Bad | minsung ✓

10

Jisung arra ébredt, hogy zsibbadt a lába.

Lenézett, és meglátta Minhot, aki még mindig az ölében aludt.

Kényelmetlenül mozgatta a hátát és a vállát. Valószínűleg nem volt jó ötlet ülve elaludni.

Minho felnyögött a hirtelen mozdulattól. - Miért mozogsz annyit kicsim? - motyogta.

Jisung szíve egy pillanatra leállt, és az arca rendkívül vörös lett.

Minho már teljesen ébren volt, és végre rájött, mit mondott.

- Ó, bocsánat, kicsúszott, soha többé nem foglak így hívni...

- S-semmi baj, hívhatsz így, én soha nem mondtam, hogy baj lenne. - Jisung alig szólalt meg, de még mindig elég hangosan ahhoz, hogy a másik meghallja.

Minho felült, kezét Jisung arcának két oldalára tette, és gyorsan megpuszilta az ajkát.

- M-mi volt ez?  – kérdezte a fiatalabb még mindig elvörösödve.

- Mi? Múltkor megcsókoltál, és csak el szaladtál, ez volt a viszonzás. - válaszolta mosolyogva Minho.

- Ó, igen. - egyre jobban elpirult.

- Úristen, Jisung, túl aranyos vagy.  – mondta Minho, majd lefektette az ágyra, és puszikkal halmozta el.

- Srácok, Chan hyung pizzát rendel... Ó, megzavarok valamit?

Minho káromkodott az orra alatt, és leszállt Jisungról, hogy szembenézzen egy vigyorgó Changbinnal az ajtóban.

- Soha nem tanultál meg kopogni?

Jisung túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy szembenézzen Changbinnal, ezért fogott egy párnát, és eltakarta az arcát.

- Sajnálom, de nem tudtam, hogy vagytok. - mondta szórakozottan Changbin az ajtókeretnek dőlve.

- Nos, most már igen – válaszolta Minho. - Mire van szükséged?

- Ó, igen, Chan hyung pizzát rendel vacsorára, kértek?

- Igen, kérek. - mondta Jisung, és lassan levette a párnát az arcától.

- Igen. - mondta Minho. - Ez minden?

- Nem, még valami, a srácok azt mondták, hogy ki akarják rabolni Han vezérigazgató házát, és visszakapni az összes pénzt, amit nem fizetett ki nekünk. Csak most akartam elmondani, hogy ne felejtsem el. - mondta Changbin, majd kisétált.

Jisung szíve kihagyott egy ütemet, de ezúttal nem a jó értelemben.

"Ki akarják rabolni a házamat? Honnan tudják, hogy hol lakom...? De hát van Chan hyungjuk, aki valószínűleg azonnal rájön."

- Jól vagy? Olyan komolynak tűnsz. - kérdezte Minho.

- Ja, rendben vagyok. - válaszolta Jisung, majd magához húzta Minhot, hogy feküdjön vissza vele, és a mellkasába bújjon.

•

Jisung 21:00 körül ért haza, és gondolatban forgatta a szemét, hogy a szülei még mindig ébren vannak és a konyhában vannak.

- Jisung végre ho- istenem. - mondta az anyja majdnem megfulladva a kávéjától.

- Igen, itt vagyok.

- Jisung, mit csináltál magaddal?

- Semmit.

- Jisung, ne viselkedj hülyén. Miért festetted be a hajad és szúrattad ki a füled? - mondta szigorúan.

- Mert jól néz ki.

Az apja nem szólt semmit, csak nézte a laptopját.  Érezte, hogy feldühödött és „csalódott” benne.

- És apa szerintem fizesd ki azoknak a srácoknak a pénzüket, mielőtt megbánod.

- Milyen srácok? - válaszolta az apja, és levette a tekintetét a számítógép képernyőjéről.

- Tudod, azok a gyerekek, akik mindent elloptak neked.  - mondta Jisung. - Csak azt mondom, nem akarjuk, hogy bármi rossz történjen, igaz?

- Ez nem a te dolgod.

- Csak mondtam... - mondta, és felment a szobájába, mindkét dühös szülőjét lent hagyva.