Akkor még nem tudtam

1.fejezet 9.rész

Elképzelted már valaha, hogy éppen egy felhő közepén ülsz? Ahol csak a madarak csiripelését hallod, azon kívül pedig semmi mást, csak a kellemes csendet? És ahol távol vagy, minden téged körbevett problémától? Na én most pont így érzem magam és ez nem csak a képzeletem szüleménye.

Amint sikerült, a szemem elé táruló tájképet nagyjából memorizálnom, egyből Grim felé fordítottam fejemet és egy bólintással jelezvem neki, hogy a figyelmem innentől teljesen az ő kezében van.

-Szóval, megpróbálok úgy elmagyarázni mindent, hogy azt meg tudd érteni. Igaz először lehet kicsit bonyolult lesz, de igyekszem. –mondta Grim.

Válaszul megint csak egy bólintással ajándékoztam meg, ugyanis ismét túlzottan lekötött, az előttem elterülő birodalom látképe. Ami először szemet szúrt nekem viszont még is, hogy a birodalom látványosan két részre oszlott, a keleti oldal sokkal hangulatosabbnak, vidámabbnak tűnt. Ugyan, ilyen magasról nem láthattam az ott tartózkodó lakosok arcát, mégis biztos voltam benne, hogy nagyon boldogok.

Ellenben a nyugati oldal, teljes sötétségbe volt borulva. Éppen csak egy-két lovas szekeret lehetett az utcákon megpillantani, azokon kívül valószínű, mindenki az otthonában tartózkodott. A hangulat pedig meglehetősen nyomottnak tűnt. Ahogy egyre jobban végig néztem a különböző épületeken, a hideg kezdett el futkosni a hátamon, ezért újból Grim felé kezdtem el a fejem fordítani.

Azonban ezt a műveletet egy erős sípszó szakította meg. Egyből a hangforrás felé kaptam a fejem, ezzel egy időben pedig Grim is, aki ez után rögtön szólásra nyitotta ajkait.

-Úgy látom az iskola hamarabb megelőzött, minthogy bemutattam volna neked. De ha már ennyire a közepébe kell, hogy vágjak, akkor hadd mutassam be neked a Night Raven főiskolát. –mutatott egyenesen a nyugati oldalon elhelyezkedő épületre, ahonnan a sípszó érkezett.

Most így jobban megfigyelve, sokkal nagyobbnak tűnt, mint egy átlagos épület. Sőt, szinte a legnagyobb volt az összes közül.

Bambulásomból egy torokköszörülés zökkentett ki. Megráztam a fejem, majd újból Grimre néztem.

-Nos, kezdjük szerintem azzal, hogy már biztos észrevetted, hogy a Birodalom két részre oszlik, a szó szoros értelmében. –kezdte Grim a mesélést, miközben maga elé mutatott.

-Igen, pont ezt meg is akartam kérdezni, hogy hogyan lehetséges. –válaszoltam Grimnek, miközben szememmel követni kezdtem kezének mozdulatát.

-Mint hallhattad, a nevében is benne van, hogy fény és sötétség, így szerintem már nem lesz olyan nehéz megkülönböztetned a két részt. A Birodalom keleti oldala olyan, mint a sugárzó Nap. Az itt lakók általában vidámak, mondhatni felhőtlen életük van. Ó, és nézd, az ott a Royal Sword akadémia, éppen most lett vége az utolsó órának! –mutatott lelkesen Grim egy hatalmas hófehér épületre, ami majdnem úgy nézett ki, mint egy mesebeli kastély, amit diákok ezrei készültek éppen elhagyni.

-Egyszerűen csodálatos, máshogy nem is tudnám megfogalmazni. –válaszoktam Grimnek, miközben szemem nagyon nehezen akartam elszakítani, a mondhatni már szikrázó épületről.

-Szerintem folytassuk. Mert az előbb is láttam, a másik rész mintha egy kicsivel jobban megragadta volna a figyelmed. –mondta Grim egy sejtelmes mosollyal az arcán, majd ismét megemelte a kezét, azonban most az ellenkező irányba mutatott vele.

-A nyugati oldalt úgy tudnám körül írni, hogy olyan, mint a sötét éjszaka. Itt minden sokkal ridegebb, és komorabb. Azonban ne tévesszen meg elsőre a külseje. Ugyanis az itt lakók, a szívük mélyén egész kedvesek…néha. –fejezte be Grim a mondatát, azonban látszott rajta, hogy nagyon el kellett gondolkoznia, mégis hogyan fogalmazza meg a dolgokat.

-Ezek szerint, ha úgymond ez a Fény és Sötétség Birodalma, akkor, ha nem tévedek uralkodónak is lennie kell, igaz? Ő most hol van? –kérdeztem Grimtől kíváncsi tekintettel.

