Egy Lány Története

3.

Másnap reggel arra keltem, hogy Bella gondolkozik. Majd mosolyogva nézi, ahogy kinyitom a szemem és felülök.

- Jóreggelt neked is- mondtam.

- Kellenél a tánchoz- mondta

- Ki, én? – kérdeztem.

- Igen felemelték 7 főre a létszámot és jelentkezett még Nadin, Jázmin illetve Viri is. Egy ember kéne még és ha nem nagy dolog, akkor te lehetnél az- mondta.

- Nem is tudom bírnám e- mondtam.

- Nem megyünk megnézni a focit, hanem gyakorolunk, utána pihenhetsz egyet aztán bekészítjük neked az infúziót utánra, ha kell- mondta.

- Ez lehet működne- mondtam.

- Láttam a videókat instán- mutatta a régebbi táncos videóimat.

- Igen, régebben táncoltam és imádtam, a rák mellett csinálhattam, mert akkor már nagyon jól voltam, majd gyenge lettem ismét és anya azt hitte a tánc miatt, holott nem, csak a rák lett erősebb bennem- mondtam.

- Nem nehéz a koreó és csak 2 perc se az egész- mondta. Felálltam és Bellával pizsamában 5x eltáncoltuk és bennem meg is maradt az egész.

- Na látod, nagyon jó lesz ez- ugrált örömében. Majd idehívta a többieket, amíg én felöltöztem és velük is 7x elpróbáltuk. Közben a fiúk fociztak. Lili futott Borival, hogy a fiúk nyertek és hogy azt üzenik hajrá nekünk. Kissé elfáradva dőltünk be az ágyba 4-kor. 5-ig pihentünk, majd elkezdtünk öltözni. Fehér póló, világos farmer és fehér sportcipő volt a szett. A hajunkat felfogtuk copfba, ez enyém olyan édes volt hogy ott nevettem rajta. Majd megindultunk a tornaterem felé. Magam mellett húztam Pistit, és igyekeztem nem a többiek fura arcára koncentrálni. Amikor megérkeztünk a tornaterembe leültünk a padokra. A többiek a lelátón ülve néztek illetve integettek nekünk. Az ofő féltve nézett rám, de én csak egy bíztató mosollyal ajándékoztam meg. Leültünk a padokra és néztük az első osztályok előadását. Nem mondom, hogy jók voltak. Majd mi következtünk. Kezdtem nagyon izgulni, de Vella megszorította a kezem és felmentünk a tánctérre. Természetesen engem raktak középre, holott 2 órát könyörögtem, hogy ne. Ahogy meghallottam a zenét a lábaim ösztönösen mozogni kezdtek, majd a kezem is és jött a refrén, amire mindenki elkezdtet ugrálni és táncolni. Miközben táncoltunk azt néztem, hogy fent a többiek kiabálnak és mindenki a számot énekli. Majd megint ugráló rész, és nyomtuk mint a rongybabák. Apait, anyait beleadtunk és tényleg a szívünkből táncoltunk. Mikor vége lett a számnak együtt estünk le a földre, direkt persze. Alig kaptam levegőt, a szívem nagyon dobogott és a tüdőm se volt valami jól. Lementünk egy meghajlás után és én már ültem le megnyugodni. A pulzusomat éreztem hogy magas, de igazából nem érdekelt, mert életemben nem éreztem magam ilyen jól. Végre szabad voltam és azt csináltam amit szeretek. Persze felraktam magam azért infúzióra, de egy röpke 5 perc után teljesen jól voltam. A fiúk jöttek le gratulálni és mindenkit egyesével megöleltek, de rám vigyáztak.

- Jöttök a pihenő szobába? – kérdezték.

- Persze- felelték a lányok. Majd Bella odajött és felsegített. Bence rohant vissza hozzánk.

- Hadd segítsek- mosolygott ránk. Megfogott engem, amig Bella az infúziót tolta. Felértünk épségben és leültem a Tv elé. Valami random sorozat ment benne. Bella arca full piros volt, mikor megköszönte Bencének a segítséget, aki csak megölelte és beállt csocsózni. Mosolyogva néztem ahogy Bella idejön és átölelve hallkan belesikít a fejembe. Tudtam, hogy tetszik neki Bence, de eddig nem voltam benne biztos. Egész este ott voltunk és jól szórakoztunk. Nevetgéltünk és beszélgettünk, egy nagyon jó osztály alakult ki belőlünk. Hamar elmentem lefeküdni, mert holnap én kezdek a gyors olvasással. Nem nagyon készültem rá, annyi lesz, hogy lesz egy szöveg amit el kell olvasni 20 perc alatt és ahhoz lesznek kérdések. Szerencsére a szövegértésem mindig is nagyon jó volt. Hogy milyen címet adnék a holnapnak? Éjszakai Kaland. Ennyit. Miért? Nos minden átlagos volt, elmentem a versenyre a kért ruhában, ügye a gólya hetes pólóban és egy nadrágban. Egy terembe kellett mennünk, ahol leültem egy padra. Az egész zártkörű volt, kivéve a második fele, mikor a kérdések lesznek.