Akkor még nem tudtam

1.fejezet 11.rész

-És ezek után mi történt? –pillantottam félve Grimre, már előre rettegve a válaszától.

-Nos, mint mondtam Demónának gyermeke született, egy gyönyörű kislány. –jelent meg egy lágy mosoly Grim arcán, ahogy visszaemlékezett az akkor történtekre.

-Igaz tudni illik, itt mikor megszületik egy gyermek, akkor még semmi jelét nem látjuk annak, hogy mégis milyen képességei lehetnek a későbbiekben. Mégis, a nyugati oldal vezetői úgy gondolták, hogy a kislány, mivel két nagyon erős személy szerelméből fakadt, így később ez majd az erejében is meg fog mutatkozni. –mesélt tovább Grim, miközben felvette újból a szemkontaktust velem.

-Mit gondolsz, ezek után mi történhetett? –kérdezte tőlem Grim, a válaszomra várva.

-Hmm, gondolom azt szerették volna, hogy a kislány későbbiekben Demóna helyébe lépjen. –dörzsöltem meg gondolkodva az állam.

-Részben igazad van, azonban ennél sokkal többről volt szó. –emelte fel mutató ujját Grim.

Válaszul csak hümmögtem egyet, jelezve, hogy folytassa a mondandóját.

-Úgy gondolták, hogy később a lánynak sokkal hatalmasabb ereje lesz, mint a hét vezetőnek közösen. Ezért megállapodtak, hogy mikor a lány betölti a megfelelő kort, akkor lemondanak mind a heten a vezetői szerepről és a lányt helyezik egyedüli vezetőnek. Azonban vétettek egy hatalmas hibát… –mondta Grim lassú tempóban, hogy sikerüljön megértenem minden egyes szavát.

-De hát, ha ez tényleg így van, akkor miért Demóna húga most a jelenlegi vezető? –tártam szét a karomat érthetetlenül, miközben Grim úgy nézett a szemembe, mintha csak azt várta volna, hogy feltegyem neki ezt a kérdést.

-Demóna húga, valódi nevén Diána, mindig is féltékeny volt a nővérére. Igaz, ezt soha senki sem mondta, azonban mindenki tudta, hisz bármikor akárki is látta őket, egyértelműen észre lehetett a jeleket venni. Ő, nővérével ellentétben, sokkal gyengébb erővel rendelkezett, ezért csak kisebb segítőnek számított a hét vezető mellett. Nála még Crowleynak és Stellának is hatalmasabb ereje volt. –folytatta a mesélést Grim.

-Várjunk csak, akkor ezek szerint Crowley és Stella is… –kérdeztem volna Grimtől, azonban ő egyből félbe szakított.

-Crowley és Stella személyes segítők voltak, nem másnak, mint Demónának és Hádésznak. Csak azután lettek iskolaigazgatók, miután Diána vezető lett. –válaszolta meg Grim a be nem fejezett kérdésemet, amire ismét csak bólintani tudtam.

-De hol is tartottam…jaj tudom, szóval Diána mivel nagyon féltékeny volt nővérére, így gondolhatod, hogy a vezetői pozícióra is fájt a foga, de tudta, hogy gyenge ereje miatt sajnos lehetetlen azt megszereznie. Ám ekkor a nyugati oldal lakóitól meghallotta, hogy nővérének gyermeke született, ezáltal azt is, hogy mire készül a hét vezető. –mondta Grim miközben tekintetét újból lefelé szegezte.

-De mi történt, hogy most mégis vezető? –kérdeztem újból Grimtől.

-Itt jön Dzsini híres mondata, amit Aladdinnak szánt a kívánságaival kapcsolatban. Ez pedig nem más mint, hogy „Jól és érthetően fogalmazz, mert ha nem teszed, a szavaid félre érthetőek lesznek! Mondj el minden kis apró részletet!”. Ez pedig ugyan úgy vonatkozik sajnos az írásra is. –mondta Grim egy nagy sóhaj mellett.

-Azt akarod ezzel mondani, hogy… –kerekedett el a szemem, ugyanis elképzelni sem tudtam, mi történhetett ezek után.

