12

779 66 5
                                    

- Ő az apád?

- I-igen, ő az apám.

- Wow, csak... - Minho megdöbbent.  Nem tudta elhinni, hogy Jisung, Han vezérigazgató fia.

- Soha nem tudtam, hogy ő ilyeneket csinál.  -  mondtaJisung: - Szóval vissza szerzem neked a pénzt.

- Kicsim, ha rájön, akkora szarba fogsz keveredni.

- Könnyebb, mint hogy kiraboljátok a házamat. Nehéz lenne kirabolni vannak olyan őrök, akiket még nekem is meg kell kerülnöm, amikor éjszaka ki jövök, hogy lássalak. - mondta Jisung, és összefonta az ujjaikat. - Még egyszer megkérdezem tőle, és ha nem add, akkor megyek és el hozom magam, ne aggódj miattam bébi.

- Rendben. - Minho felsóhajtott, és Jisungra hajtotta a fejét.

- Srácok, nem rabolhatjuk ki Han vezérigazgató házát. - mondta Minho a nappaliba lépve.

- Mi? Miért? - kérdezte Changbin.

- Ő a pasim apja.  – válaszolta Minho, és lehuppant a kanapéra.

- Viccelsz. Az a seggfej Jisung apja? - kérdezi Chan.

- Igen, én is eléggé ledöbbentem.  - mondta Minho. - De ne aggódj, Jisung azt mondta, hogy ő szerzi meg helyettünk a pénzt.

- Tisztában van vele, hogy 5000 dollárról van szó? - kérdezte Chan.

- Igen, honnan fogja megszerezni azt a sok pénzt? - tette hozzá Hyunjin.

- Meg fogja találni a módját.

Jisung azt mondta a barátainak, hogy ma ne jöjjenek át, nem volt kedve elmagyarázni nekik a dolgokat.

Éjszaka volt, és az apja a nappaliban volt, ezért úgy döntött, hogy még egyszer megkérdezi.

Az apja elé állt, aki a kanapén ült.

- Apa, gondolt már arra, hogy visszaadja a pénzt azoknak a gyerekeknek?

- Nem. Nem adom vissza. Minél jobban belegondolok, annál jobban azt hiszem, hogy ők lopták el a Louis Vuitton pénztárcámat a kisboltban.

Jisung a szemét forgatta.  – Oké, elloptak tőled egy pénztárcát, de tartozol nekik 5000 dollárral.

- Honnan tudod, mennyivel tartozom nekik? - kérdezte felállva az apja.

Jisung nem válaszolt.  Hogy is mondhatná, hogy velük lóg, és az egyikük a barátja.

- Tudod mit, minél jobban belegondolok. Későn érsz haza, nem engedelmeskedsz a szüleidnek és megváltoztatod a megjelenésed, most minden összeállt. Te velük szoktál lógni?

Ezen a ponton Jisungot nem érdekelte, nem volt mentsége, úgyhogy azt is elmondhatta neki.

- Igen, velük logók, és akkor mi van? - kérdezi.

- Utálom azokat a gyerekeket.

- Ha utálod őket, akkor miért üzletelsz velük? Ha utálod őket, hagyd őket békén!

- Mindannyian csak lázadó tinik, akiket a szülei kidobtak, és most azért lopnak, hogy túléljék, könnyű kihasználni őket. - mondta az apja, miközben Jisunghoz sétált. - És ha annyira velük akarsz lenni, akkor csatlakozz hozzájuk.

- Talán, fogok is. - mondta Jisung.

Apja ököllel arcon ütötte, ami később valószínűleg zúzódást okoz.

- Most menj ki ebből a kibaszott házból.

- Örömmel.

Jisung kiviharzott az ajtón, és elindult a háza felé, ahol a szobája ablaka volt.

Felmászni kezdett a fára, és belépett az ablakán.

Csendesen elindult a folyosón lévő szobába, ahol az apja tartja az összes pénzét, és a széfhez sétált. Szerencsére tudta a jelszót, mert a szülei azt mondták neki, hogy vegyen onnan pénzt ételért.

5000 dollárt számolt le a kötegből, és gyorsan beledugta a pulcsijába.

Visszaosont a szobájába, és újra kiugrott az ablakon, az őrök bólintottak neki, nem vártak semmit, és Minho háza felé rohant.

Amikor megérkezett, Minho volt az, aki kinyitotta az ajtót.  Olyan boldog volt, amikor meglátta az arcát.

- Kicsim mi történt veled?

Nem szólt semmit, csak azonnal megölelte az idősebbet.

Minho tudta, hogy valami nincs rendben, és hagyta, hogy a fiatalabb a karjaiba olvadjon.

Minho szobája felé sétáltak, Jisung pedig az asztalára tette a pénzt.

- Holnap megmutatom nekik. - mondta Jisung, és ágyba mászott az idősebbel. - És holnap elmesélek mindent, ami történt, most túl fáradt vagyok.

- Rendben van kicsim, aludj.  – mondta Minho, majd a karjaiba zárta Jisungot, és puszit nyomott a homlokára.

- Szeretlek, hyung. - motyogta Jisung, majd elaludt.

Bad | minsung ✓Where stories live. Discover now