Egy Lány Története

12.

- Megjöttem- mondta Noel, aki két poharat fogott a kezében.

- Köszönöm- vetem el tőle a poharat.

- Szóval milyen a parti? - kérdeztem ismét.

- Jó, sose voltam még ilyenen, ez az egész új nekem- felelte.

- Igen, látom a szemedben a csillogást- nevettem fel.

- Nem, csak nekünk alapból kevés jutott mindig, és mindig is kíváncsi voltam, mit csinálnak a gazdagok, vagy hogy mulatnak- felelte.

- Megértelek, sokszor én azt kívántam bárcsak másik családba születtem volna. Alapból a Pintér név hallatán sokan felkapják a fejüket és azt hiszik egy elkényeztetett lány vagyok, holott ez nem igaz- feleltem.

- Igen, szerintem tök kedves lány vagy- felelte.

- Köszi- feleltem. Miközben Belláékat néztem, akik a fiúkkal nevetve kártyáztak. Őket nem érdekelte a puccos parti fogalma. Talán ezért is szeretem őket, mert bárhol vagyunk, bármit csinálunk képesek elővenni az UNO kártyát és játszani. Még egy puccos karácsonyi gálán is képesek leülni egy asztalhoz és nevetve játszani, több száz gazdag és előkelő ember előtt.

- Jó baráti köröd van- felelte.

- Igen, szinte a családom- feleltem.

- Az a jó, ha nem így érzel, sokszor az a baráti kőr kamu- felelte.

- Én is így gondolom- feleltem.

- Az a fekete zakós fiú, aki a legmagasabb- kezdte.

- Gergő? - kérdeztem.

- Biztos, szóval őt bámulod amióta beszélgetünk- felelte.

- Fel sem tűnt- temettem a kezemet az arcomba.

- Semmi baj, biztos tetszik- felelte.

- Neked van valakid? - kérdeztem.

- Igen, vagyis alakulóban van egy- felelte.

- Az szuper- mosolyogtam rá.

- Igen, nagyon szeretem őt- felelte.

- Szabad a nevét tudni? - kérdeztem.

- Mivel lassan a húgom leszel, persze, a neve Ádám- felelte én meg elmosolyodtam.

- Nos, akkor Ádám nagyon szerencsés- feleltem.

- Nem zavar? - kérdezte.

- Miért zavarna? - kérdeztem.

- Sok embert zavar- felelte.

- Szivárvány Gimnázium a sulim neve, szerinted mire utal? - kérdeztem.

- Köszönöm a bizalmad- felelte.

- Egyébként, ha már ennyire őszinték vagyunk, akkor elmondom, hogy én egy túlélő vagyok- feleltem-Általában nem mondom el embereknek, de benned valahogy megbíztam, már az első perctől fogva- feleltem.

- Ez kölcsönös, és köszönöm, megőrzőm a titkodat- felelte.

- Én köszönöm- öleltem meg.

- Na megyek, mert anyám hív- felelte, majd elköszönt és elment, én meg visszaléptem a többiekhez.

- Ti hova mentek? - kérdeztem Gigától és Gergőtől.