ʏᴏᴜʀ ʟᴏᴠᴇ ɪs ᴍʏ ᴅʀᴜɢ.

XVIII. fejezet

-Rég találkoztunk már, Kacchan...- szólalt meg az ismerős hang Katsuki mögül.
-Mit akarsz tőlem? -pillantott háta mögé a fiú.
-Semmi különöset, csak gondoltam, ha már megláttalak, akkor idejövök. Úgyis már rég találkoztunk, az elmúlt időkben nagyon erkerültél. -karolta át lassan hátulról.
-Eressz el te nyomorék! -tépte le magáról a zöld hajú fiú kezeit.
-Naaa, Kacchan...miért vagy ilyen utálatos velem?
-Mindig is utáltalak Deku!
-Ó tényleg? Még akkor is, mikor elloptad az első csókom, majd kéjesen magadévá tetted a testem és elvetted ártatlanságom?
Bakugou hátrébb lépett, majd visszaemlékezett arra a napra, mikor 2 évvel ezelőtt megtörtént az első csókja egy fiúval, és rádöbbenve identitására elkapta a hév, hogy ott azonnal kipróbálja, hogy milyen érzés egy vele azonos neművel szexelni.
Hogy éppen miért Dekura esett a választása, azt még saját maga sem tudja pontosan, talán azért mert ő volt a közelben, de ami megtörtént az megtörtént és örökre velük marad.
-Válaszolj Kacchan! Akkor aznap éreztél valamit irántam, vagy csak egy játékszer voltam számodra? -vette komolyra a formát Izuku.
-Csak egy menetre kellettél. Hogy megbizonyosodjak, hogy inkább a farkakra bukok. -mondta feldúltan Bakugou.
-Ez igazán kár....még találkozunk...Kacchan...
Azzal Izuku továbbsétált.
Bakugou próbálta megemészteni az előbbi eseményeket, de nehezen ment neki.
Olyan emlékek törtek elő, amelyeket mélyen elnyomott magában.
-Koncentrálj arra, amiért idejöttél. Kaja a mostani és egyetlen szerelmednek, Kirishimának. -emlékeztette magát, majd gyors kezébe vette Kiri kedvenc üdítőjét is, és a pénztárhoz ment.
Miután kifizette, elindult barátja házához.
Odaérve felcsengetett, de senki sem vette fel a kaputelefont. Szerencséjére már sokszor megfigyelte, ahogy Kirishima beírja a kapukódot, így már fejből tudta azt.
Felbaktatott az 5. emeletre, majd ott bekopogott a lakásra.
1 perc elteltével még senki sem válaszolt, így most a csengőt nyomta meg, amire szintén nem kapott választ.
Utolsó ötlete az volt, hogy rányit az ajtóra, bár gondolta, hogy hülyeség lesz, de most az egyszer bejött neki.
-Mi a szar...-lépett be az ajtón át a kis lakásba.
Eijirou apja sehol.
-Kirishima? Hoztam neked kaját. -szólalt meg Bakugou, de semmi válasz.
-Biztos alszik. -gondolta magában, majd lassan benyitott a fiú szobájába.
Mikor kinyitotta az ajtót egyből megcsapta az erőteljes fűszag.
-Te mégis mi a szart csinálsz?! -kérdezte Kirishimától, de hiába.
Kirishima az ablakánál állt, szívta a füvescigijét, közben a fülében ment a zene.
Bakugou azonnal odament barátjához, és kitépte a füléből a fülhallgatót.
-Te mi a szart csinálsz? Mért nem pihenteted a lábad? Most azonnal feküdj le!
-Nyugi tesó, semmi baja a lábamnak. -mondta lassan Kirishima.
-Már megint be vagy tépve. -nyomta le az ágyra Kirishimát. -Tudod, hogy utálom!
-Csak azért szívtam, hogy ne fájjon a lábam, nyugiii.
Kirishima hiába győzködte barátját, mert Bakugou pontosan tudta, hogy nem a fájdalma miatt szívta azt a füvet.
-Az ajtótok mért volt nyitva? Ilyen állapotban még észre sem vennéd, ha betörnének hozzátok.
-Apám biztos elfelejtette bezárni, úgy sietett reggel...biztos fontos nőügye volt. -röhögte el magát.
-Lehet, de igazából nem is érdekel, csak az, hogy ilyen állapotban nem kellett volna szívnod. -tépte ki kezéből a cigit.
-Hé, tesó add vissza, mondom, hogy csak a fájdalmam miatt szívtam! -nyúlt Bakugou után, de ő, visszalökte.
-Ne tesózz, nem a haverod vagyok. De ha így folytatod, akkor lehet, hogy még azok sem leszünk. -ült le az ágyra Kirishima mellé.
Kirishima észrevette, hogy Bakugou még a szokásosnál is komorabb arcot vág.
-Kérsz te is egy cigit? Még maradt egy kis fű és....
-Te normális vagy? -szakította félbe barátja mondandóját. -Tudod, hogy én sosem élnék a drogokkal!
-Jó, tudom...bocsi...csak láttam, hogy valami bánt és gondoltam felajánlom, de már belátom, hogy hülye ötlet volt.
-Mindegy...most úgy sem vagy olyan állapotban, hogy józan ésszel gondolkozz.
Kirishima csak némán nézett Bakugoura, mire ő, elővette táskájából a nasikat, amelyeket Kirishimanak hozott.
-Tessék hoztam neked kaját, bár nem érdemled meg....
Kirishima gyorsan kikapta Bakugou kezéből a chipset és elkezdte falni.
-Hm, te is kérsz? -nyújtotta Bakugou felé a zacskót, de ő nem felelt.
-Katsuki, mi a baj? -tette rá vállára a kezét.
-Kérlek mondd el.
-Semmiség.
-Ha semmiség lenne, nem lennél ilyen.
-De komolyan, semmiség.
-Kérlek mondd eeel.
-Nem.
-Ha elmondod, megígérem, hogy egy ideig nem fogok semmilyen droghoz nyúlni. -tette szivére kezét Kirishima.
-Na jó....a boltban találkoztam egy régi ismerőssel, akivel nem a legjobban váltunk el. Ennyi.
-Mert mi történt?
Bakugou újra visszagondolt a múltban történtekre, és bűntudata lett Kirishima miatt, mivel titokban élvezte ezeket az emlékeket.
-Semmi, csak volt egy kis vitánk, de már mit sem számít. -mondta, majd elvett egy chipsdarabot és majszolni kezdte.
Végül együtt töltötték az egész délutánt, mindaddig míg haza nem ért Kirishima apja.
-Azt hiszem mostmár megyek. -ment ki a szobaajtón Bakugou, mikor is észrevett a padlón a bejárattól kezdve Kirishima apjának szobájáig befejezőleg vértócsákat.
-Mi a...