Akkor még nem tudtam

2.fejezet 2.rész

Sziasztok Kedves Olvasók!

Még én sem gondoltam volna, hogy ennyi idő után meghozom a folytatását ennek a könyvnek. Őszinte leszek, nem tudom ki várta vagy várja még, vagy reménykedett a folytatásban, minden esetre, hosszú-hosszú kihagyás után elhoztam az új részt. Remélem elnyeri tetszéseteket.

Nem ígérek ezek után semmit, hogy mikor jön következő rész. Pontos időt nem tudok írni, mert munka mellett, nem biztos, hogy be tudnám tartani a megadott határidőt. Azonban, akiket érdekelne a történet folytatása, szívesen várom a visszajelzéseteket, hogy lenne rá igény, illetve értelme tovább folytatnom a történetet, vagy sem.

Kellemes olvasást mindenkinek!💜

Valószínű egészen nevetséges látványt nyújthattam, miközben ide-oda kapkodtam a tekintetem az ajtóban álló, illetve az asztalnál támaszkodó nő között. Már éppen emelni készültem a kezemet a vállam felé, hogy megcsíphessem magam, ezzel eldöntve, hogy biztos jól látom, hogy ketten vannak, vagy csak az út folyamán szédülhettem meg annyira, hogy duplán látom Stellát. Azonban mielőtt ez az egész megtörtént volna, egy erőteljes köhögés zökkentett ki a gondolkodásból.

-Nem álmodsz, tényleg ketten vannak. Nekem is még mindig szokatlan, pedig már a harmadik évemet fogom itt kezdeni. -motyogta mellettem Minji koreaiul, amit nyilván rajtunk kívül nem hiszem, hogy többen érthettek.

-Szerintem jobb lenne, ha most inkább leülnél és mi pedig szépen megmagyarázunk mindent. Mit szólsz ehhez az ötlethez? -kérdezte a Stellával pontosan megegyező külsejű nő, egy lágy mosollyal az arcán.

Válaszul csak bólintottam, majd pedig helyet foglaltam a másik szabadon hagyott fotelben. Fejemet oldalra fordítottam, amit azonnal meg is bántam, ugyanis tekintetem egy aranyan izzó szempárral találkozott.

Hátamon végig futott a hideg, azonban most ehhez még egy kis remegés is társult, ugyanis nem más, mint Neftis nézett velem farkasszemet. Döbbenetemből még felocsúdni sem volt időm, de a következő másodpercben már csak annyit érzékeltem, hogy a lány feje vészesen közeledik az enyém felé. Mivel teljesen tehetetlennek éreztem magam, meg valljuk be, eléggé meg is voltam rémülve így időm elhúzódni nem volt, helyette csak lehunytam a szemem és jobb híján vártam, hogy mi lesz a következő lépése.

Azonban akármire is vártam, semmi sem történt, így lassan újra kinyitottam a szememet, hogy megnézzem mégis mi történik. Neftis arca továbbra is vészesen közel volt az enyémhez, azonban ő csak nézett, viszont olyan komolysággal, hogy a tekintetével már lyukat égethetett volna a homlokomba.

-Neftis, hagyd szegényt! Látod mennyire meg van rémülve, ne tegyünk rá még egy lapáttal mi is. –szólt rá Minji nyugodt hangon, miközben a lány vállára tette kezét figyelmeztetés gyanánt.

-Jólvan lányok, mindenki szépen foglaljon helyet! –szólt ránk Stella, miközben hozott egy széket, majd elhelyezett egyenes Neftissel szemben, aztán mutatta, hogy helyezzen kényelemben magam. Minji, eközben pedig helyet foglalt a Neftis melletti másik fotelban.

Mindeközben, a Stellával teljesen megegyező külsejű hölgy, elindult az irodában elhelyezett, dolgozó asztal felé, majd a Minjinek szánt papírokat letette rá, amit ezután Stella emelt fel és kezdte át olvasni, aki közben szintén oda ért az asztalhoz.

Időközben, mivel minden figyelmem a két nőre irányult, így észre sem vettem, hogy Grim felmászott a lábszáramon és helyet foglalt az ölemben, csak mikor a hátával a mellkasomnak dőlt, akkor kapcsoltam és óvatosan átkaroltam úgy, hogy a velem szemben ülők szemében, ne legyen feltűnő a kéztartásom, ugyanakkor Grim se essen le. Majd lenéztem rá, azonban az őrző nem a gyermek formájában volt.

