- Hölgyem, ki maga, hogy a személyes tárgyai között kutasson? - kérdezte Jisung.
" Mi a fenét csinálok!!"- Gyanúsnak tűnik, csak nézd rá. - mondta a nő, és fel-le mutatott a férfin.
- Kicsoda maga, hogy ítélkezzen? – vágott vissza Jisung. – Csak azért akarja átkutatni, mert gyanúsnak tűnik?
A nőt visszafogták a szavai.
- Sajnálom fiatalember. - mondta és elment.A férfi kisétált az üzletből, Jisung pedig követte, de hirtelen megállt, amikor az üzlet előtti járdán voltak.
- Köszönöm, hogy megmentetted a seggem. - mondta.
Jisungot megrázták a szavak, amelyek most jöttek ki a száján.
- S-semmiség." Egyáltalán miért fedeztem őt?" - gondolta, de gondolatait megzavarták, amikor a férfi ismét megszólalt.
- Minho.
- Tessék?
- A nevem Minho.
" Minho." - gondolta és elmosolyodott.
- Én Jisung vagyok.
- Jisung... - ismételte, majd megfordult. - Majd találkozunk Jisung. - intett Minho és elindult.
Addig figyelte Minho alakját, amíg le nem kanyarodott a sikátorba, mint tegnap este.
Abban a pillanatban csak arra tudott gondolni, hogy Minho gyönyörű szemei néztek rá, amikor megismételte a nevét.
" Ha a szeme ilyen szép, az arca egy angyalé lehet." - gondolta Jisung, és sarkon fordult a háza felé.
"Majd találkozunk Jisung." - hangja a fejében csengett, és nem tudta nem érezni a belsejében a pillangókat.
YOU ARE READING
Bad | minsung ✓
Fanfiction"- Ne lopj, lopni nem jó. - És ki mondta hogy jó akarok lenni?" ∆ fordítás | translation eredeti író | original writer @maxsluvr 2023.01.01 - 03.12.