Bad | minsung ✓

5

Mire beköszöntött az éjszaka, Jisung indulásra készen állt.  Zsebre dugta a telefonját, és csendesen le ment a lépcsőn.

- Mit gondol, hova megy, fiatalember?  – kérdezte egy hang, és felgyulladtak a lámpák a konyhában.

Jisung megfordul, és látja, hogy az anyja ott áll karba tett kézzel.

"- A francba." - Csak sétálni megyek.

- Sétálni? Pont most?

- I-igen..

- Nem csapsz be, menj vissza a szobádba Jisung, figyelni foglak.

Jisung felsóhajtott vereségében, és úgy döntött, nem veszekedik az anyjával.

Leült az ágyára, és elővette a telefonját, hogy SMS-t küldjön Minhónak.

minho hyung!

ma, 23:40

hyung, nem hiszem
hogy tudok menni :(<

> mi? miért nem?

anyám elkapott <

> szóval?

mi szóval?anyám azt
mondta, maradjak itthon <

>milyen engedelmes fiú
>mássz ki az ablakon lol

mászak ki az ablakon?! <

>igen, várni foglak
seen

- Hogy a fenébe mászak ki az ablakomon a második emeletről?

Kinézett az ablakon, és eszébe jutott, hogy van egy nagy fa közvetlenül odakint, ezért azt tette, ami először eszébe jutott, felugrott a fára, majd lemászott.

- A francba, nem hiszem el, hogy meg tettem.  - mondta Jisung és elmosolyodott.  Érezte az adrenalint, most először szegte meg a szabályokat és nem engedelmeskedett a szüleinek, és valamiért még többet akart megszegni.

Lerázta magáról ezt az érzést, és elindult az utcai lámpához.

Végül megérkezett, és látta, hogy Minho neki van dőlve.

- Szia Minho hyung!  – intett széles mosollyal.

- Mi izgatott fel ennyire?  – kérdezte Minho.

- Tényleg kiugrottam az ablakon!

- Ó, valóban? - Minho elmosolyodott, és figyelte, ahogy Jisung energikusan magyaráz.

Minho elvezette Jisungot a sikátorba, és végül megérkeztek az apró házhoz.

- Srácok, ő Jisung, ő az, akivel az elmúlt éjszakák során találkoztam.  – mondta Minho, amint beléptek a házba.

- Szia Jisung, Chan vagyok, ő pedig Changbin és Hyunjin. – mondta Chan kettőjükre mutatva, és halkan intettek.

- Oké, kíváncsi vagyok – mondta Hyunjin Jisungra nézve. - Hogy találkoztatok Minho hyunggal? Randiztok vagy mi?

Jisung elpirult az utolsó kérdésre. 
- Láttam, hogy lop, és beszélni akartam vele? Azt hiszem.

- És beszélni akartál vele, mert láttad, hogy lop? - Hyunjin nevetett, Jisung pedig csak bólintott.

- Mennem kell, a srác azt mondja, hogy elviszi a Louis Vuitton pénztárcát.  – mondta Chan a telefonjára nézve.

Jisung szíve kihagyott egyet, amit mondott. "Ez valószínűleg az apámé."

- Hol találkozik veled?  – kérdezte Minho.

- Az elhagyott gyárban, azt mondta, menjek egyedül.

- Veled kellene mennünk.  - mondta Jisung.  - Elhagyott gyár és egyedül mész? Ez érdekesen hangzik.

- Igaza van, mi is megyünk.  – mondta Changbin.

- Rendben.

•

Öt perc séta után megérkeztek az elhagyott gyárhoz.  Jisung megijedt, Minho karjába kapaszkodott.  Miközben Chan előttük ment.

- Szóval úgy látom, nem egyedül jöttél. - A fickó, aki valószínűleg meg akarta venni a pénztárcát, mondta.

- És te sem tetted. - válaszolt Chan a mögötte álló emberekre nézve. - Nézd, nem azért vagyok itt, hogy beszéljek. Azt mondtad, megveszed a pénztárcát, szóval add a 700 dollárt.

- 700 dollár egy kicsit túl drága ahhoz a pénztárcához. - mondta az egyik srác. - Szóval csak elvesszük tőled.

Jisung elengedte Minho karját, és Chan mellé lépett.

- Mit beszélsz a drágáról?! 700 dollár olcsó ahhoz a pénztárcához képest! Általában egy új 1200 dollár és egy használt 1000 dollár, tehát ha akarod, azt javaslom, hogy 700 dollárért vegyed.

Honnan ez a sok magabiztosság?  Ő is szeretné tudni.

- Oké, kisfiú te csak fogd be.  – mondta az egyik oldalember, és odament, hogy megüsse.

Jisung felkészült a fájdalomra, de nem érzett semmit, mert Minho elé lépett, hogy elkapja az öklét.

- Ne nyúlj hozzá.  - mondta Minho, és ököllel arcon ütötte a srácot, amitől hanyatt esett.  Jisung szíve megremegett a gondolattól, hogy Minho megmenti, de álmait megzavarták, mert mindenki verekedésbe kezdett.

Félt, de magabiztosnak kellett maradnia, amikor elmondta nekik, mennyi ér a pénztárca.

- Jisung fogd a pénzes táskát, és menj vissza a házba!  – kiáltott oda Chan.

Bólintott és nekivágott a táskának, sikeresen elvette és az ajtóhoz rohant, de az egyik oldalember megállította és arcon ütötte.

Jisung összerándult a fájdalomtól, azt kívánta, bárcsak megállhatna, és megvárhatná, míg elmúlik a fájdalom, de valami fontos dolga volt, a lábai közé térdelte, és ki szaladt az épületből.

Visszarohant a házhoz, és leült az ajtóhoz vezető lépcsőre.

Fáradt volt, és a vér íze a szájában nem segített a kényelmetlenségén.

Az ölében tette a pénzes táskát. 
- És most várok.