-Ó, ne haragudj, olyan udvariatlan vagyok, hogy még be sem mutatkoztam neked. Pedig már annyira vártam, hogy találkozhassak veled. Maya vagyok, Stella ikertestvére, egyben pedig a suli igazgató helyettese, de csak a lány részé természetesen. –pattant fel az asztaltól, a számomra még idegen nő, majd megállt a székem mellett, hogy kezet foghasson velem.

-Akane Fukukami, részemről az öröm. —nyújtottam én is felé a kezem.

-De szép neved van! Most már ideje, nekem is illendően bemutatkoznom, mert az előző nem hiszem, hogy bármelyikünknek is kellemes emléket hagyott volna. —szólalt meg Minji, egy eléggé szórakozott mosollyal, miközben a kezét nyújtotta felém.

-A nevem Minji Jin-Ho, örülök a találkozásnak Akane. — küldött felém Minji egy lágy mosolyt, miközben megrázta a kezemet. Majd a mellette ülő, komor tekintetű lány felé biccentett.

-Ő pedig Neftis. Ne haragudj a viselkedéséért, általában, ha új személlyel találkozik, mindig ilyen furán viselkedik. —mondta Minji, majd meglengette a kezét Neftis arca előtt, aki válaszul megrázta a fejét, ezzel felébredve a transzból, amivel engem nézett, majd mivel rájött, hogy valószínű róla beszélhettünk így felém biccentett, ezzel hamar lezárva a bemutatkozást.

-Úgy látom, Neftis nem a legbeszédesebb emberek közé tartozik, de nem hiszem, hogy ez gondot fog okozni. Meg későbbiekben úgy is ki fog derülni. —gondoltam magamban, miközben a két lányt figyeltem felváltva, akik időközben Stella felé kapták a fejüket.

-Minji, ezt mégis, hogy gondoltad?! Ki akarsz lépni a kollégium helyettes szerepből? Édes Zeusz, mégis mi a csuda történt, még én nem voltam itt? —kérdezte Stella, miközben idegesen a hajába markolt, majd összezuhanva a dolgozó asztalnál helyet foglalt, miközben Maya és Crowley megtámaszkodtak mellette, a férfi pedig meghökkenve kapta fel a tekintetét és nézett farkasszemet Minjivel, aki keményen állta a férfi komoly tekintetét.

-Jin-Ho kisasszony, ez egy eléggé komoly és szokatlan kérés. Biztos vagy a döntésedben? Nem mondom azt, hogy visszafordíthatatlan, de ha újból helyettes, vagy akár vezető akarsz lenni, ahhoz a Pomefiore kollégium diákjainak, pozitív szavazataira lesz szükséged. Mellesleg én azt hittem, Naomival eddig nagyon jól kijöttetek, vagy esetleg tévedek? —mondta Crowley elgondolkodva, egyenesen Minjinek címezve szavait.

-Teljesen átgondoltam a döntésemet, igazgató úr. Egy percet sem vagyok hajlandó, tovább intézni a Pomefiore kollégium teendőit Naomi Frolloval. Majd ő és Katsumi megoldják közösen, hadd érezzék jól magukat, engem már teljesen hidegen hagy. —mondta Minji eléggé frusztrált hangnemben, miközben keresztbe tette a lábait és hátradőlt a fotelben, ezzel megpróbálva, megőrizni a higgadtságát.

-Hát ezt nem hiszem el! Maya mondj már valamit kérlek, ezt ne hagyhatjuk! Hisz Minji volt eddig a legjobb helyettes. —nézett Stella könyörgően a testvérére, aki csak reményt vesztve rázta a fejét válaszul.

-Hidd el, már én is próbálkoztam, de esélytelen a helyzet, egyszerűen hajthatatlan, nagyon elköteleződött a döntésével kapcsolatban. —mondta Maya, testvérére nézve.

