3

946 80 17
                                    

- Mi tartott ilyen sokáig? Vártad, hogy elkapjanak?

Ez volt az első dolog, amit Minho hallott, amikor belépett közös házukba.

- Fogd be Chan, csináltam valamit. - mondta, majd elindult a konyhába, ahol Chan volt.

- És mi lenne az?

- Valami. – válaszolta Minho.  Letette a táskáját a pultra, és kivette magának az összes ételt, amit akart.

- Remélem, nem volt hülyeség. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha megint elkapnak. – mondta Chan komolyan.

- Ne aggódj, nem az. - egyik kezében a táskával, a másikban az ételélel ment ki a konyhából.

- Itt az ételed.  – mondta Minho, amikor bement a nappaliba, és odadobta a táskát Changbinnak és Hyunjinnak, akik a kanapén kapaszkodtak egymásba.

- Kösz. - Hallotta egyiküket, de nem volt benne biztos, mert megállás nélkül egyenesen a szobájába ment.

Minho nagyon fáradt volt, és azonnal elaludt egy bizonyos fiúra a gondolva.

Másnap volt, és Jisung meghívta barátait, Felixet, Seungmint és Jeongint, akik a szobájában ültek a földön.

- Oké, akkor minek hívtál ide minket?  - kérdezte Jeongin Jisungra nézve, aki alig akart beszélni.

- Srácok, azt hiszem, őrült vagyok. - végül megszólalt.

– Ismerünk téged.  – mondta Felix, és kiérdemelte a nevetést Seungmintől.

- Most komolyan, srácok azt hiszem, szerelmes vagyok valakibe.  - mondta Jisung a fejét rázva.

- Kibe?

- Egy t-tolvajba. - motyogott, de természetesen mindannyian hallották.

- Tolvajba? - mindannyian kórusban kiabáltak.

- Ez a tolvaj volt a bűnténynek, amelynek szemtanúja voltál?  – kérdezte Jeongin.

- Bűncselekménynek voltál a szemtanúja?! – kérdezte Seungmin.

- Igen! És segítségre van szükségem, úgy érzem, szerelmes vagyok belé, kétszer láttam, és még a teljes arcát sem, csak a szemét. – hangsúlyozta Jisung.

- És a szüleid tudják, hogy éjszaka kiosontál, hogy elmenj hozzá?  – kérdezte Felix.

- Nem! Azt mondtam az őrnek, hogy ne mondjon semmit, amikor kisurranok.

- Tervezed ma hogy találkozol vele?

- T-talán..

- Hogy hívják? Ezt legalább tudod? – tette hozzá Jeongin.

- Igen, Minho, és ő is tudja az enyémet.

- Nos, Jisung, erre csak azt tudom mondani, hogy talán abba kellene hagynod a találkozást, mert bajba kerülhetsz.  – mondta Seungmin aggódva. - Nem jó rossz emberekkel barátkozni.

Jisung keresztbe fonta a karját, és sóhajtott.  - Mindegy.

Jisung nem fogadta meg Seungmin tanácsát, és ismét a holdfényben találta magát a kisbolt felé sétálva.

- Miért jöttél el ma is? - kérdezte egy hang, és megugrott.

Oldalra nézet, és látta Minhot, ahogy az utcai lámpának támaszkodva állt az üzlet előtt.

- Megijesztettél. – mondta Jisung és a mellkasára tette a kézzel.

- Sajnálom. - Minho elmosolyodott.  – Azért jöttél, hogy megint megnézd, ahogy lopok?

- T-talán..

– Miért vagy ennyire megszállottan értem?  – kérdezte Minho, és Jisung arcához hajolt.

- Nem vagyok megszállottan érted!

- Túl veszélyes megismerned, kis fiú.

- Nem vagyok kicsi! 17 éves vagyok, jövő hónap, szeptember 14-én töltöm a 18-at. - Jisung keresztbe fonta a karját.

" Aranyos." - Még mindig idősebb vagyok tőled, 19 vagyok, október 25-én töltöm be a 20-at.  – mondta Minho magabiztosan, mintha valami nagyszerűt ért volna el.

– Mindegy is, felejtsünk el!  – mondta Jisung, és intett a kezével a levegőbe, mintha egy legyet hajtana el. - Ma megint lopni jöttél a boltba?

- Nem, hozzád jöttem.

- H-hozzám? Miért?

- Mert egész este te jártál a fejemben.

Jisung szíve kihagyott egy ütemet.  - T-tényleg?

– Igen, sétáljunk. - mondta megfordulva és elindult.

- O-oké. Várj meg. – mondta Jisung, és utolérte.

- Szóval a közelben laksz?  – kérdezte Minho.

- Nem igazán. – válaszolta Jisung.  - Más környéken lakom.

- Akkor miért jössz ide?

Jisung nem akarta azt mondani, hogy a gazdag környéken él, ahol nincs kisbolt, ezért kitalált valamit.

- Szép ez a bolt.

Minho nevetett. - Ez az üzlet szar. Valószínűleg mindenhol vannak jobbak. Mit gondolsz, miért lopok innen?

- Mindig el kell menned lopni az ételt?  – kérdezte Jisung.  – Tegnap azt mondtad, hogy szerezned kell még a srácoknak, ők nem lopnak?

- De, de ők nagyobb dolgokat lopnak, mint én.

- Ohh.

Jisungnak el kellett ismernie, egy kicsit megijedt, a barátai biztosan félelmetesek, de ő nagyon szeretett volna találkozni velük és megnézni, hogyan lopnak el dolgokat.

- Minho..?

- Igen?

- Láthatom az arcod?

Az idősebb egy pillanatig habozott, de aztán levette a maszkot, abbahagyta a sétát, és Jisung szemébe nézett.

- W-wow..

Bad | minsung ✓Where stories live. Discover now