ʏᴏᴜʀ ʟᴏᴠᴇ ɪs ᴍʏ ᴅʀᴜɢ.

XVII.fejezet

Pár percen belül megérkeztek a kórházhoz.
Kirishima Bakugou vállán támaszkodva döcögött be az épületbe. Ott beregisztráltak, majd helyetfoglaltak a balesetin.
2 óra elteltével végre szólították Kirishimat. Először bement a vizsgálóba, ahol megnézte az orvos a lábát, majd átküldte a röntgenre.
-Szerencsére csak egy zúzódás, bár annak elég nagy. 2 hétig pihentesse ne terhelje túl, legyen befáslizva és az elkövetkezendő 2 napban maradjon otthon. Felmentést is adok testnevelésből. -nyomta rá a pecsétet az ambuláns lapra az orvos.
-Köszönöm, viszlát!
Kirishima átvette a lapot és kiment a váróba.
Bakugou idegesen kérdezgette, hogy mi van a lábával.
-Nagyon súlyós? -tette Kirishima jobb kezét a vállára.
-Csak egy zúzódás, 2 hétig pihentetnem kell, aztán mehet minden úgy mint régen. -mosolygott rá barátjára.
Miután kiértek a kórházból, már ott várta őket ismételten egy taxi, melyet még Bakugou hívott, míg barátját vizsgálták.
Beszálltak, majd elindultak  Kirishimaekhoz.

Mikor megérkeztek, Bakugou felkísérte Kirishimat a lakáshoz.
-Ne maradjak még egy picit? -nézett aggódóan barátjára Bakugou.
-Nem kell, én megleszek viszont neked holnap még suli, szóval inkább arra készülj.-mondta, majd megölelte Bakugout. -Szia.
-Szia...
Kirishima becsukta az ajtót és Bakugou is hazaindult.

-Szia apa, megjöttem! -bicegett beljebb a házba Kirishima.
-Szia! -köszönt vissza apja- Veled meg mi történt?
-Csak egy baleset, nem nagy ügy...-vakarta meg tarkóját. -Na de megyek, felpolcolom a lábam.
-Kérsz valamit enni?
-Egy szendvicset légyszi.
Eijirou bement szobájába, addig apja megcsinálta neki a szendvicsét.

~Másnap az iskolában~
8:47

-Hey, Katsuki! -ment oda Denki a fiú asztalához.
-Ki mondta, hogy szólíthatsz így?
-Igaz még nem vagyunk jóban, bocsi...eheh..
-És egy darabig még nem is leszünk. Na de mit akarsz?
-Eijirouval mi lett? Hiába írok neki nem nézi meg.
-Valószínűleg még alszik, de ma már nem jön be és holnap sem fog.
-Mi? Miért?
-Mert kificamodott a bokája.
-Hogyan?
-Baszki, nem mindegy? Húzz már innen! -emelte fel hangját Bakugou.
-Jól van na, megyek már...
Majd Denki visszaült helyére.

~Eközben Kirishimaéknál~
8:57

Kirishima nagynehezen kikelt ágyából és elment mosdóba.
-Azért remélem délután eljön látogatóba...-mondta magában, majd lehúzta a wc-t.
Kiballagott a konyhába, ahol az asztalon várta már a finom reggeli.
-Edd míg meleg. Van egy kis dolgom, szóval ma egyedül kell itthon maradnod.
-mondta apja miközben kabátját vette.
-O-oké, köszi a reggelit. Szia. -köszönt el apjától Eijirou.
Míg ette a reggelijét, azon törte fejét mit tegyen ha elfogyasztotta ennivalóját.
Eszébe jutott, hogy még van cucc az egyik régebbi zsákmányból.
-Annak ma már maradás nem lesz...-gondolta magában a fiú, majd lenyelte az utolsó falatot és elindult a fürdőbe.
Ott megmosta fogát, átöltözött és bement szobájába.
Előkapta fiókjábol a kis tasakot, amiben még ott volt a kevéske fű.
-Szuper, ebből még kijön 2 cigi. -vette elő a cigipapírokat is.
De mielőtt még megcsinálta volna őket, úgy döntött, hogy telefonozik még egy kicsit.
Bekapcsolás után ezerszámra jöttek a Denkitől kapott üzenetek.:
,,-Tesó hol vagy?"
,,-Minden oké?"
,,-Élsz még? XD"
.......
-Csá, nyugi még élek, csak kificamodott a bokám. -válaszolt az üzenetekre.

-Na azt hiszem játszok egy keveset, aztán majd megcsinálom azokat. -gondolta és már lépett is be a játékba.

~12:23~

-Uh hát ez tovább tartott, mint képzeltem...-mondta, majd egyből neki látott füstölnivalójának feltekeréséhez.-Végre teljes mértékben ellazulhatok.
Meggyújtotta füvescigijét, keresett egy alkalomhoz illő zenét (chase atlantic - numb to the feeling) és nekiállt a dolognak.

~13:25~

Bakugounak véget ért az utolsó órája is.
Miután kiért az épületből elindult Eijirouhoz. Útközben betért egy kisboltba venni valamit nassolnivalót szerelmének.
Mikor betért a boltba rögtön a chipsek és egyéb rágcsák sorába vette az irányt.
Ott elidőzött egy kicsit, s mikor már kiválasztotta a nasikat szeme sarkából észrevett egy ismerős figurát.
Nála kisebb, zöld hajú alak sétált felé.
-Istenem csak ezt ne, mért pont most? -rimánkodott magában Bakugou.
Az alak egyre és egyre közelebb ért hozzá, míg hátán az érintését meg nem érezte.
-Rég találkoztunk már, Kacchan...

Hello hello itt lennék az újjabb résszel...
Először is boldog születésnapot kívánok az egyik drága főhősünknek Bakugounak.
Másodszor ti hallgattok chase atlanticot?😊♡ nekem az egyik kedvenc bandám.
Ha igen, mi a kedvencetek tőlük?