-Minji, adok neked még egy napot, ezt a mait. Gondold át még egyszer, kérlek! Ha holnap, az évnyitó előtt is ugyan ezt mondod, akkor rendben van, alárom a papírjaidat, majd a kollégiumoddal is közlöm a hírt, közvetlen az ünnepség után. —mondta Stella, Minji felé fordulva, könyörgő hangon. Mire a lány csak egy bólintássál válaszolt köszönetképp, majd készült felállni Neftissel az oldalán, hogy elhagyják az irodát, mire Crowley hirtelen feléjük szólt.

-Hölgyeim, várjatok egy kicsit, ha már itt vagytok, szeretnélek megkérni titeket egy eléggé fontos feladatra. Mint azt már sejthetitek, Akane holnaptól hivatalosan is egy új diákja lesz a Night Raven College-nak. Ezért, arra szeretnélek megkérni titeket, ha nem probléma természetesen, hogy miután megbeszéltünk mindent, kérlek vezessétek itt körbe őt. —nézett Crowley reménykedve a két lányra.

-Nem probléma igazgató úr, szívesen körbe vezetjük. Nekem most úgy sincs semmi dolgom, szerintem Neftisnek sem. Meg legalább addig is kicsit kiszellőztetem a fejem. —mondta Minji egy kedves mosolyt küldve felém, amit azonnal viszonoztam, miközben már készültem felállni, Grimet óvatosan megemeltem, hogy majd könnyen le tudjon mászni az ölemből, azonban Stella intett, hogy üljek vissza mert, hogy korántsem végeztünk mindennel.

-Először is, az egyenruhád, tessék. Remélem jók lesznek a méretek, de ha mégsem és bármi probléma van, nyugodtan hozd vissza és kicseréljük. Másodszor pedig, hogy melyik kollégiumba fogsz kerülni pontosan az holnap derül ki, ugyanis abba nem mi döntünk. Ahhoz pedig a kiegészítőket, majd később fogod megkapni. —mondta Maya, miközben átadott egy kisebb adag ruhát, amit a bent lévő egyik szekrényből időközben kivett, és összekésztett.

Egy fehér ingből, fekete szoknyából, illetve egy hozzá illő, fekete blézerből és egy fekete fehér csíkos nyakkendőből állt az egyenruha. Azonban kaptam még hozzá egy váltó nadrágot, illetve még egy tartalék szoknyát is, meg egy pár lapostalpú fekete lakkcipőt. A blézer nagyon elegánsan nézett ki, középen három arany gombbal, a derék két oldalán egy-egy zsebfedős zsebbel, illetve még a bal részén egy mellzsebbel is rendelkezett. A blézer hajtókájának széle, pedig arany szalaggal volt díszítve, így mikor a fény megvilágította még elegánsabban nézett ki. Ez az arany szalag, pedig a hozzá illő szoknya alján, illetve a hozzá járó nadrág két oldalán is megtalálható volt, hogy a különböző darabok, még inkább összhangban legyenek egymással. 

-Na és akkor most beszéljünk a nehezebb dolgokról, hogy mégis hol fogsz lakni, ebben az egy hétben, még a választott kollégium felkészül majd a fogadtatásodra. —dörzsölgette Crowley az állát elgondolkodva.

A következő pillanatban viszont, válasz helyett, a csendet a lányok ijedt sikoly törte meg. Először nem értettem, mégis mi válthatta ki belőlük azt a rettegést, különösen Minjiből. Ám egyből megértettem, mikor láttam, hogy Neftis egyenesen a combjaimon ülő Grimet nézi, teljes meglepődöttséggel.

Kíváncsian néztem le Grimre, ugyanis nekem Crowley azt mondta, senki nem láthatja hármunkon kívül. Akkor a lányok mégis, hogyan láthatják őt?

-Valamit félre értettél tőlem, Crowley. Nem csak ti láthattok, hanem csak is azok a személyek, akiknek én megengedem és hagyom, hogy lássanak. —mondta Grim egy nagy mosollyal, Crowley felé fordulva igazán élvezve a helyzetet, hogy ilyen módon sikerült ráijesztenie a két lányra.

-Mégis mi vagy ki a csuda, vagy? Ez az izé ráadásul végig ott ült az öledben? Mégis, hogyhogy nem láttuk? —mutatott Minji remegve Grim felé, miközben az őrző jól szórakozva a szituáción, ugrott le az ölemből, majd bátran elindult a lányok irányába.

-Először is nem mi, hanem ki. A nevem Grim, és őrző vagyok. —tette csípőre a kezét Grim kihívóan, majd hátra fordult Crowley felé.

