Bad | minsung ✓

21

- Boldog születésnapot, bébi. - motyogta Minho, és adott Jisungnak egy puszit a fejére.

Jisung megfordult az ágyban, így most az idősebb felé fordult.

- Emlékeztél? - félénken elmosolyodott.

- Persze, hogy felejthettem volna el? Azon az éjszakán mesélted, amikor először beszéltünk egymással az utcai lámpa alatt.

- Ó. - mondta és elpirult.

- Van neked valamim. - mondta Minho.  Az egész kórházi dolog körülbelül egy hete történt, így bőven volt ideje ajándékot készíteni a fiatalabbnak.

- Tényleg? Édesem, nem kellett volna. - mondta Jisung még zavartabban.

- Ne aggódj miatta. De előbb együnk. Csinálok neked egy bomba szuper születésnapi reggelit az ágyban, úgyhogy várj itt. - Minho elmosolyodott, majd kiugrott az ágyból, egyedül hagyva Jisungot a szobában.

Minhonak igaza volt, a reggeli finom volt.  Tojást, szalonnát, és epres palacsintát készített neki tejszínhabbal.

- A fenébe is, ez nagyon jó. - mondta Jisung étellel teli szájjal.

- Tényleg?

Gyorsan bólintott válaszul.

Amikor befejezték az evést, átöltöztek és készülődtek, mert Minho azt mondta, hogy Jisung meglepetése kint van.

- Tartsa csukva a szemed. - mondta az idősebb, és kivezette.

- Rendben, nyisd ki.

- Úr isten kicsim loptál nekem egy motort?! - kiáltott fel Jisung, és a karjába ugrott.

- Igen. - mosolyodott el Minho.

- Köszönöm!!! - mondta Jisung, és millió csókkal hintette.

- De várj, ezt olyan nehéz lehetett ellopni. Nem azt mondtad, hogy nem szeretsz nagy dolgokat lopni? Miért mentél keresztül ezen az egészen.

- Bármit érted, kicsim. - elmosolyodott, és még egyszer megcsókolta.

- Rendben, menjünk. - mondta Minho, és elővette a kulcsait a zsebéből.

- Várj, van jogosítványod?

- Nincs.

- És nem kell sisakot viselnünk?

Megrázta a fejét.

- Mi van, ha meglát minket a rendőrség? 

- Ne aggódj, menjünk.

Jisung vállat vont, és felszállt a motor hátuljára.

Karját Minho dereka köré fonta, állát pedig a vállára fektette.

Egy forgalmas utcában kötöttek ki, ahol rengeteg üzlet és egyéb dolgok voltak.

- Azt kaphatsz, amit csak akarsz.  - mondta Minho, miközben kéz a kézben sétáltak az utcán.

- Komolyan?! - Jisung csillogó szemekkel nézett fel rá.

- Igen. - mondta Minho és elmosolyodott.
"A fenébe is, szeretem őt elkényeztetni."

Jisung új fülbevalót, pulcsit és cipőt vett.

- Szerencsés a barátod, hogy vagy neki. - mondta az eladónő  Minhonak, amikor még néhány ruháért fizetett.

Jisung nem volt a közelükben, az üzletet böngészte, hátha talál még valamit, ami tetszik neki.

- Miből gondolja?

- Ahogy egymásra néztek, látszik, hogy nagyon szeretitek egymást.

- T-tényleg? - Minho elpirult.

- Igen. Ápold ezt. Nehéz ilyen kapcsolatot találni.

Minho bólintott, majd elmosolyodott, és elvette a csomagjait a hölgytől.

A pár egy közeli parkba ment, majd leült a padra.

- Valószínűleg ez a legjobb születésnapom, ami valaha volt. - mondta Jisung, és Minho vállára hajtotta a fejét.

Jisung összefonta ujjaikat, és Minho ölébe tette őket.

- Tudod, soha nem vettem le ezt, mióta eloptuk őket. - mondta az  idősebb a gyűrűjüket nézve.

- Én sem.

- Ne aggódj, egy nap kapsz egyet a bal kezedre is.  - mondta Minho vigyorogva.

- Várni fogom. - mondta Jisung, és őrülten elpirult.

- De hogy őszinte legyek hyung, nagyon örülök, hogy az életem része vagy. Még a történtek után sem térnék vissza oda ahol nem ismertelek.

- Ez most hogy jött ilyen hirtelen?

- Nem tudom, csak jött egy késztetés, hogy ezt az egészet most elmondjam. - mondta Jisung. - Ha nem vágytam volna ramenre aznap este, soha nem találkoztam volna veled.

- És ha Changbin és Hyunjin nem panaszkodna, hogy éhesek, soha nem találkoztam volna veled.

A fiúk egymásra mosolyogtak, majd kényelmes csendben leültek.  Néztek az embereket, amint elmennek és intézik a dolgukat, de aztán Minho megszólalt.

- Mindez azért volt, mert a sors elhozott minket abba a szar kisboltba.

Jisung elmosolyodott, majd adott Minhonak egy lágy, édes csókot.

- Ha a sors sodort minket oda, talán mégsem olyan szar.

|Vége|