Egy Lány Története

18.

Másnap mindenki elment reggeli után, majd becsuktam az utolsó ember után is az ajtót és fellélegeztem. Noel jött le épp a lépcsőn és fáradtan müzlit kezdett el enni. Marcell jelenleg a mozi szobában valami filmet nézett. Szeretem őket, mert egy szegény családból származnak, és ezért mindent tisztelnek, egyáltalán nem követelnek semmit, holott tudják, hogy bármit meg vesz nekik apám, de mégsem kérnek semmit. Egyszer megkérdeztem Noelt miért nem kérnek dolgokat. Azt felelte, hogy mert mindenük megvan, van egy családjuk, ahol nincs semmilyen veszekedés, van konkrétan egy palotájuk és szeretve vannak, nekik nem kell más. Csenge is kezdett egyre közelebb jönni hozzám és elhívott ebédelni, vagy vásárolgatni kettesben. Mivel a versenyt átrakták 2 hét multára, ezért a pénteket megkaptuk ajándéknapnak így Csengével töltöttem a napot. Noel, Marcell suliba ment, apám meg dolgozni. Csenge meg kivette a napot miattam. Elmentünk ruhákat vásárolni, de igazából a végén csak nekem vettünk egy nadrágot és Csengének pedig egy kabátot. Jól szórakoztunk és Csenge tényleg aranyszívvel rendelkezik.

- Hu, kemény volt ez a nap- mondta, majd ledőlt a kanapéra.

- De hétvége jön- mondtam mosolyogva.

- Bizony, lassan itt van Marcell szülinapja és gondolkoztam dolgokon- mondta.

- Mesélj- ültem le mellé.

- Neki még sose volt születésnapi partija, így szerintem szervezhetnénk neki egyet- mondta.

- Benne vagyok, lehetne űrhajós téma, mert azt szereti- feleltem.

- Még a mai napig sem hiszem el, hogy ebben a nagy házban élünk a fiúkkal, sokszor olyan mint egy álom- mondta.

- Hát megnyugtatlak nem az- mosolyogtam rá.

- Nagyon kedves vagy, anyukád jól nevelt- mosolygott rám.

- Nem az ő érdeme, inkább apámé, ha anyámon múlott volna, akkor meghaltam volna a rákban- mondtam.

- Sajnálom- mondta.

- Nem kell, szerencsére már vége a sok dolognak- mondtam.

- Testvéred volt? - kérdezte.

- Igen egy húgom, de ő tiszta anyám, ők ketten szépen elvannak valahol- mondtam.

- Azt hittem a ti életetek csak mulatás, de most bevallom amit eddig meséltél, meg apukád mondott, illetve a tegnapi dolog eléggé sok volt- mondta.

- Üdvözöllek a gazdagok életében- mondtam mosolyogva.

- Lassan elindok a fiúkért -mondta.

- Mehetek veled? - kérdeztem.

- Ha szeretnél ,persze- mondta mosolyogva. Beültünk a kocsiba és először Noelt, majd Marcellt szedtük fel. Mind a ketten meglepődtek, hogy én is a kocsiban vagyok, de örültek is. Otthon ledőltem a szobámba az ágyamra és a meg nem ágyazott kanapémra néztem, ahol tegnap este Gergő aludt. Reggel egyébként hamarabb keltem fel mint ő és kereken 10 percig hallgattam a halk szuszogását, miközben a telefonomat nézegettem. Felmentem Instagramra és egyből sírva fakadtam. Még régebben a korházban volt egy lány, aki szintén rákos volt mint én, csak neki bélrákja volt. Igen az nagyon húzós és neki teljesen más tünetei voltak. Míg nekem csak a fejem fájt és hányingerem volt, neki a hasa fájt és hányingere volt. Rengeteget beszélgettünk és mikor én gyógyult lettem megszakadt a kapcsolatunk. Mindig mindenben támogattuk egymást és néha- néha beszélgettünk is. Emlékszem utoljára azt beszéltük, mikor kijön a kórházból elmegyünk vásárolni és mulatunk egy nagyot. Ma pontban este 6 órakor meghalt, feladta a szervezete. El sem tudom mondani mit éreztem akkor, talán ürességet, mintha az egyik felem meghalt volna,vagy mintha egy dolog belőlem elment volna. Apám is láthatta a hírt, mert pár perccel később rontott be a szobámba és szorosan magához húzott. Kisírtam magam a vállán, majd elmentem fürdeni. Aznap már senkit nem akartam látni, csak sírni. Visszaírtam, hogy részvétem, és posztba is kiraktam.