-A hét vezető papíron írta alá, hogy hivatalosan is ki fogja átvenni a vezetők helyét. Azonban csak azt írták rá, hogy Demóna családtagja, de azt nem, hogy a lánya. Ezt pedig később megtudta a húga is. Gondolhatod, hogy ez után mi történt. –nézett rám újból Grim, miközben mosolya lassan lehervadt arcáról, szeme sarkában pedig mintha egy apró könnycsepp jelent volna meg, amit egy gyors mozdulattal törölt le.

Fejemet két tenyerembe hajtottam, egyszerűen nem akartam végig hallgatni, hogy ezek után mi történhetett, azonban már volt sejtésem a folytatásról, meg persze ahogy szokás mondani, a kíváncsiság sokkal nagyobb úr.

-Ezek után merényletet indítottak Demóna lánya ellen. Szerintem nem is kell mondanom, hogy ki volt a megtervezője. Azonban eredetileg azt akarták, hogy a gyermek meghaljon. –folytatta Grim halkan.

-Ezt mégis, hogy érted? –emeltem fel a fejemet, miközben lassan felé pillantottam.

-Úgy, hogy a merénylet előtti éjjel a lány egyszerűen eltűnt. –rázta meg a fejét Grim tehetetlenül.

-Ez úgy hangzik, mintha valaki már előre tudta volna, hogy mi van készülőben. –gondolkodtam el, miközben Grimtől kaptam egy bólintást, ezzel jelezve, hogy ő is pont ugyan erre gondolt.

-Azóta nem láttuk. Ami pedig ezek után történt, azt pedig te is láthattad már a saját szemeiddel. –biccentette bal oldalra a fejét.

-Na és a hét vezető, velük mi lett? És miért nem állították meg Diánát? –néztem Grimre csodálkozva, hiszen, ha azt vesszük ők sokkal erősebbek voltak.

-Jogos a kérdésed, azonban sajnos, amit ők heten papírra vetettek, az még tőlük is erősebb. Ezért mondtam az előbb, amit. Az eset óta azonban senki sem látta őket, egyszerűen mintha csak eltűntek volna, de ha a sejtéseim igazak, akkor mind a heten itt vannak a Birodalomban, azonban nem lehet tudni, hogy pontosan hol. –tárta szét apró karjait Grim.

-És esetleg van valami olyan dolog, amiről mondjuk meg lehetne ismerni a lányt? –kérdeztem Grimtől.

-Sajnos így hirtelen nem igazán emlékszem, hogy pontosan hogyan is nézhetett ki. Azonban egy dolgot tudok. Amikor 1 éves lett, Hádésztól kapott egy igencsak nagy ajándékot. –mondta Grim elgondolkodva.

-Ó, és mit? –kérdeztem tőle kíváncsian.
-Ha minden igaz, egy nyakláncot kapott tőle, ami Hádész lángjának egy apró részét rejti. De, hogy hogyan néz ki az a nyaklánc azt csakis az tudja, akitől kapta. –mondta Grim egy nagy sóhaj mellett, miközben lassan felkelt a felhőről.

Ezután karjait a magasba emelte, majd lábújhegyre állva kinyújtózkodott, ezzel átmozgatva elgémberedett végtagjait. Amint újból talpára érkezett, jobb kezét felém nyújtotta, amit készségesen elfogadtam. Majd hagytam neki, hogy lassan engem is felhúzzon maga mellé.

-Ideje lesz szerintem visszatérnünk, amúgy is már nagyon éhes vagyok. –kezdett el nyafogni, ezután pedig végszóra a hasa is korogni kezdett.

-Rendben van és köszönöm, hogy ezt a sok mindent megosztottad velem. És ne haragudj rám. –hajoltam meg óvatosan előtte.

-Ugyan, ez a legkevesebb és miért haragudnék rád? Hisz nem mondtál semmi rosszat. –nézett rám zavartan.

-Csak egyszerűen nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent tudsz, korodhoz képest. És én csak… –kezdtem el mentegetőzni.

-Nyugi, nem haragszom Kislány! És hidd el, annak ellenére, hogy így nézek ki, illetve, ha néha gyerekesen viselkedem, sokkal idősebb vagyok, mint azt te gondolnád. –nézett rám, egy ravasz mosoly kíséretében.

Erre már nem válaszoltam, ugyanis amint ezt kimondta, megragadta a kezem és jelzett, hogy hunyjam le a szemem. Pár másodperc után pedig, amint kinyitottam a szemem, egy számomra sokkal ismertebb környezet vett körül, nem más, mint a szobám.