ʏᴏᴜʀ ʟᴏᴠᴇ ɪs ᴍʏ ᴅʀᴜɢ.

XVI.fejezet

-Ehhez a bánásmódhoz még hozzá kell szoknom...-tűnődött el magában Kiri.
Suliba menet belerúgott pár kőbe, unalom űzés képp.  
Mikor beért az iskolába az előtérben meglátta cuki kukiját (ajj neee XDD) a falhoz dőlve.
-Jó reggelt drága cuki kukim! -simított végig kacéran Katsuki arcán.
-Ha mégegyszer így hívsz, esküszöm körülmetéllek! -fogta meg szorosan Eijirou csuklóját.
-Jólvan nyugi, nyugi....menjünk a terembe.
Bakugou lassan Kirishima csípőjére csúsztatta ujjait, majd a fülébe súgott.:
-Előbb menjünk be a mosdóba.
-O-oké. -felelte kicsit megilletődve Ei, majd elindultak a mellékhelyiségbe.

Mihelyst beértek a mósdóba, Bakugou felültette a vöröskét a mosdókagyló peremére, majd heves csókba kezdtek.
Kirishima elkezdte markolászni Bakugou fenekét, aki erre egy hosszadalmasat nyögött csókukba.
Miután újra levegőre lett szükségük elváltak egymástól.:
-Na jó, mostmár menjünk órára, nem akarok elkésni. -pattant le a mosdóról Kiri.

~Tanítás után~

Teremből kifele menet Kirinek támadt egy ötlete.
-Bakugou, mit szólnál, ha délután elmennénk valahova? Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a közeli hegyre túrázni.
-Te most randira hívsz engem? -húzta fel szemöldökét.
-Hát...így is lehet mondani...úgy sem volt az ágyon kívül más randihelyünk szóóóval...
-Ezzel arra akarsz célozni, hogy azok a "randik" nem tetszettek? -tette keresztbe kezét.
-De, de jók voltak, csak kéne valami új, ami nem olyan élvezettel jár, mint a....
-JÓ ELÉG. Menjünk. -hurrogta le a vöröst, majd megfogta csuklójánál és kiráncigálta az iskolából.
-És most szépen hazamegyek, átöltözök, ezt te is megteszed, majd pontban 16:00-kor találkozunk a hegy lábánál a parkolóban.-adta ki a parancsot Katsuki és búcsúképp megpuszilta szerelme orrát.
Kirishima kicsit elpirult, de barátja "kérésére" ő is elindult haza.

~15:58~

-BASZKI EL FOGOK KÉSNII!-szedte lábait Kirishima.
Még szinte csak fél úton járt, de már úgy érezte magát, mint aki egész nap egy meredék hegyoldalon mászna fel.
-Meg fog ölni, ha nem érek oda időben.....ahhj kellett nekem videójátékoznom...a 10 percből sosem 10 perc lesz...-siránkozott magában.

~16:17~

Bakugou már idegállapotban volt, mikor Kirishima zihálva megjelent a parkoló végében.
-Bocsh a késhéshért...-támaszkodott Bakugou vállára.
-Nem megmondtam, hogy érj ide 4-re?! -emelte fel hangját.
-Tényleg sajnálom, úgy szedtem a lábam, mint még soha.-sóhajtott egy nagyot.
Bakugou csak durcásan vállatvont és elindultak az útvonalon.

~16:40~

Bakugou még mindig durcásan csatangolt előre, Kirishima a nyomában.
Már a 20 perce tartó kellemetlen csendet egy váratlan állatka törte meg.
-Bakugou nézd! Egy kis süni! -mutatott a kis lényre, ami épp előbukkant Katsuki lába előtt. -Rád emlékeztet. -kuncogott mellé egy halkat.
-Ne hasonlítgass egy ilyen kisállathoz. -morogta Bakugou.
-Most mért, ugyan olyan szúrós, mint néha te.
-Bajod? -nézett hátra szúrós tekintettel.
-Na látod, pont erről beszéltem. -nevetett egyet Kiri.
Bakugou erre nem felelve semmit, csak trappolt tovább.
-Most mi a baj? Ennyire haragszol amiatt, hogy késtem? -kérdezte Kiri.
-Most nem tökmindegy? Ilyen kedvem van és kész. -felelte Katsuki.
-De pont azért hívtalak el, mert tudtam, hogy szeretsz túrázni és, hogy akkor kicsit kikapcsolódhatnál, de úgy látom, hogy rajtad semmi sem segít...
-Segítene kikapcsolódni, csak hogy a fölösleges szómenéseid miatt NEM MEGY! -Most mit beszéltem feleslegesen? Baj, hogy érdeklődöm az állapotod iránt?
-Csak hagyj békén!
Bakugou indult volna tovább, de Kirishima megfogta a vállát.
-Beszéljük meg mi a baj, ez így nem mehet tovább!
-MONDTAM, HOGY HAGYJ BÉKÉN! -kiabálta Bakugou és lelökte válláról kissé túl erősen Kirishima kezét.
Ettől Kiri egyensúlyt vesztve hátrébb lépett és megbotlott egy kőben.
Bakugou ebből már csak annyitt látott, hogy Kiri a földön fekszik.
-Baszki....
Odasietett Kirihez, majd kezében tartva felültette.
-Beütötted valamid?
-Azt hiszem...kibicsaklott a bokám és ssz beütöttem a fejem...
-S-sajnálom, nem akartam ekkorát lökni.
-Nem gond tényle-..te meg mit csinálsz?!
Bakugou éppen felemelte karjaiba Kirishimat.
-Leviszlek.
-Na de így? Inkább hívj valami segítséget.
-Biztos, hogy nem. Én hibám, én is oldom meg! -ezzel a mondattal el is indultak.

~17:23~

Leértek a hegyről, majd a legközelebbi padra Bakugou leültette Kirit.
-Hívok egy taxit és elmegyünk a kórházba.
-Minek? Csak kibicsaklott a bokám, nem komoly.
-Aha, csak már akkorára dagadt a bokád, mint az egész fejed. Úgyhogy nem fogadok el semmilyen kifogást.
-Jó...-felelte kissé durcásan Kiri.
5 perc múlva a taxi már itt is volt értük.
Mindketten beszálltak, bár Kiri kicsit nehézkesen és megadták uticélnak a kórházat.

Ömm hello...itt lennék az új résszel :DD
Bevallom eléggé lusta, de legfőképpen motiválatlan voltam írni, ezért tartott ilyen sokáig ez a rész kirakása...1000x bocsi😔😬
Amúgy nagyon köszönöm a 6K megtekintést és azt is, hogy néhányan írtátok mikor jön már a kövi rész, mert ez is ösztönzött arra, hogy folytassam! 😁🤗