Akkor még nem tudtam

1.fejezet 5.rész

A túl sok, hirtelen jött információ miatt, szóhoz sem tudtam jutni. Sőt, egyenesen lefagytam.

Azonban, még magamban pörgettem vissza, az eddig elhangzottakat, egy dolgon megakadt a figyelmem. Így egyből elkomorodtam.

Sosem szerettem, ha a szemeimről beszéltek. Egyenesen utáltam őket. Nappal mindig barna színű kontaktlencsét hordtam, csak hogy ne lássák az eredeti szemem színét. Ehhez pedig még egy nagy, keretes szemüveg is társult. Nos igen, fiatal létemre hamar romlott a látásom.

Azonban este mindig kivettem a lencséimet. Nevelőszüleim ugyanis tisztában voltak a szemem színével. Ők mindig azt mondták, hogy különlegesek. Én viszont korántsem gondoltam így, sőt egyenesen rettegtem a tükörbe nézni.

És hogy végül is milyen az eredeti szem színem? A bal szemem élénk zöld, mint a friss fű, bár inkább mondanám, hogy olyan, mint egy macskáé. A jobb pedig borostyán színű, már lassan mondhatni sárgának.

-Ne haragudj Drágám, most jutott eszembe, hogy még be sem mutatkoztam neked! -zökkentett ki a gondolatmenetemből, egy lágy női hang.

-A nevem Stella és a Night Raven főiskola igazgatónője vagyok. -nyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam.

-Örvendek, a nevem Akane. -mutatkoztam be én is.

-De várjunk, nem úgy volt, hogy Crowley az iskola vezetője? Akkor most önök ketten...? -néztem rájuk felváltva, miközben szemöldököm összeráncoltam.

-Jaj, de mindketten vezetők vagyunk! Csak az iskola két részre oszlik, női és férfi részre. Gondolom így már nem nehéz kitalálni, ki melyik oldalhoz tartozik. -mutatott Crowley felváltva magára és Stellára, miközben engem megajándékozott egy kedves mosollyal.

-Pont jó, hogy feltetted ezt a kérdést Drágám, ugyanis ezzel kapcsolatos dolog miatt jöttem ide. -nézett Stella rám, majd egyik macska füle mögé tette a kezét, és kissé feszülten fordult Crowley felé.

-Van egy kis gond.... -kezdte a mondatát, egyenesen a férfi szemébe nézve.

-Ha már így kezded, akkor az nem jelent túl sok jót. -fonta keresztbe karjait a férfi, miközben megeresztett egy nagy sóhajt.

-Az a baj, hogy nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz hír. Minden esetre a lényeg, Crowley a mi részünk betelt. Egy szabad helyünk sincs. -mondta Stella neki, cserébe pedig csak egy sziszegést kapott válaszul a férfitől.

-És akkor mégis mit csináljunk? -tárta szét karjait Crowley tehetetlenül.

-Arra gondoltam, hogy esetleg nem lehetne megoldani, hogy nálatok legyen? -kérdezte Stella tőle nagyon halkan.

-Te most arra akarsz kilyukadni, hogy vigyem Akanet a mi részünkre, ahol több száz fiú tanul napi szinten, és ahol szinte nő alig fordul meg? -emelte fel Crowley a hangját, miközben hitetlenkedve megrázta a fejét.

-Kérlek Crowley! Hidd el, most nem tudok semmit sem tenni, azért gondoltam ezt az ötletet. -nézett rá Stella kérlelően.

-Végül is, nálunk pont megoldható a dolog, mivel van üres hely az egyik kollégiumban. Persze, csak ha a tükör is engedni fogja, Akane elhelyezését oda. -dörzsölte meg az állát elgondolkodva a férfi.

Várjunk csak, azt mondta én? És ha minden igaz a férfi részen? Idáig ugyanis még tudtam követni a társalgás témáját, de arra nem gondoltam, hogy az én elhelyezésemről lesz szó. Na nem, biztos, hogy nem. Engem sehová sem visznek és ezt jobb is ha közlöm velük, most azonnal!

-Ha arra gondolnak, hogy éppen hol is fogok majd megszállni az iskolájukban, akkor minél hamarabb ki kell, hogy ábrándítsam önöket. Én ugyanis biztos, hogy innen sehova sem fogok menni! -kapcsolódtam be én is a beszélgetésükbe.

-Tessék? De hát...-kezdte Stella meglepődve, miközben Crowley egy nagy levegőt vett.

-Akane, tudom most hirtelen ez a sok információ számodra új, és még nehéz elfogadnod őket. De velünk kell jönnöd. Minél tovább leszel ebben a világban, annál különösebb és zavaróbb dolgok fognak veled történni. -mondta Crowley, miközben orrnyergét masszírozta, ezzel is csillapítva idegességét.

-Mit jelent az, hogy különös dolgok? -kérdeztem tőlük, miközben szemeim kikerekedtek.

-Hosszú lenne itt elmagyarázni. Kérlek téged! Ma már nem, de holnap este, ugyan ekkor érted jövünk. Gyere velünk! -könyörgött nekem Crowley halkan.

-De hát mi lesz a sulival, és a nevelő szüleim? Velük mi lesz? -néztem rájuk hitetlenül.

-Akane, mindent megtudunk oldani, higgy nekünk! De ahhoz minél hamarabb kell cselekednünk, még mielőtt az erőd teljesen ki nem alakulna. -nézett mélyen szemembe a férfi.

Kezdett ez az egész szituáció és a beszélgetés egyre zavarosabb lenni. De ahhoz, hogy mindent megtudjak, velük kell tartanom, akárhová is akarnak vinni.

Azt hittem, ilyen rövid ismeretség után is bizalmatlan leszek velük szemben. Mégis, velem ellentétben ők olyanok voltak velem, mint akik már régóta ismernének és mintha mindent tudnának rólam.

Éreztem, hogy kezdek szédülni, így egy gyors bólintás és egy „További jó éjszakát! „után visszamentem a szobámba. Ezzel hivatalosan is aláírva azt, hogy holnap velük tartok.

Arra viszont nem számítottam, hogy az életem innentől kezdve, fenekestül megfog majd változni.