Bad | minsung ✓

15

- Vegyél annyit, amennyit csak akarsz, ma 1000 dollárt vettem el Chan-tól. - mondta Minho, miközben bementek egy boltba.

- Úristen kicsim, pénzt fogsz költeni rám?! - kérdezte zavarodottan Jisung. - Miért nem lopunk? Akkor nem kell pénzt pazarolnunk. - az idősebb fülébe súgta.

- Most nem volt kedvem óvatosnak lenni és lopni. - válaszolt. - És ez nem pazarlás, mert neked lesz.

- K-komolyan?

- Igen, most menj cuccokért. Itt leszek. - mondta Minho, majd leült az egyik székre a boltban.

Végül öt, ruhákkal teli táskával hagyták el az üzletet.

- Nagyon köszönöm, hyung! - mondta Jisung, és puszit adott Minho arcára.

- Nincs mit. - Minho elmosolyodott, és figyelte, ahogy Jisung ugrál előtte.

•

Jisung az ágyukon feküdt és a YouTube-ot nézte, miközben Minho a zuhany alatt volt.

YouTube-nézését megzavarta az, amikor telefonhívást kapott az anyjától.

Őszintén szólva Jisung meglepődve látta, hogy az anyja hívja.  Ez volt az első alkalom, hogy felhívta, mióta elment.

Az utolsó csengésre úgy döntött, válaszol rá.

- Haló?

- Jisung! Kicsim te vagy az? Hol vagy?!

A fiú megborzong attól a becenévtől, aminek hívta, csak Minho hívhatja így.

- 3 hete hogy elmentem és csak most hívsz? Mit csinálsz? Egyszer hívsz, hogy úgy nézen ki, hogy legalább kerestél? - kérdezte Jisung. - Kérlek. Ne csinálj úgy, mintha érdekelne, mert tudom, hogy nem...

- Jisung ne mondd ezt, mert én...

- Még nem fejeztem be. Tudom, hogy nem érdekel. Amikor apa kirúgott, nem is szóltál semmit, csak a konyhából hallgatóztál. Fogadok, hogy mire kiléptem abból a házból, te ugráltál az örömtől, hogy végre eldobhatod a hamis arcodat.

- Jisung...

- A barátaim még jobban is törődnek velem, mint ti. Ti csak annyit csináltatok, hogy hónapokig üzleti utakra mentek, és itt hagytok egyedül pénzzel, hogy gondoskodjak magamról.

A másik vonal néma maradt.  Nem tudta, mit mondjon.  Jisung felhívta ezekre a figyelmét.

- És most egyébként van egy barátom. Nagyon jó érzés szeretetet kapni valakitől, aki őszinte. Sosem éreztem ilyet egész életemben.

- Legyen jó életed a bűnöző barátoddal. - mondta undorodva az anyja.

- Drága, a férjed semmivel sem jobb, és ne aggódj, remek lesz. - mondta Jisung, és azonnal letette a telefont.

Ledobta a telefonját a földre, majd visszadőlt az ágyra.

- Jaj, tényleg feldühít. - mondta magában.

- Ki dühített fel?

Jisung felnézett, és látta, hogy Minho egy törülközővel a derekára tekerve lép be a szobába.

- A fenébe, hyung, úgy jöttél be, mint egy teljes fogásos étkezés. - mondta Jisung, és odalépett hozzá, a kezét az idősebb derekának két oldalára téve.

- Ó, istenem Jisung, nem tudnál egyszer abbahagyni, hogy ne epekedjél? - Minho felnevetett, és megmenekült Jisung szorításából. - Feltettem egy kérdést.

Jisung visszaült az ágyra, összefonta a karját a mellkasán, és duzzogott.

- Az aranyos szereplés ezúttal sem fogja elnyerni a tetszésemet. - válaszolta Minho, miközben ruhát keresett.

- Rendben. Most tettem le a telefont anyámmal.  - mondta Jisung.

- Az anyáddal? Tényleg?

- Igen. Meg mondtam neki, aztán azt mondta, hogy legyen jó életem.

- Nem hiszem el, hogy tényleg ezt tetted. - nevetett Minho.

- Én sem hiszem el. - Jisung felsóhajtott, majd lefeküdt.  Nem akart többet beszélni az anyjáról.

- Na mindegy, aludjunk hyung, 22:30 van. - mondta Jisung, és szét tárta a karjait, hogy Minho lefeküdjön.

- Oké oké, jövök. - válaszolta Minho, és befejezte az öltözést.

Lekapcsolta a villanyt és lefeküdt Jisunghoz és pár perc múlva elaludtak.