-Pedig már eskü reménykedtem benne, hogy nem fogod ezt megkérdezni. –motyogta Grim az orra alatt, azonban annyira halk volt, hogy nem értettem.

-Tessék? –kérdeztem tőle.
-Ne is törődj vele, most inkább nagyon figyelj arra, amit mondani, vagy a te esetben inkább mesélni fogok! –nézett komolyan a szemembe Grim.

-Először is, ha jól tudom a ti világotokban is ismertek az olyan történetek, mint például a Csipkerózsika, vagy éppen a Hófehérke, de cáfolj meg nyugodtan, ha tévedek. –mondta Grim tekintetét el nem szakítva az enyémtől.

-De nagyon is jól mondod és pont a kedvenc meséimet mondtad, de ezen a kettőn kívül még rengeteg van. Kiskoromban sosem tudtam elaludni, csak akkor, ha előtte nagymamám felolvasott ezek közül egyet. Ha jól emlékszem, az a mesés könyv még mindig megvan nekem. –gondolkoztam el, miközben az emlékek sorban kezdtek megjelenni előttem, akár csak egy fényképalbum, ami tele van szép pillanatokkal.

-Akkor jól sejtettem, hogy nálatok ezek csak, mint mesék vannak jelen. Azonban, ha azt mondanám, hogy ezek a történetek ebben a világban valóságosak és a szereplők, akikkel ezek mind megtörténtek, léteznek, hinnél nekem? –húzta Grim egy hatalmas vigyorral száját, ami által megvillantak tűhegyes fogai is.

-Őszinte legyek veled Grim? –kérdeztem a mellettem ülő fiatal fiútól, aki csak egy apró bólintással válaszolt.

-Az elmúlt napok után, különösen mióta megjelentetek az életemben, szerintem már nagyon kevés dolog lesz, amivel igazán megtudnátok ennél is jobban lepni. –mondtam, miközben kezeimmel, az előttem lévő Birodalom felé mutattam.

Egyszerűen már nem mondhattam neki azt, hogy nem hiszek neki. Hisz minden, ami a szemem előtt volt és láthattam, az kezdte azt megerősíteni bennem, hogy megbízhatok bennük és hogy minden, amit mondanak az igaz.

-Akkor, ha ezt tisztáztuk, kezdjük azzal, hogy ennek a Birodalomnak nem egy vezetője van. Itt olyan, hogy uralkodó, hivatalosan nincs. Hisz gondolj bele, mi történne, ha úgymond csak egy személy keze alatt lenne ez az egész? –mutatott körbe Grim a Birodalmon, miközben kíváncsian várta, vajon mit fogok válaszolni a feltett kérdésére.

-Lehet butaságnak fog hangzani, de ha a nyugati és keleti oldalt jobban megnézem, akkor azt mondanám, ha egy ember irányítaná akkor felborulna az egyensúly, ha fogalmazhatok így. De ez csak az én meglátásom. –mondtam Grimnek, miközben ujjammal államat dörzsöltem elgondolkodva.

-Helyes meglátás! Hisz gondolj bele, ez olyan, mint nálatok embereknél, nincs jó rossz nélkül. Én úgy szoktam mondani, hogy ha mindenki csak jó lenne, az akkor túl unalmas volna. Néha kell egy kis izgalom is a minden napokban, egy kis változtatás. Ahhoz pedig rossz dolgoknak is történniük kell velünk, még akkor is, ha ezek mondjuk a hangulatunkat befolyásolják. –bólogatott Grim elismerően a válaszomra.

-Ezt értem Grim, mindent értek, de ha azt mondod, hogy a Birodalom két részének egyensúlyban kell lennie, akkor miért van az a nagy sötét fal pont a nyugati és a keleti oldal között? –néztem értetlenül Grimre, miközben rámutattam a hosszan végig húzódó falon, ami pont szabályosan választotta a Birodalmat ketté.

-Na igen, ezért nem szerettem volna ezekre a kérdéseidre válaszolni. Ugyanis a helyzet sokkal bonyolultabb, mint az gondolnád. –vett egy mély levegőt Grim, miközben tekintete hirtelen az előző vidámból, átcsapott mélységes szomorúsággá.

Ahogy a szemeibe néztem, már éreztem, hogy ennek az egész beszélgetésnek még közel sem vagyunk a végén, sőt még szinte a közepét sem értük el. Így ujjaimat magam mellett ökölbe szorítva vártam, hogy folytassa a nekem szánt mondatait.

Azonban ami ezután következett, abból azonnal megértettem, hogy az előző szavaival, Grim mire akart rávezetni. Ugyanis mondhatni, egy uralkodó keze alatt, akármennyire is legyen nagyhatalma, a helyzet nem mindig lesz olyan csodás, mint azt elsőre bárki is hinné.