- Azonban Crowley meggondoltam magam abban, amit mondtál. Holnaptól szeretnék én is hivatalosan az iskola tanulja lenni, hogy Akane mellett lehessek, persze csak ha megoldható, hogy ebben a formában maradhassak. —intézte szavait a férfi felé, aki először meglepően fogadta a helyzetet, majd csak egy bólintással reagált.

-Te tényleg egy őrző vagy? Mindig is akartam eggyel találkozni, de sosem volt szerencsém, hihetetlen. —mondta egy érdes hang, amire meglepődve kaptam fel a fejem. Ugyanis a hang egyenesen Neftistől származott, aki megbabonázva figyelte Grimet.

-Igen, őrző vagyok, de ezt csak is ti tudjátok, úgyhogy mindkettőtöknek lakat a száján. Holnaptól csak is úgy ismertek, mint az új tanuló, világos? —nézett Grim komolyan mindkét lányra, akik megszeppenve bólintottak.

-Helyes. Most pedig, Crowley lenne egy ötletem, persze csak ha senki másnak nincs, hogy mégis hol tartózkodjunk Akanéval a hét alatt. —csapta össze boldogan a mancsait Grim.

-Csupa fül vagyok Grim, a szó a tiéd. —nézett rá Crowley boldogan, hogy végre, nem mindent neki kell kitalálnia.

-Ugye még mentünk Akanéhoz, addig meséltél nekem arról, hogy a fiúk részén fogunk tudni lenni. Nos, az iskolán kívül hét kollégium helyezkedik el, ha minden igaz. Illetve plusz egy, amiben ugye évek óta senki nem volt, és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha…-Grim még be sem tudta fejezni a mondatot, Maya meghökkenve szólalt fel.

-A Ramshackle kollégiumba akartok tartózkodni? Grim biztos, hogy jól átgondoltad ezt? Abban az épületben, már évek óta nem tartózkodott senki és mi felnőttek sem tudjuk mi lehet azóta ott. —mondta Maya.

-Egy kis segítséggel kipucoljuk, aztán csak el leszünk benne egy hétig, igaz Akane? —jött oda hozzám Grim majd megbökte a lábszáramat, hogy figyeljek rá.

-Nekem nem okoz gondot egy kis takarítás, sőt az sem, hogy ha nem első osztályú a hely, ahol leszünk, csak tető legyen a fejünk fölött, abban az egy hétben. —néztem fel Grimről, a tekintetem pedig egyből találkozott Minjiével, akinek, ha akartam se tudtam volna megállapítani a reakcióját. Talán a büszkeség és a hitetlenkedés egyvelege lehetett. De, ami ezután következett arra senki sem számított.

-Segítek nektek Akane. Hidd el a kollégiumom tagjai már rég húzták volna a szájukat, ha takarításról lett volna szó. Pedig én is ugyan ezt mondtam volna, ha a helyedben lettem volna. Ha egyszer elballagunk, az összes lány magára marad. Ami azt jelenti, hogy senki nem fog helyettük semmit sem megcsinálni, akkor már nem lesz elég a mottónk, hogy „ki a legszebb a vidéken”. Azonban ezt még nem sikerült megtanulniuk, önállóan bármit is tenni. Pedig én úgy gondolom, hogy ez tesz minket igazán leendő királynővé, a legszebbé kívül és belül is, az, hogy ha képesek vagyunk önállóan cselekedni, gondolkozni és dolgozni és döntést hozni. Nincs igazam igazgató nő? —nézett sejtelmesen Stella felé, aki büszkén megemelve fejét nézett Minjire.

-De, igazad van teljes mértékben. Na de induljunk lányok, egy-kettő vezessük körbe a tanulóinkat az iskolában! —tapsolt párat Stella, mire elindultunk a kijárat felé.

Azonban mielőtt kiléphettem volna az ajtón, valaki óvatosan megfogta a csuklóm és kicsit hátrébb rántott. Mikor oldalra néztem Minji hajolt a fülemhez, hogy mondhasson valamit.

-Majd később megérted, miről beszéltem. Most pedig induljunk! —suttogta nagyon halkan, majd elengedte a csuklóm, és elindultunk a többiek után, elhagyva az irodát.