Egy Lány Története

29.

Pár nappal később a kosármeccs következett. Megmondom őszintén kissé féltem ettől az egésztől, mert Gergő mondta, hogy azután nyugodtan menjek vele haza és náluk alszok. Egyébként ettől nem nagyon féltem, csak a tudat, hogy bármi történhet megint este, kissé megrémisztett, főleg, hogy pár nap múlva megyek kontrolra, mert akkor le fogom zárni egy korszakomat. Utolsó kemo-mat fogom megkapni, ami elméletileg nagyon kevés ember él meg. Mivel úgy van, hogy mikor meghúzod a harangot, akkor kész vagy az össze rákos kemoval, de 5 év után van még egy végleg utolsó lezáró kemo. Ez igazából azért kell, mert a még talán aktív rákos sejtjeidet, amikből kb 2 van a szervezetedben, megöli. Szóval ez lesz az utolsó, ami lezárja végleg a rákos múltamat. Követtem egy kislányt Instagrammon, aki szintén rákkal küzd, de ma reggel arra keltem, hogy tegnap elment este. Olyan szomorú voltam, mert több ezer kislány és kisfiú nem olyan szerencsés mint én, és több ezer szülő szeretné azt, hogy a gyereke olyan legyen, mint én. Vagyis túlélő, harcos, és csak annyi maradjon meg, hogy infúzió kell, ha szarul van. Igen, nos néhány szülő baromira nem tudja mivel jár, ha az ember rákos lesz. Rengeteg heggel, amiket nem tudok eltakarni a mellkasomon. Nem fájnak, meg ilyenek, csak baromira rondák, illetve a hajlataim is kissé tele vannak szurkálva. A gyereke legalább túlélte és ez a fontos, csak nem gondolnak bele, hogy a gyerekük soha nem élhet igazi életet ezek után. Szerencsére nálam nincs esély arra, hogy a gyerekem netán rákos legyen, de ki tudja, anyum is az lett. Anyukám temetése se volt valami fantasztikus. Igen, anyám pár hete meghalt a rákban, mert nem volt hajlandó kemoterápiát használni, mert akkor ki kellett volna venni az összes szilikont a testéből. Én igazából ezen felnevettem, mikor a hírekben megláttam a szalag címeket, mert tudtam, hogy baromira megérdemli ezt, amiért így bánt velem. „Haldokol Pintér Zsófi édesanyja" Az elején igazából mindenki sajnálta őt, de amikor megtudták, hogy visszautasította a kemot, mert ügye „szép" kart maradni, akkor úgy sokan megutálták. Igazából anyám annyira megutált, hogy a temetésre se akarta hogy meghívjanak, szóval ilyen élménybeszámolót sajnos nektek nem tudok tartani, hogy hogyan temették el anyámat, de lehet jobb ha nem is tudom. Egyébként Emma a nagyihoz került, mert anyám végrendeletében az volt nagybetűkkel írva, hogy oda ne adják a lányát Pintér Ákosnak. Szóval Emmus a nagyinál dekkol. Visszatérve a mai napra, reggel felkeltem és összepakoltam pár dolgot, majd a sporttáskámmal együtt elindultam a suli kijáratához. Egy mez volt rajtam, aminek a hátulján egy 4-es szám szerepelt. A mezt még Gergő adta nekem, hogy ebbe menjek a meccsre. Nem értettem miért, de azt mondtam rendben. Gellért már ott volt és mosolyogva integetett, mikor meglátott engem. Berakta a cuccomat hátra, majd beültem az anyós ülésre és elindultunk.

- Bocs, hogy én jöttem érted, de az öcsinek busszal kell mennie- mondta, miközben vezetett.

- Semmi baj, valahogy csak eljutok- nevettem fel.

- Gaga és Giga már ott vannak, mert elnézték az időt- nevetett fel.

- Hogy? - kérdeztem.

- Nem tudom, őszintén nem tudom hogyan nézték el- felelte. Majd bekapcsolta a rádiót és ezután csöndben hallgattuk a zenéket. Hamar meg is érkeztünk egy hatalmas tornaterembe.

- Jézus, ez baromi nagy- mondtam.

- Aham, na gyere, megmutatom hol ülünk- felelte, majd elindultunk lefelé.

- De, a néző sor arra van- mondtam miközben felfelé mutattam.

- A sima igen, de mi a legközelebb ülünk szinte- felelte, mire bólintottam és követtem. Gaga, Giga és Gedeon már ott ült és valamiről beszélgetett, mikor megjöttünk.