ʏᴏᴜʀ ʟᴏᴠᴇ ɪs ᴍʏ ᴅʀᴜɢ.

V. fejezet

Bakugou habozás nélkül odafutott Kirihez, aki  földön kuporogva, könnyes szemekkel nézett fel rá.
-Én azt hittem....hogy a barátom...-mondta sírás határán Eijirou
-Nincs semmi baj....már nem fog veled semmi ilyesmit tenni...
Bakugou végigsimított Kirishima karján, majd megfogta a kezét.
Felhúzta a földről és a szemébe nézett:
-Nem kell félned...én mindig meg foglak védeni, legyen bármiről is szó...-mondta Bakugou kissé elpirulva
-.....
Kirishima könnyeit kieresztve szorosan átölelte Bakugout:
-Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Miért kell itt élnem? Én ezt már nem bírom....
Bakugou átölelte Kirishimat, majd óvatosan simogatni kezdte a hátát.
-Gyere menjünk innen -suttogta Kirishima fülébe majd lassan elengedte meleg öleléséből.
Megfogta remegő kezét majd elindultak.
Mikor már kicsit messzebb voltak Kirishima megszólalt:
-Köszönöm...
Bakugou meghökkenten nézett rá:
-Ez természetes, hiszen...szeretlek...
Kirishima ennek hallatán hirtelen megtorpant és elengedte a kezét.
-Ömm...izé....-nézett félre Kirishima.
Megilletődöttségében hátatt fordított a szőkének.
Bakugou egy pillanatig csak nézett majd, megfogta Eijirou vállát és maga felé fodította:
-Te most komolyan szórakozol velem? Tegnap még letámadtál ma meg már menekülsz előlem?!
-Én...nem...nemtudom
-Mi az hogy nemtudod?! -mondta Bakugou kissé ingerülten.
-.....én.... -Kirishima szemei könnybe lábadtak.
-Sajnálom, nem akartalak lehurrogni, csak azért rosszul esik, hogy így reagálsz erre...-mondta Bakugou kissé lehajtott fejjel -Haza kísérjelek?
Kirishima letörölte könnyeit majd válaszképp csak bólintott egyet.
Így hát szép lassan újra elindultak Kirishima otthonához.

Köszönöm csumák a 200+ megtekintést nagyon boldog vagyok ☺💙💙 csak így tovább 💪😉
(És bocsi hogy ez ilyen rövid rész lett😅)