Bad | minsung ✓

17

- Jelenleg a kórházban van, Jisung! - mondta Changbin.

- I-igen hallottam, de hogy a fenébe szúrták meg?! - kikászálódott az ágyból, és végre rájött, hogy ez valóság, és nem csak álom.

- Nem tudjuk, Chan csak azt mondta, hogy menjünk a kórházban. - folytatta Changbin.

Megérintette az arcát, és rájött, hogy hullani kezdtek a könnyei.  Annyira megdöbbent, hogy észre sem vette, hogy sír.

- Menjünk, gyorsan. - mondta Hyunjin, és elindult kifelé az ajtón.

Amikor megérkeztek a kórházba Jisung kiugrott az autóból, és mindenki előtt berohant.

- Chan hyung! - kiabált, és odarohant az idősebbhez, aki a terem előtti várószéken ült.

- Mi a fene történt?! Hogyan szúrták meg?! Ki szúrta meg? - Jisung pánikba esett.

Ekkor már mindenki odaért, ahol már ketten ültek.

- Az a...

- Friss hírek!! - a riporter hangja a váróteremben lévő Tv-ből mondta és félbeszakította.  Mindannyian oda fordították a fejüket.

- Han, a Han softwares vezérigazgatóját holtan találták egy sikátorban, az xxx utca közelében. Egy 19 év körüli tinédzser megkésésével vádolták, aki jelenleg halálos állapotban van kórházban. A rendőrség keresi a gyilkosát. Többet fogunk tudni róla, de ezt a kérdést később-

Jisung lassan Chan felé fordította a fejét.

- Igen, ezt akartam mondani. - mondta Chan.

- Apám?! Apám leszúrta?!! Mi a fasz van vele tulajdonképpen!? - mondta Jisung, és lejjebb csúszott a széken, miközben arcát a kezébe temette.  Akár csendben is maradhat, ahelyett, hogy dühkitörése lenne. Nem tehetett ellene semmit.

- De srácok, hogy tudtatok elmenni, tudva, milyen az apám?!

- Minho azt mondta, hogy menni akar.

- És te hallgatál rá?

- Tudom, nem kellett volna.

Jisung felsóhajtott. - Mindegy. Most már nem tehetünk ellene semmit.

Végül mindenki elaludt, de Jisung egyáltalán nem tudott.  Aggódva ütögette lábával a földet. Minden eltelt perc egy órának tűnt.

Hajnali 4 óra volt, amikor a műtét véget ért.

- Lee Minho miatt jöttél? - kérdezte a sebész.

Jisung fénysebességgel felállt. - Igen.

- Sok vért vesztett. Gyorsabban kellett volna be hozni a kórházba. - az orvos elkezdte. - De a műtét alatt többet tudtunk adni neki, és újra keringet a vére.

Jisung megkönnyebbülten felsóhajtott, és válaszul bólintott.

- Nagyon gyenge lesz, amikor felébred, ezért ne aggódjon. És ügyeljen arra is, hogy gondoskodjon a varratokról, és megfelelően tisztítsa meg őket, hogy ne fertőződjön el.

- Rendben, köszönöm szépen doktor. - mondta Jisung, és 90°-ban meghajolt.

- Semmi gond. Most egy rendes szobába fogják vinni.

- Rendben.

Mindenki más mélyen aludt, és nem akarta felébreszteni őket, ezért ott hagyta őket pihenni, és követte a nővért Minho szobájába.

A nővér elment, Jisung pedig Minho ágya mellé ült, és megfogta a kezét.

Nézte a pár gyűrűjüket egymás mellett, és mosolyogva emlékezett arra a napra, amikor ellopták őket.

Jisung lágy, édes csókot adott neki. - Kicsim, kérlek, ébredj fel mielőbb! - suttogta és elaludt mellette.

•

Jisung a telefonja csörgésére ébredt.

Minhora nézett, és látta, hogy még mindig nem ébredt fel, és felsóhajtott.

Gyorsan felvette a telefont, nem nézte meg, hogy ki az.

- Haló?

- Én vagyok.

A fiú egész testében összerándultak a női hangtól, ami éppen a másik vonalból jött.

- Mit akarsz?

- Van valami fontos megbeszélnivalóm, és szívesebben tenném meg személyesen.

- Gondolom, várhat. Kórházban vagyok, és nem hagyom itt a barátomat.

- Rendben, akkor oda megyek.

"Ne, maradj távol tőlem!". - Rendben.

- Menj fél óra múlva a főemeleti boltba. Várni foglak.

Jisung letette a telefont, és visszadugta a zsebébe.

Megfogta Minho kezét, összefonta az ujjaikat és még egyszer sóhajtott. - Megszúrnak, apa meghal, és most a boszorkány akar velem találkozni. Mi lesz még?